Az előre bejelentett gyilkosságok anatómiájáról – Závada Pál: Egy piaci nap

Meg tudom mondani, melyik volt az a pillanat, amikor belém nyilallott, hogy ennek a viharverésnek a legsúlyosabb villámcsapása miránk fog lesújtani. Hogy innentől fogva nem óv meg semmitől, ha szörnyülködve befogom a szemem.

Ezzel a két mondattal kezdődik Závada Pál Egy piaci nap című regénye, és nagyjából erről is szól. Arról, amit Radnóti annak idején így fogalmazott meg:

nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki sincs.

egy-piaci-napRadnóti és Závada témája tulajdonképpen közös: a menthetetlen őrület, az elállatiasodott ember, a gondolkodni képtelen tömeg gyilkos indulata, az erőszak kegyetlenül kiszámítható működési mechanizmusa.

Természetesen másképp dolgozik egy költő, és megint másképp egy prózaíró. Radnóti saját sorsának jelenidejében élte át a könyörtelenséget, Závada Pál visszatekint, de történelmi alapokra épített regénye sajnos fájdalmasan jelenidejű. Annak ellenére ugyanis, hogy az Egy piaci nap elbeszélője az 1946-os kunvadasi (kunmadarasi) pogromok egyik értelmi szerzőjének felesége, és annak ellenére, hogy a regény történetileg abban a bizonyos múlt időben játszódik, talán nem tévedek, ha azt mondom, az olvasók többségének számára elég nyilvánvalóvá válik: ez a regény éppen annyira játszódik ott és akkor, mint itt és most.

A haláltáborokból épp csak hogy visszatért zsidók elleni progromok aprólékosan részletes és szenvtelen leírása megterhelő olvasmány, de ennél is megrázóbb a lincselések hátterében megbújó mérhetetlenül ostoba, kicsinyes, mindenféle empátiától és értelmes gondolattól mentes csőcselék maga: az arctalan, erőszakos, egymást hergelő tömeg, amiben a nők és a férfiak, sőt a kamaszok is egymástól elválaszthatatlan szörnyeteggé olvadnak össze.

Závada Pál kötetének főszereplője pontosan ez a csőcselék, ez a forrongó, indulatvezérelt, erőszakos embermassza, melynek se önálló akarata, se önálló gondolata nincs, melyet automatizmusok és az éppen aktuális propaganda jelszavai mozgatnak marionettbábuként, és melynek egyetlen mentsége, egyetlen önigazoló mechanizmusa, ha a történtek után nem emlékszik semmire. És ezzel az egyszerű kis trükkel már meg is szűnik az egyén felelőssége.

Délfelé járt az idő, amikor kijött oda hozzánk egy társaság a faluból. Azt mondták, nem volna-e kedvünk egy kis pogromhoz.
Milyen programhoz?, kérdeztük.
Nem programhoz, pogromhoz.
Az meg micsoda?
Hogy hát egy olyan lincselős csihipuhi…
Hát… mondtuk, arról lehet éppen szó… Nem utasítjuk vissza.

(158. oldal)

Mi nem csináltunk semmit, csak vártunk, hogy mi lesz. Utána meg néztük, hogy most mi van. Ezt mondja folyton azon a papíron a kunvadasi tömeg.

(97. oldal)

Az Egy piaci nap elbeszélője nem időrendben meséli el az eseményeket. Az írói eszköz sokat mond a történetről, és még többet rólunk, emberekről. A felzaklatott, Jávorpálosan szívdöglesztő férjéért aggódó, kissé korlátolt asszony elbeszélésében éppen úgy kapkod, épp olyan felszínes, sőt nevetséges, mint gondolkodásában. Hol a pogromok ijesztő képeit írja le teljes szenvtelenséggel, hol a tárgyalásokról mesél, hol tanúvallomásokat idéz, hol másokkal folytatott beszélgetéseiről számol be. Egyszerű nő a történelem viharában. Szerelmes feleség. Ostoba, befolyásolható kisember. Szerencsétlen, megnyomorított lelkű asszony, akit megerőszakoltak az orosz katonák. Ő bizony mind a könyvbéli Hadnagy Sándor felesége, Marika. Mit szépítsünk, a világ csupa Marikából áll.

Závada Pál
Závada Pál

Az Egy piaci nap, hiába sokkal rövidebb, mint a Természetes fény,  mégsem könnyű, nyári strandregény. Nekem olyan volt olvasni, mintha a medencében a víz alá nyomná a fejem egy erős férfikéz: Tessék, ez a valóság, nézd meg jól, és ha a végére értél, akkor majd megint vehetsz levegőt. Mert aki figyelmesen olvassa ezt a regényt, az a saját korára ismer rá. Mert az iskolázatlan, de legalábbis gondolkodásra meg nem tanított, saját tetteiért felelősséget vállalni nem tudó és nem akaró, rossz körülmények között élő, könnyen fanatizálható, ügyes propagandaeszközökkel gyakorlatilag bárki (a zsidók, a liberálisok, a migránsok, a környezetvédők, a tanárok) ellen felhergelhető csőcselék bizony nem a történelmi múlt, hanem a mai magyar valóság része. Isten hozott minden kedves olvasót Kunvadason!

Závada azt teszi, amit egy felelősségteljes értelmiségnek kötelessége tenni: figyelmeztet. Megmutatja, mi lesz, ha nem változnak a dolgok, ha nem teszünk semmit, ha becsukjuk a szemünket, ha nem nézünk oda. Ez a regény, ha úgy tetszik, előre bejelenti a gyilkosságot. Persze annak a krónikáját már más fogja megírni, feltéve, ha marad, aki ír még, és ha marad, aki azt egyszer elolvassa. Mert angyal sajnos már mögöttünk sem áll, legfeljebb az őrjöngő tömeg.

Könyvadatok:


Tarts velünk a Facebookon! »

Reklámok

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s