Isten celofánban felejtett virága – Barta András: Magyarország = anyád

Mégis, mi a jó élet az, hogy van egy definitív főszereplőnk? Azért van, hogy tudjuk magunkat kihez tartani. Vagy mihez. Vagy… nem is tudom. Mintha nem is nagyon lehetne Barta András regényéről kívülállóként beszélni. Mennyivel egyszerűbb volna odabentről. „Az elbeszélés ugyanis párás, reggeli időjárásra virrad fel. Az ilyen ködös-párás időjárás lépten- nyomon átjárja e regény lapjait, úgyhogy jobb, ha végképp megbarátkozunk vele. A narratíva domborzati viszonyai s tereptárgyai egyaránt mitikus ködbe burkolóznak, némely kisebb alakzatok határoló vonalai alig sejthetők, úgyhogy az ember úgy érzi, csak gondolja a kiemelkedéseket és depresszívumokat, mivel azok annyiszor változtatják színüket és formájukat, ahányszor csak rájuk … Isten celofánban felejtett virága – Barta András: Magyarország = anyád részletei…