A 2006-ban alapított Aegon Művészeti Díjjal minden évben az előző év legkiválóbb magyar nyelvű szépirodalmi alkotásai közül jutalmazzák a legjobbnak ítéltet. Mára nemcsak a díj elnyerése jelent komoly presztízst, de a végső döntés előtti top 10-be kerülés is.

Idén ezek a kötetek szerepeltek az Aegon-díj shortlistjén:

Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája, Pesti Kalligram
Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér, Magvető Kiadó
Kun Árpád: Megint hazavárunk, Magvető Kiadó
Németh Gábor: Egy mormota nyara, Pesti Kalligram
Spiró György: Válogatott esszék 1979-2016, Magvető Kiadó
Szabó Róbert Csaba: Alakváltók, Jelenkor Kiadó
Szilasi László: Amíg másokkal voltunk, Magvető Kiadó
Térey János: Őszi hadjárat, Jelenkor Kiadó
Tóth Krisztina: Világadapter, Magvető Kiadó
Zoltán Gábor: Orgia, Pesti Kalligram

A zsűri végül ebből a tíz kötetből Krasznahorkai László Báró Weinckheim hazatér című kötete mellett tette le a voksát.

A díj odaítélésében az alapító, Aegon Magyarország szándéka szerint kiemelt szerepe van a szakmaiságnak. Annak érdekében, hogy a díj valóban a magyar irodalmi élet nívós szakmai kitüntetése legyen a zsűrit az irodalomhoz értő, független, neves szakemberek (irodalomtörténészek, kritikusok, esztéták, művészek) részvételével állítja össze.

– olvassuk a honlapon. 2017-ben a zsűri tagjai voltak:

Bazsányi Sándor, Máté Gábor, Nagy Gabriella, Porogi András, Radics Viktória, Szirák Péter, Thímár Attila

A könyv fülszövege:

A Sátántangóban megérkezett Irimiás és a Háború és háború előzményeként megjött Ézsaiás, most újabb Krasznahorkai-hős tűnik fel a lát- és országhatáron. Báró Wenckheim, a messziről jött ember, egyenesen Buenos Airesből tér haza. Haza: hozzánk, napjaink Magyarországára és ősei vidékére, a Viharsarokba. Azt mond, amit akar vagy azt, amit hallani szeretnénk? Szerencsejáték-függő, ügyeskedő kópé vagy zseniális ötletember, aki új távlatokat nyit? A kisvárost egyszer csak ellepik az olajszállító kamionok. Közel vagyunk a tűzhöz.

Krasznahorkai László új regénye egyszerre apokalipszis és karnevál a peremvidékek epicentrumáról. Realista utópia. Érzékeny szatíra, vérbő iróniával. Előképe Gogol és Mikszáth, no meg az enciklopédikus Dante, aki e regény lapjain is szerepel: szolnoki lakos, aki hasonlít a Dante nevű brazil balhátvédre. A Sátántangó felejthetetlen táncrendje után itt is tánclépésekben haladunk a kamionhosszú-szuggesztív világmondatok fenséges hömpölygésével a vég elől a vég felé.

2016-ban az elismerést Oravecz Imre vehette át »