Versével emlékezünk a költőre.

EGY KANKALIN EMLÉKKÖNYVÉBE

Eltűnik ez a február is.
Kartávolra ér a voltság.
Már semmi, senki nem hiányzik.
Engedj el, barbármennyország.

Én nem akarok angyal lenni,
teszek az összes kerubra.
Semmiből leszek örök semmi,
míg világ a világ, újra.

Lélegzem minden kankalinban,
ameddig tavaszt mondanak.
Beleszédültem, eddig bírtam,
boszorkányszoknya-forgatag.

Úgy röpülök el, mint a táltos.
Holdon túlra, túlra a Napon.
Barbármennyország, szivárványozz!
Szórd elém csillagabrakom.