Milyenek a lányok? – Györe Gabriella versei

A KÖNYVSKORPIÓ bemutatja a Gittegylet nagyon kortárs irodalmi rovata, afféle keresztmetszet, pillanatfelvétel az írásos kultúránk jelenéből. Ezen a héten Györe Gabriella verseire fókuszálunk. Ahogy mindig, most is kíváncsian várjuk az olvasói véleményeket a cikk alatt.


A KÖNYVSKORPIÓ* az élőlényeknek ahhoz a (boldogtalanabb, tudatlanabb és silányabb) feléhez tartozik, amelynek fogalma sincs, milyen lehet nőnek lenni. Vajon mit érez egy nő, mit él át, hogyan fejlődik kislányból nagylánnyá, miként viszonyul például az olyan teljesen jelentéktelen és mellékes apróságokhoz, mint a szerelem és a szex? Kész szerencse, hogy akadnak olyan nagyszerű költők, mint Györe Gabriella, akinek verseit olvasgatva fellebben a Nagy Titok fátyla. Az alant olvasható válogatás egy figyelemreméltó lírikusi pályakezdés.

Györe Gabriella versei

(cím nélkül)

„Mutasd…” – kérte az oviban Retek –
„… a punidat!” – Még kezet mostam épp.
Az udvaron voltak a többiek,
indulnak ők is lassan be, felénk.

Előre mentem, mert pisilni kellett.
Retek nem látott még sosem punit.
Utánam jött, s végül előttem termett.
Mégsem kérhette meg rá anyucit.

Először vonakodtam. „Hagyj…. ne már…”
de rádöbbentem, félni nincs mitől.
Megmutathatom magam bárkinek,
és én is kérhetek még bárkitől.

Hogy nadrágom lehúztam… elszaladt.
Megrémült tán, mert viszonzást is kértem.
Bár Ígéret kötötte – elmaradt.
Legyőzte őt súlyos férfiszemérem.

 

Csepel, 1988

írjam meg a tükörtojást,
a kisszobát, ahol lakott,
a sorkatonaság elől
szökő havert, kit fogadott,
ki nadrágjába élt vasalt
tán hálából, vagy tudja ég,
egy laticelen ott aludt
az ágy előtt – meg hát mi még? –
volt bátyja is, nem egy, de több,
s az anyja, munkanélküli,
mind eladták a bútoruk,
a szobát üresség üli
elhallgatott sokrácsú ég
a falon pornócsillagok
de felmegyek mert szökni jobb
konyhatündér-vendég vagyok

és ami még elhallgatott
az bennem mindenféle lágy
fejem fölé magasodó
férfitestet látott az ágy
a kényszerérett kapcsolatban
nem ez a legvadabb topik
szűzből anyává izmosult
csitri ha gyilkossá bukik
felcsenget még valamiért
egy új haverral érkezik
ikrei vannak évekig
feloldozás nem létezik

 

Őszi reggeli

Furcsa nap, furcsán szép egyegész.
Hajnali szeretkezés – eufemizálok.
Hajnali baszás – nem, nem baszás volt.
Hajnali szopás – a nyersessége üt.
Hajnali kényeztetés – ki is? kicsodát?
Hajnali? Volt már vagy nyolc óra is.
Igen, nyolc után.
Nekem ez hajnali.
Tehát: ébredésig hagyjuk, nem megy úgyse.
Ébredés után egy gyors zuhany.
Támolygunk a tegnap esti szertől,
szertelenek már csak ezért sem lehetünk,
a napsütéses, sosem látott város piacán,
délben.
Egy-két árus még.
Nem túl nagy piac.
Egy soron közelítünk, krumplik, hagymák között
rakodó teherkocsik tolatnak,
ragyogó napban, arcunk csupa fény,
banántárolásra szolgált,
s kiszolgált kartondobozba gyűjtjük
a kiszolgáltakat: bográcsba valót.
Furcsán méregetnek a helyiek.
Vagy csak képzelem.
Valahol találunk savanyú káposztát is.
Ahogy haladunk felé, kiderül, ez csak a széle.
Az igazi piac beljebb, kis rácsos asztalokon,
már bezárva. Csak muskátli még, s egy ottmaradt
tojásárus pár élő libával.
Büdöske, estike.
Egy néni a sarkon, két világ között,
Félárnyékban tulipánt és gyöngyvirágot árul.
Negyvenért szálát.
Teljes tulipán.
A csokrot otthon (ABC, kocsma, hazatérés kimarad)
vizespohárba rendezem: húsz szál tulipán,
két csokor gyöngyvirág, egy csokor „nyusziszem”,
ahogy a néni mondta,
nárcisz, ahogyan én tudom.
Tökéletes reggeli a szabadban.
Kockás terítő a kihelyezett asztalon,
az éti csigák sérelme nélkül áthelyezett padok,
tej, juhtúró, savanyú uborka,
káposzta, zsemle, felvágott, kenyér,
vaj, paprika, retek, paradicsom,
ami az asztalra fér,
mézes snapsz, épp csak bemelegítésként,
s három körül a perfekt pillanat:
végignézni egy idegen kerten,
mintha tiéden: szépen süt a Nap,
virágoznak a minden virágok,
a tornác támfalán egy nagy csokor,
s hátradőlve nem gondolni semmit,
csak annyit hogy ez itt most nem pokol,
sőt. Felvágok még egy paradicsomot.

