Hat golyó lesz. Három Lilynek, három Conradnak. Lily meghal. Conrad nem, úgyhogy egyes szám első személyben tudja elmesélni a hat lövedék útját a testekben, a testeken keresztül, ezzel pedig azokat a dolgokat, amik az életfunkciók leállása előtt meg után velük történtek.
Lily színésznő, egyelőre tévéreklámokban teljesedik ki a karrierje, de minden jel arra mutat, hogy szép jövő állna előtte, ha le nem lövik.
Conrad a Discovery Channel számára vágja az előzeteseket, filmrendező szeretne lenni. Kapcsolatuk nemrég ért véget, de Conrad még mindig szereti a lányt, így amikor hívja, gondolkodás nélkül vele tart London egyik legdrágább éttermébe vacsorázni. Magától sosem menne ilyen helyre, de a lehetőség, hogy Lilyvel lehet (netán kibékülhet), mindent felülír. Pedig Lily utál rá, hogy valaki lemondta az estét, azért hívja, hogy ne menjen kárba a foglalás. De mintha mondani is akarna valamit Conradnak. Ebben viszont egy pisztolylövés akadályozza majd meg. A másik kettő ráadás.
Lily rendelkezik a választott szakmájához kellő exhibicionizmussal, tökéletesen tudatában van saját szépségének, föltesszük, hogy nem átallja bármikor be is vetni a karrierje érdekében. Amihez viszont Conradra semmi szüksége – hiába a szerelem, a sok-sok apró közös szokás, humor és összekacsintás, ami két embert összetart, mindez idővel már nem jelent neki annyit, mint a fiúnak. Talán sosem jelentett.
Conrad – ne szépítsük – egy lúzer, akinek úgy különösebben semmi nem jött még be az életben, leszámítva a gabonapehely-reklámok sztárját. Az sem tartott sokáig. Ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy még egy bérgyilkos merényletet sem tud rendesen végigcsinálni, hiszen túléli. Hat hetet tölt kómában, újra kell tanulnia sok mindent, járni, például. Conrad nagyon rendes az olvasóval, megkíméli a könnyfakasztó részletektől, bővelteti viszont önironikus megjegyzésekben, amikért rendesen megkedveljük. Az a lúzer, aki tudja, hogy lúzer, már nem is az. Annyira.
Nyolcvannyolc kis epizódban (fejezetben) mondja el a történetet, ezeket a pisztolygolyók útjának precíz, kíméletlen anatómiai és ballisztikai leírása tagolja hat részre.
…a lövedék megkezdi feltartóztathatatlan útját Lily mellkasában. A kicsi, barna, fordított nyolcas alakú, a bal melle alatt körülbelül öt centiméterrel elhelyezkedő anyajegyről, mely szinte világít kékesfehér és egyébként makulátlan bőrén, sehol nem esik szó a boncoláson – tehát azonnal szerte kellett foszlania: puff!
(1. számú lövedék – 21. o.)
Amikor magához tér a kómából, egyetlen gondolata van:
Van valaki odakint, akit meg kell ölnöm.
Egy srác, akinek addig az volt a legnagyobb gondja, hogy megfelelő társaságokba próbáljon beszivárogni, hátha egyszer elkezdheti a filmrendezői karrierjét, meg hogy szerelmes legyen és szeressék. A gondolat rögeszmévé válik – annak ellenére, hogy a bérgyilkost még a merénylet napján lekapcsolják. Egy biciklis futár, legalábbis futárnak öltözött biciklis, menő kerékpárral. Csak egy megbízott. Az igazi bűnös tényleg még mindig odakint van. De ki lehet az? Ki ad megbízást arra, hogy egy fiatal, szép színésznőt és a partnerét meggyilkolják egy étteremben?
Conrad talán valaki más helyett kapta a golyókat, ahelyett, aki lemondta az estét. Talán nem. Ha ahelyett kapta, akkor lehet, hogy egyenesen tőle jött a megbízás. De az is lehet, hogy a megbízó pontosan tudta, kivel lesz Lily az étteremben, hogy lemondta, az egy szerencsétlen (illetve az ő szempontjából kifejezetten szerencsés) véletlen. A gyilkos biciklisfutár meg még ennyit sem tudott, neki egy címe volt és egy időpontja.
Rengeteg titok, szinte semmi nyom. A hivatalos nyomozás messze nem halad úgy, ahogy Conrad elvárná, saját kezébe veszi a tényfeltárást. Neki is tudnia kell mindent, meg lehet érteni. Ha valakire tartozik az ügy minden apró részlete, az ő. Conradot hallgatva (olvasva) végigkísérjük a poszttraumás-stresszen, nézzük a magányát és a lehetetlennek tetsző harcot valamiféle igazságért, miközben olyan lehetőségek bukkannak fel megoldásként, hogy a regényben (és a testekben) előre haladva már-már azt kívánjuk, inkább semmi se derüljön ki.
A rémesen nyomasztó alaptörténet azonban nem akadályozza meg Conradot (Toby Littet), hogy megnevettesse – illetve pontosabb, ha azt írom: megröhögtesse – az olvasót. Ritkán lehet annál nagyobbat röhögni, mint olyankor, amikor végül is semmi röhögni való nincs a dolgokban. Megkapja a maga cinizmus-adagját minden felbukkanó szereplő Lily anyjától ünnepelt színészeken át az egész Royal Shakespeare Company-ig.
Toby Litt szórakoztató író, saját magát például azzal szórakoztatja, hogy regényeit abécé-rendben írja: 1996-ban kezdte a sorozatot az Adventures in Capitalism cíművel, legutóbb az N-nél tartott (Notes for a Young Gentleman), a honlapja szerint most az Organisms címűn dolgozik. A Halvaboncolás eredeti címe Corpsing, innen is kitalálhatjuk, hogy nem a legfrissebb regénye. Eredetileg 2000-ben jelent meg, de mindez nem von le az értékéből, sőt, egy ezredfordulós London mai szemmel még érdekesebb. Legfeljebb a technikai eszközökkel kapcsolatos félmondatokban érezhetjük, hogy nem a jelen pillanatban járunk.
Az eredeti cím egyébként lefordíthatatlan lenne („nem lehet azt a címet adni, hogy Halottcsikizés” – hangzott el a könyvbemutatón a fordítótól), s mivel a magyar kiadás nem követte eredetileg sem a betűrendet, így Csuhai István kiválóan oldotta meg a cím, és az egész szöveg könnyed, szellemes, humoros, ugyanakkor pontos magyarítását.
Littnek a Halvaboncoláson kívül eddig egy könyve jelent meg magyarul, a Gátlástalanok Klubja (Beatniks), 2004-ben az Ulpius-háznál, s most örömmel üdvözöljük a Libri-JAK közös világirodalmi sorozatában, az életműnek ezt a darabját. Az ArtPop könyvek nemcsak a hozzám hasonló világirodalom-rajongóknak igazi kincsesbánya, érdemes behúzni a Facebook-oldalukat követésre, és körülnézni az eddigi megjelenések között, igazi csemegéket fogtok találni!
Kedvcsinálóul a könyvtrailer, könyvadatok a videó alatt:
Könyvadatok:
- Toby Litt: Halvaboncolás
- Libri-JAK, ArtPop könyvek, 2016
- Eredeti megjelenés: Corpsing, Hamish Hamilton, 2000
- 452 oldal
- Fordította: Csuhai István
- ISBN: 9789633108451
- Adatlap a Moly.hu-n »
- Adatlap a Rukkolán »
GITTEGYLET 