Kereken húsz évvel ezelőtt, 1996. február 14-én, Valentin napján kezdték el sugározni egyes brit rádióadók a Beatles második, és mint hamarosan kiderült, egyben utolsó „vadonatúj” dalát. Ám a Real Love nem sokáig volt műsoron. – Benedek Szabolcs Beatles-történelmi cikksorozatának Valentin-napi különkiadása
A BBC zenei csatornája, a Radio 1 például kerekperec megtagadta a felvétel éterbe küldését, mondván, ez nem az a tónus, amelyet az ő hallgatói kedvelnek. A rádióállomás lépése akkora hullámokat gerjesztett, hogy túl azon, hogy Paul McCartney indulatos levelet tett közzé a Daily Mirrorban, az eset az angol parlamentben is szóba került – egy konzervatív képviselő egyenesen cenzúráról beszélt. Egyesek szerint a bojkott közrejátszott abban, hogy a Real Love nem futotta be azt a karriert, amit elvártak tőle (csupán a kislemezlista 4. helyét volt képes elérni), és ennek egyenes következményeként nem követte újabb „vadonatúj” szerzemény.
De ne vágjunk a medias résébe.
1994-ben, újév napján McCartney fölhívta Yoko Onót, és azt tudakolta tőle, hogy volna-e olyasmi nála, ami Lennontól származik, és amit esetleg tudnának használni. Egy félkész dal, akármi, töredék. Merthogy lesz egy új Beatles-dokumentumfilm, végre olyan, amelyben a bandatagok fogják elmesélni a régi dolgokat, ehhez pedig ők új zenét ígértek, ám az nem lenne igazi Lennon nélkül.
Három héttel később Yoko Ono átadott McCartney-nak egy kazettát, amelyen néhány kiadatlan felvétel szerepelt. Ezeket Lennon azokban az években rögzítette odahaza, amikor második fia megszületése után, 1975 és 1980 között a nyilvánosság elől részben elvonulva átment háztartásbelibe.
A Beatles három élő tagja 1994 februárjában stúdióba vonult, hogy első lépésként befejezzék Lennon egyik befejezetlen, Free As A Bird című dalát. Addigra kikristályosodott, hogy nem csak dokumentumfilm készül, hanem az EMI végre – ugyancsak Anthology címmel – közzéteszi az addig hivatalosan kiadatlan, raktárban rejtegetett Beatles-felvételeket is. Legalábbis azok egy részét, egy háromrészes, dupla CD-kből és tripla vinilekből álló lemezsorozatban. A tervek szerint mindhárom részhez a hátrahagyott Lennon-demók alapján „új” Beatles-dal is készül.
Utóbbiak producerének természetesen George Martint kérték föl, ám ő meggyöngült hallására hivatkozva nemet mondott – a lemezsorozat keverését és vágásait ellenben gyönge hallásával együtt is végigcsinálta. Így az a Jeff Lynne lett az új dalok producere, akivel George Harrison korábban több lemezen is együtt dolgozott, és aki később úgy mesélt erről a stúdióülésről, mint a lehető leghumorosabb lemezfelvételről, amelyen valaha is részt vett: a Beatles tagjai órákon át – akárcsak régen – röhögtették és ugratták egymást a stúdióban, a munkát csak nagyon nehezen bírták elkezdeni.
A rossznyelvek szerint ugyanakkor Harrisont csak azzal tudta McCartney a dologra rábeszélni, hogy beígért neki egy gitárszólót és egy elénekelendő versszakot.
Azt találták ki, hogy Lennon Spanyolországba utazott, félbehagyva a Free As A Bird című számot, azzal az üzenettel:
Fejezzétek be, megbízom bennetek.
Mindazonáltal a spanyolországi nyaralás emlegetésének volt némi pikantériája. Ugyanis 1963 tavaszán, pár héttel a Beatles első nagylemezének megjelenése és első fiának születése után Lennon a menedzserükkel 12 napot Spanyolországban töltött, ahol egyesek szerint afférja volt a homoszexuális Brian Epsteinnel. Ezt a The lives of John Lennon című botránykönyv (1988) szerzője, Albert Goldmann írta meg nyilvánosan, de ismerősi körben már korábban pletykáltak róla. Nem sokkal eme nyaralás után, 1963. június 18-án, McCartney 21. születésnapi partyján Lennon például azért verte agyba-főbe egy régi barátjukat, mert az célozgatni kezdett az állítólagos afférra.
A Free As A Bird munkálatai során, 1994 elején Lennon énekét és zongorázását digitálisan följavították („Lennon folyton lemarad, nem tudja követni a tempót” – viccelődtek), a vokálba Harrison és McCartney is beszállt, illetve mindketten énekeltek egy-egy versszakot. Mikor a kontrollszobában lélegzet-visszafojtva meghallgatták a kész felvételt, a szívük majdnem kiugrott a helyéről, és a csöndet Ringo Starr törte meg:
Az istenit, ez tényleg úgy szól, mint az a kibaszott Beatles!
A Real Love-ot egy évvel a Free As A Bird után, 1995 februárjában rögzítették. Az eljárás ugyanaz volt, azzal a különbséggel, hogy nem írtak új verzéket és sorokat. Lennon énekhangját kitisztították, felgyorsították, rávokáloztak és természetesen zenekari aláfestést is vettek föl hozzá. A dal annyira nem volt vadonatúj, eredeti verziója megjelent Andrew Solt 1988-as, Imagine: John Lennon című dokumentumfilmjében, illetve a hozzá kiadott nagylemezen.
