Birtalan Ferenc: Bodza éjszínű kavics (versek a kötetből)

Föllapozva az egészségügyi naptárt

holnap megint orvos
a tüdőgondozóba megyek
fölíratni háromhavi gyógyszeremet
csütörtökön szemnyomás-mérés
kapok ott is három receptet
a patikában kiváltok egyet-egyet

telefonálnom kell időpontért
mikor megállapítják alkalmas vagyok-e
mozgásszervi rehabilitációra
vagy menjek érsebészhez
aki elküld szívkatéterezésre
ne érje őket meglepetés a műtőasztalon

belegondolva a körforgásba
ami tíz éve elkapott
s kicsit is pozitív a hozzáállásom
lényegében nem rossz dolog
orvos ismerősömet idézzem
az igazi infarktus jön és viszi az embert

lírai anamnézisembe elég lenne annyi
a költő hetven éve
miért kellene kibogozni
ami a mai állást tekintve lényegtelen

maradnak a lapszél előtt kifulladó sorok
egy-egy messzire visszanéző sánta rím
lásd hat sorral föntebb
az ismétlődő huszonnégyórás reményre

Fölösleges egy délelőtt ízét magyarázni

semmi gond mondtam
bár éreztem számban a keserű ízt
amit nem tudtam mihez hasonlítani
sem a testemen átfutó hagyd-abba érzést
a régi időkből
mikor még nem volt trendi a depresszió

nincs jelentősége mondtam
mert tényleg semmi nem változott
minek is beszélnénk hosszan
mikor egyikünk sem tudja a frankót
benne minden más színű mint bennem
ami kizárja a harmóniát

nem kell magyarázni
rám tapad a délelőtti szantálfa-illat
érezni fogom mikor már messze leszek
emlékszem
mint a denaturált-szeszláng árnyjátékára
nehéz fekete drapérián

lényegében ez minden
nem kell ügyet csinálni belőle
groteszk lenne mint
hugo boss öltöny egy gyárudvaron
minek magyarázni a gyászt
úgy sincs jó válaszom

Kamillaének

sínek közt hasalva
lesem a kamillavirág sárgáján a bogarakat
nyár gyerekkor meszes-domb
nagy csavarokkal díszítve sok repedezett talpfa
gyűjtögetem a kincseket valami ki ne maradjon
úgy is vége lesz
eltűnik a nagy cekkereket cipelő asszony
ahogy el a mosolyod
megnemérdemelt simogatások
törökvész úti esték is belémhalnak
csókjainkból amit lehetett elmeséltem
hányszor kellett azóta újraváltani a nyughelyed
sírt se mondhatok
vársz háttal a németvölgyi útnak
nincs bátorságom megmondani félek
rohadtul nem akarom az egészet
pár marék por amivé visszalettél
te aki voltál aki szerettél
bennem éled a hiányperceket

fehérszoknyájú kamillasárga nyár
hazudom jó ez
de ujjaim közül kiperegnek az esték
csak a hold a szél az igaz
az álmok széthordják az ember gyöngülő testét
Pókmenet

nem tudom anyu mit szólna
reggel bekapcsoltam a rádiót este a gépet

másnap reggeliztem extrudált kenyér kefir
szennyesbe tettem a feketéket

mintha a tegnap meg se történt volna
nem akarom sorolni
mi az ami nem volt tegnap
ami nem történt meg
se két hete se soha
figyeltem
a katafalk terítőjén hova mászik a kicsi pók
valamelyik virágról indulhatott
elment a csokrok mellett
megállt az urnával szemben mintha kondoleálna
s ahogy jött lemászott
eltűnt
hallottam a zenét a szavak eljutottak hozzám
váltogattam fájós lábaimat
fogom-e bírni a menet elején
nem a lovas üveghintó mögött
olyanok elvétve ha akadnak
a nysákat is lecserélték kis játékkocsikra
de a sofőr figyelt
lépteimhez igazította az ütemet

nem tudom anyu mit szólt volna

addigra nagyon fájt a lábam indulni akartam
üres volt a fejem
pisilnem is kellett
kiszáradt a torkom a szemem
fölnéztem a virágokról
láttam a kígyózó hosszú sort
az első ember akkor ölelt meg
mondott valamit

és sorban sorban sorban
nem tudom anyu mit szólt volna

ilyenkor szokták mondani
szép temetés volt
én meg
ha nem lesz bennetek szó
akkor járassátok a pofátokat
de tényleg méltóságteljes volt
akár egy ünnep
a nap sütött
és jöttek az emberek jöttek

kezem
ahogy akkor szombaton
homlokodra
az urnára tettem
vártak türelemmel
amikor elengedtelek
már száraz fölperzselt volt a szemem

a kocsmában törkölyt és sört kértem
öcsit idézve hogy életben maradjak
igazán szép délután volt
zsongással néha halk nevetéssel
mindennek tudatában intézkedtem
újabb italokat kértem
nekem az unicum nem jött be igazán
a pálinka a sör
rengetegen voltunk a kocsmában rengetegen

nem tudom anyu mit szólt volna

álltam a sarat
igyatok
kínáltam a maradottakat
ki kell használni az alkalmat
nincs még egy fiam


A versek Birtalan Ferenc Bodza éjszínű kavics című verseskötetéből valók

bodza-ejszinu-kavicsbodzaillattal közeleg a nyár
némák a Halál ereklyéi
mit üzennek
bűvészkedés a szavakkal
bodza
fekete kő

verskísérletek a nemlét ellen
virág és kavics

Könyvadatok:

Birtalan Ferenc író, költő, 1945. július 25-én született Budapesten.
Birtalan Ferenc író, költő, 1945. július 25-én született Budapesten.

Tarts velünk a Facebookon is! »

Reklámok

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s