Zene alváshoz. Moby – Long Ambients 1: Calm. Sleep. (2016)

A zenei életbe huszonöt éve berobbanó harlemi elektro-zsonglőr a zavarba ejtő ritmusváltások, üde kontrasztok embere. Korai lemezein a csendes-elektromos ambientek békésen megfértek a dúsított uránium erejével ható power-metal őrjöngéssel, és dobgépesített funky ritmusokkal. A tizenegyedik sorlemeze és sokadik kislemeze után 2015-ben megnyitotta a Little Pine vegán bisztrót Los Angeles környékén. Az étteremben főként mediterrán jellegű húsmentes ételek kaphatók, a hely nyereségét pedig állatmentő egyesületek kapják. Hogy miért fontos ez? Mert Moby új, tizenkettedik lemeze a Long Ambients 1: Calm. Sleep 2016. február 25.-én az étterem weblapján jelent meg, mint ingyen letölthető zeneanyag.


Mielőtt az albumra térnénk, ugorjunk vissza pár évtizedet, a műfaj születéséig. Amikor Brian Eno 1975-ben hónapokon át hevert kórházi ágyán egy autóbaleset miatt, és a kényszerű pihenés csendjében 18-dik századi hárfazenét hallgatott, megfogalmazódott benne a környezetbe pusztán hangulati elemként olvadó zene modellje. Akkor még nem sejtette, hogy az ebből fakadó Ambient 1: Music for Airports (1978) lemezzel milyen folyamatokat indít el a pop-rock mezőny oldalágán.

eno
Brian Eno Music for Airports lemeze az első ambient album. (Maga az ambient kifejezés is innen ered). A képen Eno jegyzetfüzetének lapja látható, az Airport és alatta a Music for Healing borítótervével. Az utóbbi lemez végül soha nem készült el. (forrás: Christopher Scoates – Brian Eno Visual Music, Chronicle Books LLC. 2013. Los Angeles)

A lemez hosszadalmas munkával készült. Eno minden egyes hangból készített pár végtelenített szalagot, amelyeket  különböző orsós magnetofonokkal más-más időhosszban futtatott le. Úgy bánt ezekkel a loopokkal, mint festő a színekkel:
„Az ambient zene képes egy szintre hozni a különféle hangokat, anélkül, hogy egy központi témát kényszerítene a figyelem középpontjába.”
Eno megfogalmazása szépen ágyazódik a kor posztmodern központ nélküliségének paradigmájába.

Brian Eno munka közben

Az ambient stílus azóta zenészek százait ihlette. Néhányan izgalmas kitérőnek tekintették, mint Rick Wakeman, vagy maga Eno, akinek opusában mindössze négy sorszámozott Ambient album szerepel. Mások teljes karrierjüket ennek szentelték, például Pete Namlook, aki húsz éves zenei pályafutása során több mint nyolcvan lemezt készített (ez évi négy album!) a hangulatzenék különféle fúzióit felvonultatva, az elektromos tánczenéktől (David Mouffanggal közös albumok) az ethno-ig (a Burhan Öcallal készült Sultan Osman lemez).

Peter Kuhlmann német zenész és dj 1992-ben vette fel a Pete Namlook nevet. Együtt dolgozott Klaus Schulz-cal, Tetsu Inoue-vel, Gaudival, Bill Laswellel és másokkal. Rohamtempóban megjelenő lemezei (melyek közt igazi gyöngyszemek is akadnak) az ambient zene történetének egyik érdekes, kultikus figurájává tették. 2012-ben halt meg szívinfarktusban.

Namlook – az ambient előadókra jellemzően – gyakran széria lemezekben gondolkodott. Ilyen projektjei a Silence, az Air, a Bill Laswellel készült Psychonavigation, vagy a Klaus Schulzéval közös Dark Side of the Moog, melyből 11 rész készült (én a nyolcadik hallgatása után bedobtam a törölközőt). Namlook 1992-től 2012-ben bekövetkezett haláláig olyan ütemben készítette albumait, hogy ember legyen a talpán, aki végigmegy a teljes opuson.

Moby felfogásában szerencsére mást jelent az ambient. Amikor a zene pusztán hangulati elemként jelent meg a korábbi lemezein (mint az 1993-ban kiadott Ambient címűn), akkor is változatos, lüktető ritmusokba ágyazódott, az elektronika és a ambientális zene fúziója volt ez inkább. Moby-t elsősorban a minőség motiválta, bár, ha átfutjuk diszkográfiáját az ep-k és remix lemezekkel együtt, akkor a mennyiségre sem lehet panaszunk.

