Jelly fél kézzel a nyakamat fogja, egészen szorosan, szinte belemarkol hátulról a csontos ujjaival, közben ordítozik, vagyis meg van róla győződve, hogy énekel. Minden homályos kicsit, homályosan érzékelem, hogy utcán vagyunk és hogy éjjel van. Azt akarom mondani neki, hogy ne ordíts, mindjárt jönnek a rendőrök és bevisznek, nem akarok valami őrsön éjszakázni, és fogalmam sincs, kit hívjak fel hogy vigyen haza, de csak az jön ki a számon, hogy eneeááá. Szeifert Natália: Nem is arra megyünk részletei…