„No, fiam, most már menjünk innét.” – A vörös tehén

Elérkeztünk a május havához. Ebben a hónapban a fiatal növények szerteágazó gyökereket eresztenek a földbe, megerősödnek, s fejlődésükhöz igénylik a biztonságot. Májusban a természet szemet gyönyörködtető változásokon megy át, a föld adakozó, megmutatja anyai oldalát. Ehhez az időszakhoz jól illeszkedik A vörös tehén című magyar népmese. – Barcza Katalin meseelemzése

A történet elején egy szegény emberrel találkozunk, akinek van egy fia s egy felesége, aki már a második mondatban távozik is a történetből. Gyakori ez a meseindítás. A szomszédasszony igen gyorsan eléri, hogy a szegény ember feleségül vegye, de csak amiatt, hogy a fiúnak majd jó nevelőanyja legyen.

A teljes mese itt: A vörös tehén »

Az életből is ismerős talán az a helyzet, amikor a gyerek érdekeire való hivatkozással élnek együtt párok, holott az ilyen, szeretet nélküli kapcsolat vajmi kevéssé szolgálhatja egy felnövő-félben lévő, világra fogékony gyermek érdekeit. Itt sem szolgálja. A mostoha hamar elkezd rosszul bánni a fiúval.

Vajon mit jelent a népmesékben az a gyakori elem, amikor a kisgyermek anyja meghal, s helyébe egy mostoha lép? Nyilván részben a valóságból táplálkozik, hiszen a régi korokban az emberi élet sok esetben jóval rövidebb volt a mostaninál, így az anya nélkül maradt gyermek nem volt ritka jelenség. De a mesékben leginkább csak az anyák halnak meg, holott a valóságban nem ez volt a helyzet.

Egy másik nézet alapján az anya halála a népmesékben szimbolikus elem. A cseperedő gyermek és az édesanya viszonya ugyanis elkezd ellentmondásossá válni. A kisgyermek számára az anya maga volt a biztonság, szinte egy volt ővele, s olykor mégis azt tapasztalja, hogy nem azt kapja tőle, amire számít. A mindig támogató, tápláló, megóvó anya olykor korlátoz, sőt megtagad, nem áll folyton rendelkezésre. A gyermek elkezd leválni anyjáról, amire az önállósodás miatt szükség is van. S hogy az anyai szerepnek ezt a kettősségét problémamentesen éljük meg, a mesék két külön anyaként kezelik ezt az egy szerepkört. A jó anya meghal, s a mostohalép helyére. Így már könnyen kimondhatjuk, megélhetjük, hogy nem vagyunk elégedettek vele, a viselkedésével, hiszen ő nem az igazi, ő csupán egy mostoha.

A mesebeli mostohánknak ráadásul van három lánya, akik mintegy anyjuk kiterjesztéseként működnek. Mintha nem is lennének önálló lények, pusztán az ő útmutatásait követik. Pedig nem akármilyen lányok ezek: egy-, két- és háromszeműek. A látás képessége egyre tökéletesedik bennük, a harmadik már olyan dolgokat is észlel, amire mások nem képesek.

Ezen a ponton kap fontos szerepet a történetben a vörös tehén. A tehén anyai, tápláló szimbólum, a vörös szín pedig erre még ráerősít. Amikor a mostoha megtagadja a fiú etetését, lágy, puha kenyér helyett kemény téglát rak a tarisznyájába, a tehén szarvát lecsavarva a fiú tejet tud inni. Ez a szarv eszünkbe juttathatja a bőségszarut, amely már az ókori mítoszokban is feltűnt. Jelenléte mindig összefüggött a jóléttel, szerencsével, termékenységgel és persze a bőséggel.

A tehén anyai funkcióba helyezte magát, és a fiú elfogadta azt.

Megoldási módot is kínál ezzel ez a mese. Ha rideg, önző természetű az édesanyád, akkor is van lehetőséged megtalálni szükségleteid forrását. A természethez való odafordulással pótlékot találsz, az anyafölddel való kapcsolat segíthet, hogy ne érezd magányosnak ilyen helyzetben sem magad.
A vörös az első emberi energiaközpont színe. Már a régi népnyelvünk is ismerte az energiaközpontokat, „erőkapucsokroknak” nevezve azokat. A legalsó központhoz köthető többek között az anya, a bizalom, az anyagi világ, a földdel való kapcsolat, az otthon fogalma. Miért is vörös színű éppen ez a tehén?