A kinyújtott pillanat hálójába fut be
s gabalyodik bele reggelig, ami még.
Felvág egy paradicsomot, ami ép.

 

Nőtudat

Forgács Zsuzsának
és Erdős Virágnak

Nőnek lenni boldogság
és nőnek lenni fájdalom.
Nőnek lenni nagykabát
a méterszéles vállamon.

Nőnek lenni kicsi gúny
és nőnek lenni kicsit úgy
megvisel, ha nem figyelsz,
hogy benned minden fény kihúny.

Nőnek lenni szerződés
és nőnek lenni vádirat.
Nőnek lenni, hogy a rend
a legbensődig átitat.

Nőnek lenni Taigetosz,
és Artemisz meg Léda,
Teiresziász, Szapphó,
és még Médea is néha.

Nőnek lenni Bakhosz-hit,
meg bor, pezsgő, és sült malac.
Nőnek lenni, hogy a görög
szerelemből kimaradsz.

A nő az sose Felhőffy,
de Széppataki Róza.
A nő az az, hogy Petőfi,
az alig is ír róla.

Nőnek lenni más plafon,
más mérce, súly, és érték.
Nőnek lenni nagy pofon,
ha türelmed is kérték.

A nő az az, hogy csedbe van,
bár volna miért szólnia.
Ő tányérajk és apróláb
és klitoridektómia.

Nőnek lenni nagymosás
és nőnek lenni gesztenye.
Nőnek lenni agymosás,
de nem jön ki a fele se.

Nőnek lenni kiskosztüm
és nőnek lenni kabaré:
ha más fájdalma nem elég,
hát nesze, itt a magadé.

Nőnek lenni néha mersz
és néha belső démonod.
Nőnek lenni: arra kelsz,
hogy random srác seggét fogod.

A nő az hüvelyöblítés,
a nő sok apró kis halál –,
a nő az az, hogy jársz-kelsz,
s akkor Ámor nyila eltalál.

Nőnek lenni néha kéj,
és néha csupa mámor,
de nőnek lenni éppen az,
hogy ennél többre vágyol.

Nőnek lenni új utak,
járj földön, kövön, betonon.
Nőnek lenni túlmutat
azon: gnothi szeauton.

Nőnek lenni szerelem
és nőnek lenni szenvedés.
Nő nem fingik, nem böfög
és soha nincs hereverés.

Nőnek lenni szemfesték
és nőnek lenni tűsarok.
Nőnek lenni: eskü alatt
rózsaillatút szarok.

Nőnek lenni pedikűr,
meg manikűr, meg fodrászat.
Nőnek lenni annyi, hogy
már ne lásd ezt a fogházat.

Nőnek lenni néha nő,
és nőnek lenni néni is.
Nőnek lenni antihős,
de sokszor antibébi is.

Nőnek lenni mirtuszág
és nőnek lenni gyászlepel.
Nőnek lenni: feldobódsz, de
nyugi, úgyis leesel.

Nőnek lenni szűzies
és nőnek lenni kurvaság.
Ha hoz még haza fizetést,
hát vakard meg az úr hasát.

Nőnek lenni Szulamit,
és nőnek lenni Malala,
meg ‘tévéhez hozzá ne nyúlj!’
és: ‘meg az anyád valaga!’.

Nőnek lenni malachit
és nőnek lenni bikini.
Nőnek lenni: az a hit,
a szemetet más viszi ki.

Nőnek lenni tejbegríz,
meg orrszívó, meg cetebe.
Nőnek lenni hánytatás,
meg náthás a más gyereke.

Nőnek lenni kis hummus,
meg csapati, meg pakora.
Nőnek lenni útirány:
egy szakaszjegy, de csak oda.

Nőnek lenni hajháló,
meg kötőtű és spulni.
Nőnek lenni: az időt
hagyni magától múlni.

Nőnek lenni születés
és nőnek lenni akarat.
A nő épp az a feladat,
hogy néha megleld magadat.

Györe Gabriella 1974. július 5-én született Budapesten.
Györe Gabriella 1974. július 5-én született Budapesten.
Add tovább a kortárs irodalmat másoknak is (gombok a cikk alatt vagy balra fent), köszönjük!

Nézd meg, mi van a címlapon vagy kukkants be hozzánk a Facebookra!

 

Reklámok

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s