A Booker-díjas Ian McEwan komoly hazai rajongótáborral rendelkezik, például a Vágy és vezeklés (Atonement, 2001) című regényét még azok is ismerik, akik nem olvasták, a filmadaptáció óta biztosan. A novelláit itthon kissé mostohán kezeljük, pedig azok is megérnek egy misét – de egy olvasást biztosan. Emeljük le a polcról a Geometriát!
Ian McEwan irodalmi karrierje 1975-ben egy novelláskötettel (First Love, Last Rites) indult – ami a folyton regényt váró magyar olvasóközönség számára talán szokatlan -, és ezt csak három évvel később követte újabb kötet, akkor azonban hirtelen kettő is: az In Between the Sheets című novellagyűjtemény és az első regénye, a The Cement Garden.
A Geometria a JAK Világirodalmi Sorozatában, a Scolar kiadóval együttműködésben jelent meg 2000-ben. Olyan válogatás ez McEwan rövidprózáiból, ami tulajdonképpen áttekintésnek is nevezehtő, a debütáló novalláskötetből és az In Between the Sheets-ből is találunk benne darabokat, az utolsó két írás pedig (némileg ki is lógnak a köteteből) két fejezet a The Daydreamer (1994) című regényéből. Utóbbi magyarul Tandori Dezső fordításában jelent meg, 2001-ben A képzelgő címmel, a Scolar kiadónál. A válogatáskötetbeli darabokat azonban Szollás Krisztina (A macska) és Zilahy Péter (Fogyasztókrém) jegyzik fordítóként.
De kezdjük elölről!
A címadó novella – Zilahy Péter fordítása – mindjárt a kötet legelső darabja (egyben az első, 1975-ös novelláskötetből való), amiből azonnal világossá válik, hogy McEwan nem csak gyerekkönyvekben hajlik a misztikumra és az is, hogy szinte minden szereplője legalábbis fucsa.
Az még csak hagyján, hogy mit keres egy levágott pénisz formalinos üvegben a szöveg elbeszélőjének íróasztalán, aki egyébként idegtépő viszonyban él Mézinek nevezett hitvesével, vagy hogy miért is foglalkozik annyit a matematikus dédapja különös, de alapvetően mégiscsak érdektelen jegyzeteivel, akinek a legnagyobb szórakozása (a naplózáson kívül) az volt, hogy elméleteket gyártott, és M-ként emlegetett barátjával megvitatta őket.
Egy alkalommal 1884 júniusában, M Londonból visszatérve elújságolta dédapámnak, hogy az utcákat valósággal beborítja a széttaposott lószar. (…) Még aznap bekerült a naplóba egy izgatott bejegyzés egy bizonyos pamfletről, amelyet „De Stercore Equorum” (A lócitrom tárgyában) címmel kívánt megíni.
Az egész történet külön érdekesség nélkül is szórakoztató lenne, de egyszer csak M eltűnik a naplóból. Mintha sosem létezett volna.
De a Geometria (és a geometria) mindenre választ ad, és meglepőbbet, mint gondoltuk volna.
Az igazán ütős dolgok viszont csak eztán következnek, sőt pontosabb, ha azt írom, hogy a kötet legerősebb darabja a második, az Egy kis hazai (Homemade – Rupp Anikó fordítása). Megdöbbentő erejét fokozza, hogy ez is a ’75-ös kötetből származó szöveg.
A gyerekkor a maga furcsa, esetlen és sokszor erőszakos világával (törvényszerűségeivel?) egy az egyben benne van ebben a novellában, ami egy szüzesség elvesztését meséli el, pontosabban kettőét. Történeti ideje nagyjából a szerző gyerekkorának, kiskamaszkorának ideje lehet, amire mellékes információkból következetetünk, az elbeszélés szempontjából lényegtelen is, mert a gyerekek minden korban gyerekek, megvannak a saját félelmeik, követelőző vágyaik és osotbaságaik, amik nem mindig vezetnek jó megoldásokhoz, illetve leggyakrabban nem azokhoz vezetnek, ha magukra hagyjuk őket egy problémával.
A srác, aki egyes szám első személyben elmeséli a történetet, tizennégy éves, állandóan az egy évvel idősebb haverjával lóg és természetesen nem gondolkodik máson, mint azon, hogy hogyan is lehetne túl az elsőn.
Az első puncin még csak-csak túl lehet lenni (meg is nézik egy shillingért), de az első szexen, ugyan hogy lehetne? A kamaszkor legnagyobb problémájával állunk szemben, mi az, hogy legnagyobb?, leghatalmasabb!, tornyosul, mint egy hegy, útzár, leküzdhetetlennek tetsző akadály. És az is marad mindaddig, amíg fel nem sejlik egy terv a fiú fejében, amikor otthon kell maradnia a testvérével.
Nem veszem most sorra a kötet összes (9) novelláját, de egyet, a Halálos szerelem (Dead as They Come – Rupp Anikó f.) címűt még kiemelnék, már csak azért is, mert egy visszatérő motívum. A történet annyira bizarr, hogy nem véletlenül emelte át McEwan a Mézesmadzag (Sweet Tooth) című regényébe 2012-ben (nálunk 2015-ben jelent meg a Scolarnál), persze oda már csak úgy, mint a regényben szereplő kezdő író egyik műve. A történetet csak vázolom (le lehet írni egy mondatban, de az annyira banális, hogy nem érdemes ezzel elrontani az olvasás örömét): egy magányos, gazdag férfi meglehetősen unalmas mindennapjaiba pillantunk be, aki egy napon, a városban sétálva váratlanul szerelmes lesz valamibe.
Ian McEwan rövidben is pontosan ugyanazt a filmszerűséget, meghökkentő figurákat, fordulatokat, érzelmi feszültséget hozza, amit a regényeiben, forgatókönyveiben. Jó ötlet tehát beszerezni a Geometriát.
Könyvadatok:
- 2000, Scolar – JAK
- Fordítók: Orzóy Ágnes, Rupp Anikó, Szollás Krisztina, Zilahy Péter
- 176 oldal
- ISBN: 9789639193383
- adatlap a moly.hu-n
- adatlap a Rukkolán
Tetszett a cikk? Add tovább másoknak is (gombok a cikk alatt vagy balra fent), köszönjük! 🙂
Nézd meg, mi van a címlapon! »
GITTEGYLET 
“Kilenc rövidet, de üssön! – Ian McEwan: Geometria” bejegyzéshez egy hozzászólás