McCartney egy nagyágyút is bevetett: az 1995-ös felvételen ugyanazt a nagybőgőt használta, amelyet nem sokkal korábban a feleségétől kapott ajándékba, és amely Elvis Presley Heartbreak Hotel című dalában is megszólal. Harrison is előkereste egyik régi, 1967-es pszichedelikus gitárját, mint ahogy Ringo is a jól ismert, Ludwig márkájú dobfelszerelés mögé ült.
Mindezek dacára a Real Love a Free As A Birdhöz képest jóval gyengébb lett: a felgyorsítástól Lennon hangja (de a többieké is) kicsit műanyag ízt kapott. A hozzá készült videoklip viszont kétségkívül megható: a három Beatle a stúdióban egymást ölelgeti, és a vágásokban fölbukkanó Lennon úgy jelenik meg, mintha maga is köztük lenne.
A harmadik számon sokat vitáztak. McCartneynak nem tetszett az Ono által ajánlott Grow Old With Me, csöpögősnek és nem helyénvalónak találta ezt az eredetileg nászindulónak szánt melódiát, amely ráadásul megjelent már a Milk And Honey című 1984-es Lennon–Ono-lemezen.
Szóba került, hogy újrakeverik és kicsit megtámogatják az 1968-ban rögzített és akkor dobozban maradt What’s The News Mary Jane-t, de ezt se találták igazán jónak. Egyes források szerint ennek ellenére mégis csak történt valami: 1995 márciusában két napot dolgoztak azon, hogy Lennon egy 1978-as, Now And Then című daltöredékét kipofozzák. Ám ez az elképzelés ugyancsak megbukott. Javarészt George Harrison miatt, aki szerint új verzéket kellett volna a dalhoz írni, ám ő nem találta azt elég jónak ahhoz, hogy ennyit foglalkozzanak vele.
A harmadik album végül „új” Beatles-szám nélkül jött ki. Helyette a dokumentumfilm-sorozat DVD-kiadására fölkerült egy mintegy negyedórás bejátszás arról, ahogyan McCartney, Harrison és Starr nosztalgikus hangulatban régi rock and roll slágereket adnak elő.
Tíz évvel később, a 2000-es évek közepén egyes újságok bedobták, hogy McCartney és Starr megint a Now And Then körül ügyködik, sőt McCartney be is jelentette, hogy előrehaladott állapotban vannak a munkálatok – megszülettek azok a bizonyos új verzék, és megtörtént a dal zenei aláfestése, miáltal hamarosan meg is lehet jelentetni. Ez azonban megint csak nem valósult meg. Pedig ekkor már nem élt Harrison, aki megvétózhatta volna megint. Persze az is lehet, hogy éppen ezért hagyták inkább az egészet a francba.
A Free As a Bird hosszú időn keresztül embargó alatt volt, csak a beavatottak tudták, mi készül. Közibük tartozott Damon Hill Forma-1-es autóversenyző, akinek a premier előtt egy héttel, az ausztrál nagydíjon George Harrison lejátszotta a felvételt. A dalt 1994. november 19-én, az Anthology dokumentumfilm-sorozat első epizódjával együtt, 48 millió néző előtt mutatták be a televíziók. Amint az utolsó akkordok elhaltak, a BBC is engedélyt kapott a sugárzásra. Pár órával később a Beatles George Martin, Jeff Lynne, valamint a két régi cimbora és Apple-munkatárs, Derek Taylor és Neil Aspinall társaságában megjelent a londoni Savoy Hotelben, nevetgéltek, és elkészítettek néhány fotót.
A Free As A Bird a kislemezlista második helyéig jutott. (Michael Jackson Earth Songját már nem tudta kiütni.) A dal tényleg úgy hangzott, ahogyan a Beatles szólt volna az 1990-es években. Látomásszerű videoklip készült hozzá, benne utalásokkal a Beatles történetére – a rajongók a videót léptetve, másodpercről másodpercre elemezték, melyik képkocka mit jelent, melyik régi Beatles-dalról tartalmaz valamilyen üzenetet.
Ha már a vizuális üzeneteknél tartunk, azt is érdemes megemlíteni, hogy a Real Love kislemezének (egész pontosan: maxi-CD, vagy CD-single) borítójához fölhasznált 1965-ös fotóról az új idők szellemében a cigarettát kiretusálták Ringo kezéből. (Ez egyébként más alkalmakkor is megtörtént, a legendás „zebrás”, Abbey Road-os fotó egyes újabb poszterváltozatain McCartney kezéből szintén kikerült a cigaretta.)
Az Anthology megjelenésével egyidőben szóba került egy új Beatles-turné is. A lapok azt találgatták, hogy Lennon helyett a fiai, Julian és Sean énekelnek-e, esetleg az eredetileg Lennon által előadott számokat nem játsszák majd, avagy hologram formájában Lennon is színpadra lép, és így tovább. Konkrét, tíz koncertre szóló ajánlatot kaptak (100 millió dollár), amire McCartney, utalva arra, hogy Lennon hiányát nem lehet betölteni, azt nyilatkozta:
„Nagy hiba lenne, ha így, hármasban mennék turnézni”. Aztán cinikus őszinteséggel hozzátette: “Persze a pénz jó dolog”.
A turnéból végül semmi nem lett. Pedig az akkori magyar kormány azt fontolgatta, hogy meghívja a Beatlest (vagyis a Threetlest, ahogy a sajtó akkoriban nevezte ezt a virtuálisan újraegyesült formációt) a millecentenáriumi ünnepségekre. Az elképzelés szerint az együttes a Dunán, egy hajón játszott volna. Vajon az augusztus 20-ai tűzijáték előtt vagy után? Ez sose derült ki. Helyettük Tony Curtis jött el. Igaz, ő nem énekelt.
GITTEGYLET 