Fő utca 114.

Rám vártak az állomáson. Négyen voltak, vagy talán öten, nem emlékszem pontosan. Kivételesen előbb jött be a pesti gyors, mint az enyém. – Egyedül jöttél? – Igen. – Értem. Megfigyeltem, hogy az emberek gyakorta tesznek fel ostoba kérdéseket olyan helyzetben, amikor egy másik, sokkal fontosabb kérdést nehéz volna feltenni, és válaszképpen szinte minden esetben azt mondják, értik, pedig tulajdonképpen nem. Kabátban is fáztam, korai volt az ünnep a vonakodva érkező tavaszban. A kisbusz ablakai mögött a táj most nem volt se szép, se kedves, inkább csak szükségszerű. Nem baj, nem kell gondolkodni. Csak aki mindent maga mögött hagy, csak aki mindenkit maga mögött … Fő utca 114. részletei…

Temetés

– Maradj itt. Nem akarok egyedül meghalni. – Persze, senki nem akar egyedül meghalni, gondoltam, de nem mondtam, mert egy haldoklónak már ne mondjon ilyeneket az ember, és mert tévedés, hogy mindenki  megenyhül a halál közeledtével. – Beszéljünk a temetésről, Eszter. Vigyél haza a faluba, ahol születtem. A pénzt az ügyvédem még ma átutalja. – Van ügyvéded? – Mindegy. Ne vitatkozz. Vigyél haza, ennyit kérek. Nem kell meghívni senkit. – Kit hívnék meg? Csütörtök hajnalban halt meg, de az utolsó öt órában már nem volt magánál. Vele voltam végig, fogtam a  kezét, hallgattam a lélegzet fogyó erejét. A morfiumtól érezni … Temetés részletei…

A pulóverekről

Narancssárga volt, pamut és túl nagy rám. A nyaka talán kerek. Esetleg az a fajta szűk V-kivágású, amiben a vé már születésekor funkcióját veszíti. Az ujját fel kellett tűrni, kettőt, talán hármat is, de hát magas volt, nagyon magas, és izmos is, volt benne valami állatszerűen egyszerű: kalória, mozgás, fáradtság, alvás. A szép emberek egyszerű élete. Egy órája ültem a fotelben és néztem, ahogy alszik. Nagyon hosszú láb, nagyon csontos térd, hibátlanul izmos hasfal. Szőke. Szőke?! Nem is az esetem. A pulóver nekem combközépig ért, még a kabátomból is kilógott, de amikor felvettem, ez nem tűnt fel. Reggel volt, fáztam, … A pulóverekről részletei…