örökkön örökké
túléltek bennünket a napszakok mint
egy szép álom szelíd mozdulatai, vagy
ahogyan magzat moccan a méhben.
fényedtől megriadt és tovafutott az éj.
de amikor elmentél, letérdepeltek a falak
és minden ajtó a tegnapra záródott.
ne nézz vissza, nélküled olyan siralmas
a táj. másképpen múlik az idő. egy
boldog pillanat köré épül a világ.
s ez a pillanat tovább tart mint a halál,
mert lényed most is betölti a szobát,
a napszakokat. őriznek az eljövendő
évek, amiken mint a Tó betonszegélyén
a megvadult hullámok, örökkön
örökké átzuhogsz.
Útravaló
Lakásiszonyok dúlnak
Közszájon morog hogy akit
erősen maró flúg gyötör
és dolgafékezetlenül
családimáz építésbe fog
annak a jótéti állam
minden segítséget megad
Kamuban sült pogácsát
komorszájszűkületet
kényszernyögdíjat
Koromszakadtáig dalolhatják
a karcedzettek magad Uram
hisz másod sincsen
(2000. 02. 10.)
a szabadság hullócsillaga
alkalmatlan vagyok
ebben a korban élni ami a gyűlölet
hatalmában tetszeleg
anyám jósággal fertőzött vére
kering ereimben hiába háborgok
az igazságtalanságok miatt
a csordában leghátul van helyem
elsőként rajtam marakodnak a ragadozók
vigaszom hogy a falka haladását
áldozatommal felgyorsítom
szegény barom az utolsó
szó jogára van alapom ezennel
kinyilvánítom bár a kutyát sem érdekel
hogy nincs bakancsom
így listám sincsen jobb láb bal láb
teljesen egyre megy az út
nem rómába a halálba vezet
a szabadság hullócsillaga vagyok
de sosem leszek hűtlen a békétlenség
földjéhez mert szüntelen éltet a remény
hogy egyszer fényemtől megrendül és
fölkel a hátán henyélő hegyek ellen
csak akkor nyugszom meg
ha a süket síkságon szétszórt szavaim
alá temetnek
GITTEGYLET 