Sokan gondolják úgy, hogy menthetetlenül lefelé tartunk egy szellemi, erkölcsi, anyagi lejtőn, aminek előbb-utóbb kegyetlenül rossz vége lesz. Ménes Attila továbbmegy, nála nem az a kérdés, hogy az apokaliptikus pusztulás bekövetkezik-e, vagy hogy mikor, hanem az, hogy mi lesz utána. Illetve az sem: a Folyosó a Holdra éppen erről szól.
Egy végletekig lepusztult, lezüllött Magyarországról, egy vidékről, miután a nagy (közelebbről meg nem határozott) világégés a mindennapi létezést évszázadokkal ezelőtti szintre vetette vissza, ahol már az élet értelme a puszta létfenntartás, a társadalom működésének alapja pedig a prostitúció.
Több alkalommal is volt szerencsém a szerzővel beszélgetni, hallgatni őt az új regényéről, és amit mondott, tökéletesen egybevágott azzal, amit magam is feltételeztem az olvasás során: antiutópiája egy most talán irreálisnak tetsző, de valójában mégsem teljesen elképzelhetetlen jövőképet tár elénk. Nem egyszerűen sötét jövőt, de egy föld- vér- és mindenféle testnedvszagú, savanyú, kopár, monoton, ugyanakkor kegyetlen jövőt, ami mindenhez méltatlan, amit „emberi értéknek” szoktunk nevezni. Úgy látja, ez legkésőbb másfél emberöltőnyi idő múlva következik be. S az sem teljesen véletlen, ha Bodor Ádám Sinistra körzetével is rokonságot érzünk. Ez lehet a közép-európaiság hozadéka, de talán abból is adódik, hogy az emberi civilizáció csak egyféleképpen tud pusztulni: úgy, hogy aljassága folytán túlzó dicséret volna állatinak nevezni.
Ha a megszokottnál csak árnyalatnyival alaposabban körülnézünk a világban, nem kerülheti el a figyelmünket a szakadás, ami a pillanatnyilag békés(nek mondható) társadalmunkat jellemzi. Egyre szélesedő anyagi és szellemi szakadék nyílik ember és ember között, egyik oldalán a pénzzel és hatalom kiváltságos rétegével, és nem feltétlenül ugyanazon az oldalán a szellemmel, de mindenképpen vele szemben: az összes többiek. Már most is minden megvásárolható, aminek nincs pénzben kifejezhető értéke, az nem is ér semmit. A szakadék már most is gyakorlatilag áthidalhatatlan. Aki lesüllyedt réteghez tartozik, arra aligha várhat felemelkedés. Ez a folyamat pedig szükségképpen vezet bukáshoz. Mélyebbre jutunk – a látomás szerint -, mint valaha gondoltuk volna, úgyhogy kösse fel az alsóneműt a kedves olvasó. Ha van neki.
A Folyosó a Holdra a leszakadtak, a teljes reménytelenségben élő, kiszolgáltatott, egyszerű emberek szemszögéből mutatja meg a “szép új világot”.
A regényben egymás után három hang szólal meg, mindhárman ugyanannak a csonka családnak a tagjai, és mindössze néhány napot, egy jelentős hét, a vásár hetének második felét mesélik el saját nézőpontjukból. A vásár különleges esemény, egy évben csak néhány alkalommal kerül rá sor, még az Elnök is ellátogat a helyszínre, amire megfelelő beszéddel is készül. Hiszen semmi sem lehet fontosabb ebben a feudális világban, mint egyfelől kinyilatkoztatni, másfelől meghallgatni (vallásos áhítattal), hogy nemsokára minden jobb lesz, sőt már most is jobb, csak még nem látszik. Van tehát, ami nem változik.
Azért persze mindenkinek van egy egész kicsit fontosabb dolga: valahogy pénzhez jutni. Eladni a csontsovány öszvért, a nőket vagy egyszerűen lopni, ahogy sikerül.
Az első hang a bolondé. Zuzmó, a nagybácsi bolondok házában tölti napjait az intézet mellett elhaladó tehervonatok zakatolásának ritmusára. Mindent és mindenkit ismer már itt, de csak egyetlen dolog érdekli igazán, kimenni, kiszökni a húgához, és elmenni a vásárra, ahol ő maga is fontos szerephez jut végre. Zavaros, ködös érzékelésén keresztül a napok kapnak még egy bizarr árnyalatot.
A második hang az anyáé. Maddalena férje nélkül neveli egy szem fiát, akiért a szó legszorosabb értelmében mindenre képes.
A harmadik a fiúé. A Kenyér névre hallgató gyerek (ez egy értelmetlen névváltoztatási törvény eredménye) éppen a hivatalos felnőttkorba ér, pedig még gyerek a mai számításaink szerint, s mindent meg is tesz, hogy az anyja önfeláldozását kihasználja. Ugyanazt az életet éli, amit minden kortársa. Megtanul lopni, ölni, ha kell, és kereskedni azzal, ami van.
A látomásos regény egy nagyon személyes vonatkozása a szerző saját életéből adódik: az anya-fiú kapcsolat, illetve az anya személye, a belőle táplálkozó vagy általa létező érzések, helyzetek Ménes Attila írói életművének alapját képezik. Az anya vagy a fiú halála, a kizsigerelő viszony számos szövegének témája. A Folyosó a Holdra konkrét előzménye a Népünnepély című egymondatos novella (kötetben: A négy rántott hús, 2004, Balassi), amiből színdarab is készült.
A szétesés, az élet aljának feljegyzései ezek.
A Folyosó a Holdra a teljes elértéktelenedés, a totális emberi bukás brutális regénye, érezhetően régóta forgatott, alaposan kidolgozott világ és téma. A szöveg szenvtelenségével és részletességével egészen a bensőnkig hatol. A zsigeri élmény garantált. Aztán kezdjünk magunkkal valamit. Ha még tudunk.
Könyvadatok:
- Jelenkor Kiadó, Budapest, 2016
- 304 oldal
- ISBN: 9789636765996
- Adatlap a Moly.hu-n »
- Adatlap a Rukkolán »
- Kapható a Bookline-on »
GITTEGYLET 
“A brutális bukás után – Ménes Attila: Folyosó a Holdra” bejegyzéshez egy hozzászólás