Moby-drugs

A 2005-ben megjelent Hotel dupla lemezes változatához készült zenei hangfestések már közeledtek ahhoz a vonalhoz, amit Eno ambientként értelmezett. A Hotel Ambientet Moby 2014-ben újragondolta, és bónusz számokkal kiegészítve hozta forgalomba, egy hónapja pedig teljesen új albummal lepte meg rajongóit. A Long Ambients 1: Calm. Sleep. semmilyen hordozón nem jelent meg (elég macerás is lenne, hiszen több mint négy órás anyagról van szó), csak a Little Pine weblapjáról tölthető le, méghozzá ingyen.

A cím nagyjából így fordítható magyarra: Hosszú ambient zenék 1: Nyugodt. Alvás. Milyen jól jött volna ez a lemez 5-6 évvel ezelőtt, amikor Kaszásdűlőn laktam, közel a Szentendrei út szmogjához, zajához. Nem a hullámzó autófolyam állandó duruzsolása idegesített, sőt, a közeli Sziget fesztivál zsongásától is jól aludtam. A  problémát a fúrt hengerekkel turbózott motorok gazdái jelentették, akik a nyári éjszakákon nap mint nap megszállták a felüljáró környékét, és hajnali kettő-fél három körül rögtönzött versenypályává avatták a Szentendrei utat. Ha ugyanezt a Hungaroringen teszik, vagy valahol lakott területen kívül, oda se neki.

Ám amikor a Sziget felől békésen bufogó techno sátrak egyenletes ritmusaiba belehasított a pokoli fúrt-reszelt  motorok éktelen dübörgése, és nyomukban a különböző emeleteken babák sírtak fel, akkor bizony nagyon kellett volna ez a Moby album. A bősz dübörgést és a kvadrofonban érkező gyereksírást követő reggeleken eleinte álmos optimizmussal bíztam a közlekedési rendőrök pénzéhségében, hogy egyszer az életben talán akkor is büntetnek, ha arra több száz ember nyugalma miatt tényleg szükség van. Pár hét múlva már egy vállról indítható rakéta beszerzését tervezgettem. Az ablakomból a nyolcadikról kilőhetném a rohadékokat, gondoltam, de aztán inkább elköltöztem, jó messzire.

A Long Ambients 1: Calm. Sleep megnyugvást hozó frekvenciáinak simogatása természetesen csak megfelelő hangerővel oltja ki a külső zajokat. A szentendrei úthoz hasonló forgalmas helyeken leginkább fejhallgatós elalvásnál javallott. De mit kezdjünk egy ilyen albummal, ha épp nem aludni készülünk? Moby korábbi ambient darabjai, például amiket a Hotel lemezhez készített, sokszor virgonc ritmusúak, a bónusz diszket nyitó Swear meg egyenesen bulis.

 

Moby új alvóslemeze – ha már a Hotel Ambientben keresünk párhuzamokat – sokkal inkább a békés Homeward Angelre vajaz, (és csak vajaz, csak vajaz…) olyannyira, hogy írás közben hallgatva többször is bealudtam. Ez valóban funkcionális lemez, altató helyett használhatjuk, esetleg a kettőt kombinálva. A számoknak címe nincs, csak LA1, 2, 3 stb. Ez természetesen Brian Eno Music for Airportsban vázolt programját követi, akárcsak a címben szereplő 1-es szám. A baj nem is a koncepcióval van, hanem a zenével: Eno ambient lemezeihez  (meg a saját Hotel Ambientjéhez) képest Moby idei próbálkozása jóval egysíkúbb.

LongAmb

Az 1-es szám a címben el is riasztott egy pillanatra: vajon hány rész készül még? Persze, a funkció. Az orvos felírja terápiás jelleggel, Moby ingyért adja a weboldalán, bár nekem úgy tűnt, előtte bankkártyával be kell regisztrálni, ami Amerikában hétköznapi dolog, ám a világ más tájain ez nem mindig ilyen egyszerű… mindenesetre korrekt,  amit a letöltéshez ír:

„4 óra csendes ambient zenét készítettem magamnak, de most ingyen megosztom veletek.”

Márpedig ajándék lóhoz nem hívunk fogtündért.

  • Album címe: Long Ambients 1: Calm. Sleep.
  • Kiadó: magánkiadás
  • Hordozó:  letölthető zene
  • Időtartam: 04: 04: 47
  • Producer: Moby
  • Stílus: ambient
  • Megjelenés dátuma: 2016. febr. 25.
Add tovább a zenét másoknak is (gombok a cikk alatt vagy balra fent).

Tarts velünk a Facebookon! »

 

Advertisements

Zene alváshoz. Moby – Long Ambients 1: Calm. Sleep. (2016)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s