Bár a Beatlesre halmozottan nem érvényes az állítólagos axióma, miszerint saját hazájában nem lehet próféta senki, a négy echte liverpooli srác közül Ringo Starr (polgári nevén: Richard Starkey) volt az egyetlen, aki a házuk tájáról választott feleséget. Helyesebben nem ő választott, hiszen a magazinok és a netes oldalak tanulsága szerint mindig a nő választ. Persze ehhez előbb az kellett, hogy a Beatles a világhír küszöbére érve, hetekkel az első lemezfelvétel előtt dobost cseréljen. – Benedek Szabolcs Beatles-történelmi cikksorozata, csajozós változat
Az együttes Pete Besttel csinálta végig azokat az éveket, amelyek során előbb középiskolai bálok és külvárosi búcsúk alkalmi fellépőiből, majd zörgő garázszenekarból szívós munkával kőkemény és rutinos profivá csiszolódott, és kialakították azt az egyedi, kizárólag rájuk jellemző hangzást, amely a Beatlest kiemelte Liverpool bandái közül. Idő kérdése volt, mikor lépik át a szülőváros jelentette szűkös kereteket. Ebben persze megkerülhetetlen szerepe volt a minden hájjal megkent zseniális menedzsernek, Brian Epsteinnek, valamint a Parlophone producerének, George Martinnak, aki fölismerte a csiszolatlan gyémántot. Martin nem volt maximálisan elégedett azzal, amit a próbafelvételen hallott, ám az meggyőzte annyira, hogy szerződést kínált a Beatlesnek. Helyesebben annak három tagjának, hiszen a gyémántot még csiszolni kellett – Pete Best nem kellett neki.
Ez a kedves arcú, zárkózott, kissé lagymatag fiú azt követően került a zenekarba, hogy anyja, a konzervatív polgári társadalom konvencióinak fittyet hányó Mona Best jazzklubot nyitott házuk pincéjében. Itt lépett föl a korai Beatles, akkor még más neveken.
A szálak még szorosabbra fonódtak, miután Lennonék régi haverja, Neil Aspinall, aki a kezdetektől fogva a road managercímet viselte (ez abból állt, hogy ócska furgonján fuvarozta a csapatot a fellépések helyszínére) a Best-házban nem csak ágybérletet lelt, hanem a nálánál jóval idősebb Mona személyében ágytársat is. Amikor pedig a Beatlest 1960-ban Hamburgba készült elvinni egy menedzser, történetesen éppen nem volt dobosuk, úgyhogy Mona azonnal a fiát, Pete-et ajánlotta, akinek saját dobfelszerelése volt, és a tanárképző főiskolát hagyta faképnél a rock and roll kedvéért. Mi több, a fia zenészi ambícióit maximálisan támogató Mona azt is megengedte, hogy a Hamburgba készülő csapat zárórák idején a pincében lévő jazz klubban próbáljon.
Megoszlanak a vélemények Pete Best dobolási képességeiről. Ama kevés felvételből, ami fönnmaradt vele, az derül ki, hogy nem volt ő rossz – igaz, átütően jó se, a többiekhez képest semmiképpen nem. A technika megvolt, a spiritusz hiányzott. Tény és való, az 1962. június 6-ai meghallgatáson a Love Me Do közben csúnyán kiesett a ritmusból: megpróbált cifrázni, aztán nem talált vissza az eredeti menetbe. Az akkori produkció ismeretében George Martin joggal közölte Epsteinnel és a Beatlesszel, hogy neki mindegy, hogy a liverpooli kocsmákban kivel lépnek föl, de ez a srác az általa kiadott lemezen nem fog zenélni.
A Beatles profi volt, és mint a profik gyakran: kegyetlen. Habozás nélkül dobták Pete-et, aki pedig a legnehezebb éveket csinálta velük végig, zokszó és zrika nélkül. A kortársak visszaemlékezése szerint amúgy is kilógott a bandából: hiányzott belőle a többiekre jellemző vagányság és rámenősség. Csöndes és félszeg srác volt. Viszont föltehetően éppen ezért a lányok kedvence. Úgyhogy amikor Epstein (akire a piszkos munkát bízták) átigazolta a konkurens liverpooli együttesből, a Rory Storm & The Hurricanes-ből Ringót – vele amúgy nagy haverságban voltak, sőt zenéltek is már együtt –, kialakítva és véglegessé téve a Beatles világhírűvé vált összeállítását, az első fellépésen, 1962. augusztus 18-án a csapat törzshelyén, a Cavern Clubban a hard-core rajongók bizony a szó szoros értelmében nekiestek a srácoknak. George Harrison például monoklival a szeme alatt jelent meg két héttel rá Londonban, az első lemezfelvételen.
