Három a kislány, pontosabban hölgy, de egy a szerelmük: Portugália. Különböző műfajokban alkotnak, mégis inspirációjuk ugyanaz, ez a szélfútta óceánparti ország, melyet áthat valami mély melankólia, akárcsak zenéjüket, a fadót.  Most közös kiállítást rendeztek a Living Galleryben, Portugália, ahogy mi látjuk címmel.

Portugáliában élnek és vissza-visszatérnek az alkotók. Molnár Móni kézzel festett selymeit és kiegészítőit, Toldi-Adamis Eszter fotóit, és Végső Ágota akvarelljeit láthatja az oda látogató, és kaphat egy darab napsütést ebben a zord időben. Mi pedig feltettünk 5 kérdést a hölgyeknek, lássuk hát a válaszokat!

Melyik a kedvenc portugál szavad? Mit jelent? Miért ez?

Molnár Móni: Saudade – nehéz lefordítani, mert igazán életérzés. Pont ezért a kedvencem. Nem nosztalgia, nem hiány, nem elvágyódás, nem emlékezés, hanem ezek keveréke, és annál több.

Toldi-Adamis Eszter:  Kedvenc portugál szavam: saudade – talán elcsépelt, de lefordíthatatlanul mély jelentésű. Elsősorban persze valaminek vagy valakinek a hiányát szokták kifejezni ezzel a szóval. Számomra nagyon emberi, hiszen kevés olyan időszak vagy pillanat van az életünkben amikor nem érezzük valakinek vagy valaminek a hiányát… Tenho saudades de Portugal quando estou na Hungria mas tenho saudades da Hungria quando estou em Portugal 🙂 (Kb. Hiányzik Portugália, amikor Magyarországon vagyok, és hiányzik Magyarország, amikor Portugáliában vagyok. – a szerk.)

Végső Ágota: Egy nemzeti szavuk fogott meg a legjobban: saudade. Sokat gondolkoztam rajta, mivel ezt a szomorú, kicsit keserédes érzést mindenki magáénak tudja érezni. Annyira megtetszett, hogy a most készülő animációs filmemnek is ezt a címet adtam.

Van eredeti portugál azulejo a lakásodban?
(azulejo: jellegzetes arab, spanyol és portugál nyelvterületen elterjedt csempe – a szerk.)

M.M.:Igen. Gyönyörű türkiz, régi darab.

T.A.E.: Van eredeti azulejo a lakásban és nagyon szeretjük. Nem a bolhapiacon vettük hanem kerámiagyárban, mert a piacon sok a lopott, amit házakról fejtenek le éjszakánként, emiatt sajnos egyre több helyről hiányzik a belvárosban. Ajudában van a Santa Ana kerámia üzem, ahol viszonylag olcsón lehet venni.

V.Á.: Sajnos nincsen, de ajándékba már adtam.

Van kedvenc portugál ételed/fűszered?

M.M.: Pastéis de Nata.

T.A.E.:  Kedvenc portugál ételem a Sopa de caldo verde ami tulajdonképpen fodros kel leves ha nem tévedek. Mint minden portugál leves ez is burgonyával van sűrítve úgyhogy elég kiadós. Ugyanitt megemlíteném még a Bacalhau com natát, ami tejszínes tőkehal. Ennek számtalan verziója létezik és nekem mindegyik ízlett eddig amit kóstoltam.

V.Á.: Francesinha! Ugyan nem mindig tudom megenni az egészet… Szeretem, hogy a szósz konyháról konyhára változik a szakács ízlése (titkos receptje) szerint, mégis egységes. Ugyanez az érzésem a Pastel de natával kapcsolatban is, mindig kicsit más, de nagyon finom egy Cafe pingado mellé.

Melyik portugál festőt tartod a hozzád legközelebb állónak?

M.M.: Almada Negreiros festményei.

T.A.E.: A hozzám legközelebb álló portugál festő Pedro Batista. Kortárs alkotó, akit személyesen is ismerek a szörfözés kapcsán. Szeretem az alkotásait, mert realisztikusak de mégis van egy kis elrugaszkodás bennük és kiegyensúlyozottak a kompozíciói számomra.

V.Á.: Mint hobbi festő, nem szeretném magam nagy nevekhez hasonlítani. Az én inspirációm is Portugália. Engem az utcák kuszasága, a szűk terek sokszínű épületei fogtak meg. Szeretek ott lenni a helyszínen és úgy rajzolni, hogy közben az ott zajló élet részese lehetek.

Mit hoznál magaddal Magyarországra Portugáliából?

M.M.: Az óceánt.

T.A.E.: Az Óceánt hoznám legszívesebben haza ha tehetném! Persze ezzel nem kis vizet kavarnék. Na meg persze a napsütést!

V.Á.: Nagyon szeretem Magyarországot, de egy óceán pálmafákkal igen kellemes lenne Budapest határában.

---

A kiállítás megtekinthető 2017 január végéig, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap 17-21 óráig.

Living Gallery, Budapest, Nagydiófa utca 34.