A KÖNYVSKORPIÓ bemutatja Krausz Tivadart.
Különleges alakja a kortárs magyar lírának Krausz Tivadar. Úgy húsz-huszonöt éve bukkant fel a semmiből, s hamarosan úgy tekintett rá az irodalmi nyilvánosság, mint a jövő egyik legnagyobb lírai tehetségére, ígéretére. Aztán történt valami, és Tivadar, akit korábban valamennyi irodalmi fórum gondolkodás nélkül publikált, hirtelen eltűnt szem elől, s azóta magányos lovagként forgatja tollát. Ne firtassuk a titkot, miért válik egy ünnepelt költő, és prózaíró ennyire függetlenné struktúráktól, sikertől, magától az irodalmi élettől, nem tartozik ide. Tivadar továbbra is ír, publikálatlan regények, verseskötetek rejtőznek a fiókjában, tartja a fáma. Azért a fészbukon néhány írását elénk teszi, s most a gittegylet.com olvasói is megismerkedhetnek ezekkel.
Krausz Tivadar versei
Teremtő szó
Szónak, versbe jutnia, olyan,
Mint sportolónak a kezdőbe.
Meg kell harcolnia a helyéért.
Legyen jó játszótárs!
Gördüljön, és gördítse
A gondolatot tovább!
Főpapi papolással,
Kőmíveses vakolással,
Tisztán, ahogy a vak jósol.
A szót miért is csépelem?
Ha életképes magva van,
Megfogan, örökítődik,
Felsarjad, kivirágzik, végül
Szirmait szélnek ereszti.
Ha a beszéd, mint példa
Az embert átalakítja,
Szó a szélben – kagylókürt,
Nem értem, a szél elsodorja,
De érzem, ezt a szelet
Teremtő szó támasztotta.
Ez volna a boldogság
Ember, mikor örvendezel,
Az ördög csapdát állít,
Rálicitál, nehogy már!
Ez volna a boldogság?
Ember, boldog ember!
Isten együtt örvend veled,
S megáldja boldogságod.
Ez volna a boldogság.
Nagy a választék, válogass!
Ha megvan a helyes döntés,
A te poklod a te mennyországod.
Ez volna a boldogság.
A költészetkárosultságról:
Veszélyes mesterség ez.
Rátetted az életed?
Nem nyugdíjas állás,
S bár a hálás közönség
Nem bír nélkülözni,
A pozőrség végzetes.
A legnevesebb példa:
Attila, a József,
Miért nem volt ő szakács ott,
Ahol hitelben evett?
Szakácsnak is születni kell,
Elvégre az is költészet.
Bettes Pityesz a konyhában
Főzi a kőlevest, közben
A szótagszámra ügyel –
Megvilágosító ízek –
Az időmérték is fontos,
Mert különben elforr a lé.
Bár nincsen ingyen ebéd,
Van ingyen költészet.
Garabonciásoknál –
Költészetkárosultak
Támasza és vigasza –
Isten fizet, legalábbis.
Ölöm a disznót, főzöm a pálinkát
Hahó, Napocska! Köszi, hogy keltesz!
Ölöm a disznót. Emberek elé
Vetett disznót. Inkorrekt a kolbász?
A tort rendesen megüljük!
Alkonyi mámor, fő a pálinka!
Itt az összes szomszéd, a szakértők!
A whiskyvel szemben inkorrekt?
Csapatépítő a tréning.
Delejez a Hold a köd mögül.
Istenem, miért nem vagyok paraszt!
Ölném a disznót, főzném a pálinkát!
És helyettem írhatna más!
Tartás! Légzés!
Olyan tél van, hogy a medve
Insomniában szenved.
Pipázgat a barlangjában.
Gyakorolja a medvepózt.
Tartás! Belégzés, kilégzés!
Helyes tartás, semmi más!
Tartás! Belégzés, kilégzés!
Helyes tartás, semmi más!
Vadászáról képzeleg.
A nyomokat követi.
A barlanghoz vezetik őt.
Csak a sörétes van nála.
Az örökítendő pillanat
Amennyiben nem önfeledt
A rögzítés tárgyilagosságot,
Önfegyelmezést nélkülöz.
Mihail! Vágtass haza!
Hozd a nagy kaliberűt!
Addig őrzöm a medvét,
Ha megindulna, követem!
A vers önkívületében
Önfeledten rögzül a pillanat.
A szépség minősége.
Mint szellemi izgalom.
Ami ezután történt
Örökítetlen önfegyelmezés.
Hozadéka tárgyilagos extázis.
Az álmatlan medve kitámad!
Helyes tartás, helyes légzés,
Pontos célzás, pontos lövés!
Tartás! Belégzés! Kilégzés!
Helyes tartás, semmi más!
Belelövöd a két sörétet.
A sebzett vad felbőszül.
Két lábra áll, rád veti magát.
Szívébe szúrod vadászkésedet.
Medvekarmok marcangolnak,
Medvefogak roppantják csontodat,
Tartás! Belégzés, kilégzés!
Helyes tartás, semmi más!
Együtt halunk meg ebben a versben,
A dédapám, a medve és én.
Ezért: Tartás! Belégzés, kilégzés!
Helyes tartás, semmi más!
Széles a galcsi
Széles a galcsi, milliomostól
Hajlékonyig, több diplomás
Dr. doktortól írásdugatlanig,
Mindenkivel barátkozom.
Más-más túlélés technikák.
Van mit tanulnom, sose tudni,
Mikor lesz az ember milliomos.
Vagy kell a jég hátán élni.
Mondjuk egy kisjégkorszaknyit.
S akikről nem beszélhetek
Legközelebbi társaim.
Fönti és lenti világok
Mellém rendelt küldöttei.
Egyik angyal. Igazi ám!
A másik állat. Ragadozó.
Mi fajta? Az ellenség
Ne tudja, miként harcolok!
Ahogy nem tudja senki,
Miként szeretek, csak a múzsa,
Aki félistennő, semmi kétség!
Kedves jövőlátogatók!
Kedves jövőlátogatók!
Bizonyos körülmények miatt,
Megkérem, siessenek!
És élvezzék a pörgést!
Bár így keveset látnak,
Ami mögöttünk elsuhan,
Nem érdekes, hisz úgyis csak
A Jövő az, amiért jöttek!
Mindent látni fognak!
Semmi sem marad rejtve!
Ezért a pénzért sajnos
Nem mutathatunk jobbat.
Alkudni persze lehet.
Lekerülhet a múzsáról
A bugyi és a melltartó,
De ezzel vége is!
Jolly Joker
Játszani szerencsétlenség!
Mert játszani a legjobb!
Ezt olvastad már? Tényleg?
És melyik fejezetben?
Az ördög bibliája ez!
Keverd újra! Változzon
A lapjárás! Ujjaid között
Érzed a szerencsédet?
Sajnálom, szerencsétlen,
Nálam van a Jolly Joker!
Játszani szerencsétlenség!
Mert játszani a legjobb!
GITTEGYLET 
Greeat reading
KedvelésKedvelés