(Az első filmfelvétel a Beatlesszel, Cavern Club, 1962. augusztus 22., a dobok mögött már Ringo ül.)
Nem tudni, hogy a 16 éves Maureen Cox is konkrétan a fölháborodottak sorait erősítette-e, de az biztos, hogy ott volt azon a koncerten, amikor Ringo először játszott a Beatlesben. Neki eredetileg Paul McCartney tetszett, egyszer fogadásból meg is csókolta. (Ennek ellenére egy ideig a Rory Storm & The Hurricanes egyik gitárosával járt.)
Ám nem sokkal azután, hogy Ringo bekerült a csapatba, a szerelem is éledezni kezdett kettejük között. Bár állítólag Ringo is kiszúrta magának a színpadról az első sorban csápoló magas, fekete hajú lányt, Maureen volt a rámenősebb. Egyik este, koncert után autogramot kért Ringótól. Mi több, biztos, ami biztos, kocsija rendszámát is fölírta, hogy tudja, a dobos mikor merre jár. De még így is hetekbe telt, mire egyszer, amikor nem a Beatles játszott a klubban, Ringo fölkérte Maureent táncolni.
1963. február 14-én, miközben Maureen arra várt, hogy a Beatles befejezze aznap esti koncertjét, odalépett hozzá egy lány, és megkérdezte, hogy Ringóval van-e randija. A választ meg se hallgatva végigkarmolta mind a tíz körmével Maureen arcát. A féltékenységi düh mindenki számára világossá tette, hogy Maureen és Ringo egy pár. Ennek ellenére kapcsolatuk sokáig nem került nyilvánosságra Liverpoolon kívül. Ringo Londonba költözött, ahol George Harrisonnal béreltek közös lakást. Maureen maradt Liverpoolban a szüleivel, és Ringo nevében szorgosan megválaszolta az ország minden tájáról Liverpoolba küldött rajongói leveleket. Ő volt az egyetlen, aki a dobost Ritchie-nek szólíthatta.
1963 őszén Maureen és Ringo, valamint Paul McCartney és Jane Asher együtt nyaraltak Görögországban. De csak 1964 májusában, egy Karib-tengeri nyaraláson, amikor a világ már a Beatles lábai előtt hevert, fedezte föl a sajtó, hogy Ringónak van valakije.
1965. február 11-én összeházasodtak. Maureen alig múlt 19 éves, amikor az év szeptemberében első gyerekük, Zak megszületett. (A srác nem esett messze az apja fájától: felnőtt korba érve beült a dobok mögé, játszott egyebek mellett a The Who-ban és az Oasisben is.) Őt később egy Jason nevű fiú, illetve egy Lee nevű lány követte.
Az évek csöndben, megrázkódtatások nélkül teltek. Maureen a gyerekeket nevelte, időnként benézett a Beatles lemezfelvételeire – ott volt például az együttes 1969. január 30-ei váratlan, az irodaházuk tetején tartott fellépésén is, amelynek végén régi rajongóhoz illő sikollyal és tapssal jutalmazta a produkciót. (Ez hallatszik is a Let It Bec. filmben, meg az is, ahogy McCartney „Thanks, Mo!” kiáltással köszöni meg a lelkes ünneplést.)
Sokáig úgy tűnt, a boldogságot semmi nem zavarhatja meg. Ringónak, illetve az Apple egyik főnökének, Peter Brownnak például azt is sikerült elérnie, hogy Frank Sinatra Maureen – aki nagy rajongója volt – 22. születésnapjára speciális, limitált példányszámú, már a megjelenése pillanatában jószerivel elérhetetlen kislemezt rögzített. Maureen jóban volt a másik két Beatles-feleséggel, Cynthiával és Pattie-vel is, gyakran együtt mentek shoppingolni.
Aztán a vihar – nem sokkal a legkisebb gyermek megszületése után – mégis becsapott. Ebben nagy szerepe volt a Beatles fölbomlásának: Ringo ekkor kezdett először komolyabban a pohár fenekére nézni, kicsapongani és – saját bevallása szerint – otthon erőszakoskodni. Ráadásul jött George Harrison, akinek ugyancsak ingadozott a házassága, és volt egy sokak számára váratlan és talán megmagyarázhatatlan afférja Maureennel. Közben persze Ringót se kellett félteni. A házasság közvetlen fölbomlásának oka az volt, hogy a dobos szerelmi viszonyba keveredett egy amerikai fotómodellel, ami Maureenből akkora indulatokat váltott ki, hogy motorbiciklivel fejjel rohant a falnak – plasztikai sebésznek kellett összeraknia az arcát.
