Azt hiszem, a próza műfaj talán legnehezebbike a novelláskötet. Egy regénynek kicsit mindig könnyebb dolga van: megszerettetni és meggyűlöltetni magát is valahogy egyszerűbben megy neki. Kritizálni, ismertetni, felmagasztalni, vagy sárba tiporni meg pláne könnyebb egy regényt: milyen az elbeszélő, van-e történet, posztmodern-e, aktuális-e, elég nagyívű-e, pontosan hova is sorolható, és így tovább.
Egyébként az is lehet, hogy egy novella se nehéz műfaj önmagában, csak kötetbe kötve az, mert olyan, mint a virágcsokor, a szomszédján is múlik, csúf lesz-e vagy csinos, ízléses, vázába való vagy fintorogva kukába hajítandó.
Ettől függetlenül ma írni, akár regényt, akár novellát, elég nehéz, mert amikor az ember kortárs író, akkor mégiscsak meg akar felelni. Ha önmagának, az jó hír, ha bárki másnak: olvasónak, kiadónak, trendnek, központi értékrendeknek, az már kevésbé. Ebből a szempontból például a halott írók ezerszer könnyebb helyzetben vannak, nekik nem kell megfelelniük senkinek, vígan röhöghetnek a kritikusokon, a cenzorokon, a véleményformálókon és az irodalmárokon. Talán halott írónak a legkönnyebb lenni ma Magyarországon.
Nem kell mindenhol inni, de ahol lehet, ott kell.
54. oldal NAGYON SÜRGŐS ÜGY
Azt gondolom, Darvasi Lászlónak sem könnyű, nem pusztán íróként, emberként se, legalábbis ezt olvasom az Isten. Haza. Csal. novelláiban.
Nem könnyű, mert errefelé Isten nem tud olyan jó fej lenni, mit szeretnénk, a Haza többnyire nem is olyan hazaszerű, inkább idegen (jó, mit várjunk itt, ahol a sors mindig bal, nem jobb, sajnos ezt is megszoktuk már), a Családról meg… mégis milyen lenne a család ezen az istentelen, sorstalan vidéken? Többnyire csak elharapni lehet a szót, kettőbe harapni, hogy ne fájjon annyira, ezt is tudjuk elég sokan.
Darvasi novelláskötete jó kötet. Nem csak azért, mert jól megírt novellák vannak benne, hanem azért is, mert úgy vannak egymás mellé fűzve a szövegek, hogy látunk egy létkoncepciót. Látjuk Istent: az elkeseredett káromkodásokét, meg a hirtelen nevetésekét is, látjuk a Hazát, a mi hazánkat, az idegengyűlölő hazát, a szeretetlen hazát, a határokon túli hazát, az elesettekkel nem törődő hazát, és aztán látjuk a Családot is; a sokszor szomorú, sokszor gyűlölködő, sokszor keserű, alig-alig szerető és ritkán boldog családot. Azt látjuk, ami körülöttünk van, és amit kibírni, megélni, megbecsülni megszülettünk.
Az ember azzal foglalkozik, hogyan élje túl, hogyan bírja ki, viselje el, és mégis mennyi minden más az eszébe jut. Hogyan juthat eszébe ennyi lom között az Isten. Tulajdonképpen csodálatra méltó dolog. Amikor megszületünk és cseperedünk, alapvetően nem erre számítunk. Korántsem gondolunk ennyi teendőre. Teljesen jogosan nem arra kalkulálunk, hogy kibírjuk, hogy megússzuk, hogy túléljük, hogy akár sunyin, akár gyáván, de teljen velünk az idő, hanem hogy legyen más is, egy halvány erdősáv, valami ösvény, kövek közt zúgó patakvíz, az ég alatt zizegő papírsárkány, buborék.
255-256. oldal ÉS HOGY MONDJUNK VALAMIT AZ IRODALOMRÓL IS
Jó könyv ez, csak nehéz. Olajos, nehéz buborék, ronda papírsárkány, a zsinórja az ember kézfejébe vág, túl van ez a megúszáson, értem én, de fáj, a zsinór véresre horzsolja a bőrt. Minek. Ezt, hogy minek és pont, loptam. Nem akarom gyáván megúszni, talán azért. Vagy azért, mert én is ültem a konyhában, és hallottam a fákat. Amikor ezt olvastam, azon gondolkodtam, van-e ma ebben az országban olyan ember, aki nem ült. Hogy a konyhában ülés, hallgatás, az egy különleges, nemzeti sorsközösség, egy hungarikum. Hogy a svédek, meg a litvánok talán nem is a konyhában ülnek, ha baj van. Bár ezt nem tudom biztosra.
Darvasi László novelláiban nincs megúszás, nincs gyáva kerülőút, de a kibírás azért benne van. Szép és megrendítő, ahogy beleírta, hogy az ember a valami másra vár. Közben meg nem lesz más. Akkor is vár. Makacs ember a magyar.
Ültünk a konyhában, hallottam a fákat.
251. oldal ÉS HOGY MONDJUNK VALAMIT AZ IRODALOMRÓL IS
A sok kiváló novella közül nehéz volna olyat választani, amit nem érdemes elolvasni, olyat viszont, amit mindenképpen el kell, sokkal könnyebb. Ha csak egy szöveget ajánlhatnék, mondjuk egy külföldinek, mert azt akarnám, hogy tudja, hol élek, akkor a Téli reggel, hullával látleletét ajánlanám. Ezt még svédek és litvánok is olvashatják, de ha egy mód van rá, konyhaszéken ülve tegyék. Hallani fogják a fákat.
Könyvadatok:
- Magvető Könyvkiadó, 2015
- 260 oldal
- ISBN: 9789631432855
- A könyv a moly.hu-n »
- A könyv a Rukkolán »
GITTEGYLET 