A mostoha, amint a harmadik lány fölfedi a fiú titkát, irigységből, féltékenységből meg akarja öletni a tehenet. Az apa itt, ebben a mesében is passzív. Nincs önálló akarata, aláveti magát felesége óhajának. A tehénnek azonban kész terve van, amit meg is oszt a fiúval. Lehet tőle bizalmat tanulni. Maga veteti a fiú kezébe a fejszét, s egy percig sem fél, hogy ő elügyetlenkedi a végrehajtást. Bízik a fiú erejében és okosságában, pedig az élete függ tőle. Vajon hányan mondhatjuk el ugyanezt?

A fiú és a tehén együtt menekülnek el. Innentől vállaltan közös a sorsuk.

Első útjuk a rézrétre vezet, amelynek gazdája a rézbika. A bika személyében megjelenik az apai minőség. A gyermeknek, aki felnőtté akar válni, először az anyáról, majd az apáról is le kell válnia, olykor meg is kell vele küzdenie, hogy készen álljon az önálló életre. A rézbikával való harcban azonban a fiú nincs egyedül. A tehén, akár ha a totemállata volna, oly módon azonosul a fiú céljaival, és vesz részt az azokért való küzdelemben. Először is felküldi a fiút a legmagasabb fára. Megváltoztatja tehát a dolgok nézőpontját, mindenek fölé küldi, hogy ebből a magasabb dimenzióból nézzen, lásson, figyeljen. A régi korok sámánfája is ezt a funkciót töltötte be, ezért volt a sámánok számára egy próbatétel a fán bizonyos idő eltöltése. S a fiú észleli is a rézbika közeledtét. Az ő dolga ennyi volt, a viadalt a bikával a tehén vállalja magára.

A mese ezen a ponton nevezi először nevén a főhőst, mintha most jutott volna el arra a pontra, hogy kiérdemelt magának egy nevet: János. S itt nevezik először anyjának a vörös tehenet.

Amikor a tehén legyőzi ellenfelét, megszólal: „No, fiam, most már menjünk innét.” Mintha maga a küzdelem lett volna a fontos, nem a rézrét megszerzése. Most újra útra kell kelni, új harc után nézni. A fiú még nem felnőtt, nem áll még készen a letelepedésre, tapasztalatokra, feladatokra, küzdelmekre van még szüksége.

A következő az ezüst-, majd az aranybikával való összecsapás lesz. Egyre magasabb minőségű fém jelzi az úton való előrejutást, az egyre nagyobb kihívást, erősebb ellenfelet. Ahhoz, hogy az aranyrétre érjenek, már nem is kis idő, hanem hét napnyi vándorlás szükséges.
Az utolsó két viaskodás során szükség van a varjakkal való szövetségre is. Magasabb tudatállapot, a szellemi minőséggel való szoros kapcsolat kell tehát, hogy itt győzedelmeskedni lehessen. Az utolsó összecsapás fölidézi a táltosok küzdelmét, akik két kerék vagy ellentétes színű láng formájában mérték egymással össze erejüket.

A győzelem után mind a három rét az övék lesz. A réz a Vénusz bolygóhoz társítható fém, a Vénusz pedig a szépség, bőség, szerelem jelképe. Az ezüst a Hold féme, s a Hold jelenti a női minőséget. Az arany a Napé, amely a férfi, apai minőséget jelöli. Ezek tehát most már mind a hősünk birtokába kerültek. S ezek után nem meglepő, hogy útjuk a vörös tehénnel elválik, mindketten a maguk dolgát teszik tovább. A tehén legelészik mindhárom réten, végre szabadon, a fiú pedig túl az aranyréten talál egy királylányt, akit feleségül vehet.

A gyerekkorból felnőttkorba ért hát, megerősödött, megtanulta tenni a dolgát, és sorsa hiába indult sanyarúan, ő túllépett ezen, s most már semmi nem állhat boldogsága útjába.

Érdekesnek találtad? Még több meseelemzést itt olvashatsz.

Tarts velünk a Facebookon! »