A pár akkor éppen Lennonéknak az Amerikába költözésük után hátrahagyott kastélyában, Titenhurst Parkban élt. A válást 1975-ben mondták ki. Egy évre rá Maureen összeköltözött Isaac Tigrett-tel, a Hard Rock Café hálózat egyik alapítójával, de csak 14 évvel később házasodtak össze. Gyerekeik nem születtek.
Ringóval ugyanakkor továbbra is jó kapcsolatban maradtak. Olyannyira, hogy amikor Ringo 1980. december 9-én hírét vette, hogy Lennon meghalt, elsőként volt feleségét hívta föl. Maureen házában éppen ott-tartózkodott Cynthia is, aki ily módon tudta meg, hogy egykori férjét meggyilkolták.
Maureen Starkey Tigrett 1994. december 30-án halt meg leukémiában. Paul McCartney 1997-es, Flaming Piecímű albumán dalt jelentetett meg az emlékére.
A válás után Ringo egyre lejjebb csúszott. Egy ideig Los Angeles-ben élt, és részt vett a Yoko Onótól akkor különköltözött Lennonnal és más zenészekkel közös hatalmas ivászatokon. Bár a Beatles fölbomlását követően sokak számára meglepő módon sikeresen indult a szólókarrierje (listavezető kislemeze jelent meg, 1973-as albumán pedig a Beatles másik három tagja is közreműködött), az 1970-es évek második felében pályája hirtelen lefelé ívelt: lemezei nem fogytak, sőt némelyikre kiadót sem talált.
Időről időre jelentkező idült alkoholizmusából ekkor (legalábbis átmenetileg) egy másik nő, Barbara Bach rángatta ki.
A Ringónál hét évvel idősebb amerikai színésznő már ugyancsak túl volt egy váláson. Sőt – Ringóhoz hasonlóan – voltaképpen sikerei zenitjén is: a csúcsot számára kétségtelenül az jelentette, amikor Bond-lányként szerepelhetett Roger Moore oldalán a The Spy Who Loved Me című 1977-es 007-es filmben.
(Egy másik Beatles-érintettség James Bond-ügyben: az 1973-as Live And Let Die zenéjét Paul McCartney szerezte.)
Ennek köszönhette, hogy ugyanebben az évben fölbukkanhatott a Playboyban is. A következő évben még Franco Néróval és Harrison Forddal leforgathatott egy felejthető brit háborús filmet Force 10 From Navarone, ám innentől lefelé vezetett az út.
Ringóval az 1980-ban készült és a kőkorszakban játszódó Caveman című film kapcsán ismerkedett meg, amelyben mindketten ősembereket alakítottak. Az alkotás nem hozott kirobbanó sikert, leszámítva talán azt, hogy Barbara és Ringo egy évre rá összeházasodtak.
1984-ben már a McCartney házaspárral közösen együtt szerepeltek Paul McCartney saját rendezésű, Give My Regards To The Broad Street című filmjében, amelyről az egyebek mellett Ringo közreműködésével fölvett zenéjén kívül az égvilágon semmi jót nem lehet mondani.
Két évre rá Barbara és Ringo ismét együtt bukkantak föl a To The North Of Katmandu című, a filmtörténetben ugyancsak semmilyen nyomot nem hagyó alkotásban – hogy aztán 1988-ban kéz a kézben befeküdjenek egy hathetes kaliforniai elvonókúrára, azért, hogy kigyógyuljanak a szakmai sikertelenség okozta alkoholizmusukból.
A kezelés sikerrel járt. Barbara 1986 óta nem filmezett, Ringo viszont All Starr Band nevű zenekarával folyamatosan járja a világot (2011-ben Budapesten is fölléptek), néhány évenként pedig kiad egy lemezt. A lelki béke minden jel szerint helyreállt.
A csajozós sorozat ezzel véget ért itt a Gittegylet.com-on, de ne bánkódjatok, kedves rajongók! Benedek Szabolcs unortodox Beatles-sztorijai könyv alakban folytatódnak! Pontos részleteket még nem tudunk, de figyelemmel kísérjük az eseményeket és hírt adunk a megjelenésről.
GITTEGYLET 