Viszonylag ritkán hallunk arról, hogy egy külföldi, kortárs alkotó rajongana egy magyar művész munkásságáért. Sergio Moscona argentin grafikus és festőművész esetében viszont ez annyira így van, hogy egyenesen Szalay-nagykövetként szokták emlegetni.
Az 1979-ben született Sergio Moscona évek óta fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy Szalay Lajos lenyűgöző rajzait minél szélesebb körben ismertté tegye. Moscona mestere, Jorge Ludueña grafikus, aki Szalay egyik tanítványa volt, ismerte meg a magyar művész alkotásait és szerette meg stílusát.
Ez természetesen csak egy része a művészi tevékenységének, ugyanis Moscona elsősorban a saját nagyszerű rajzaival és akril festményeivel tört magának utat a nemzetközi kortárs művészet világában.
Első látásra akár azt is gondolhatnánk képeiről, hogy valamilyen fantasztikus karikatúrák, összezsúfolt, eltorzított emberi alakokkal, itt-ott meglepetésszerűen felbukkanó állatfigurákkal és tárgyakkal, melyek elképzelhetetlen perspektívákból megrajzolt tereket töltenek meg.
Viszont amint közelebbről is szemügyre vesszük és elmerülünk a részletekben, teljesen más benyomást keltenek.
Moscona kifejezetten komoly és súlyos társadalmi, politikai és történelmi töltetű témákat dolgoz fel. Ezekre érzékeny és saját bevallása szerint így próbál a meghatározó események közelébe kerülni, így teszi őket személyes tapasztalássá és végső soron így találja meg ezeknek az értelmét.
„A munkám a társadalmat érintő eseményekből táplálkozik. Ez egy meg nem szűnő játék azzal, ami éppen történik, egy interakció, mely elmozdítja és megfordítja a dolgokat…”
Viszont nála mindez egyáltalán nem nyomasztó. Éppen ellenkezőleg: a fájdalmat, a nyomorúságot, az elnyomást, a hiábavaló szenvedést vagy éppenséggel a reménytelenséget úgy tudja ábrázolni, hogy majdhogynem mosolyogva, kedves barátokként fogadjuk ezeket.
Mivel Moscona főmotívuma maga az ember mint egyén és mint csoport, sorsunk számos aspektusa fog visszaköszönni ezekről a rajzokról és festményekről. Éppen emiatt nagyon könnyű nem csak befogadni, de igazán meg is szeretni ezeket az expresszionista felhangokkal megalkotott tragikomikus képeket. Egymást erőszakosan vagy testvéri ölelésbe szorítva, Moscona alakjai azt a bevallott rögeszméjét fejezik ki, mely szerint lehetetlen végérvényesen megbékélésre jutni egymással.
Sergio Moscona egyébként egy amolyan sorozatjunkie.
Az El color de la música című sorozatában zenészek és egy karmester szerepelnek. A művész maga magyarázta el egy interjúban, hogy a hatalommal rendelkező karmester az, aki a többieket irányítja, így válik az egész csoport tulajdonképpen az élet metaforájává.
Bábel tornya a főtémája Los arquitectos de la palabra című sorozatának. Az alakok egymásra taposva és egymásba kapaszkodva próbálnak magával Istennel versenyezni. Mindkét sorozatban mellékszereplőként időnként betekint egy macska, egy kutya vagy egy madár. Ezek egyfelől a tiszta és naiv élet játékos jelképei, másfelől viszont az ember bestiális oldalára is utalnak.
Argentína diktatórikus múltja kifejezetten foglalkoztatja Mosconát. Ez a téma például a La casa del general című sorozatában jelenik meg. Itt párhuzamba helyezte az argentin diktatórikus rendszert és a Vichy-kormányt (Franciao. déli részén a második vh. alatt (1940-44) a németekkel kollaboráló kormányzat – a szerk.). A művész kifejezetten élvezi az efféle játékot a történelmi eseményekkel: új megvilágításba helyezi őket, hogy új kérdéseket vessen fel.
Talán ezeken a képeken ütközik ki a legjobban, hogy miközben a totalitárianizmusban a tömeg eltörölte az egyént, Moscona csoportosulásai éppen az egyénről szólnak, óvják, a tömeg sorsa fölé emelik őt.
A fenti képen újabb alkotói sajátosságokat vehetünk észre: egyfelől, hogy Moscona a kollázs technikáját is jól uralja, másfelől, hogy időnként régi könyvek lapjait használja médiumként. A könyveken levő szövegek újabb rétegeket alkotnak kompozícióiban. Izgalmas játék lehet kapcsolódási pontokat keresni a felvázolt téma és a háttérként szolgáló írások között.
Moscona alkotásain két nagyhírű művész hatását fedezhetjük fel. A színekhez képest túlsúlyban levő vonalak biztos vezetésében és plasztikailag kifejező erejükben: Picassóét és a már említett Szalay Lajosét.
Az alábbi mű pedig nyílt tiszteletadás:
Ne feledkezzünk meg a torreádorról se!
Moscona sorozatai között megtaláljuk a Toros címűt is, melyben a bikaviadalok világát ábrázolja a maga rituáléival, különleges varázserejével és azzal a mögöttes üzenettel, hogy a bika bármelyik pillanatban torreádorrá lehet. A világ tele van árulásokkal…
Sergio Moscona munkáival 2015-ben már megismerkedhettünk a Jászi Galéria Szalay-kiállításán, ahol a két művész alkotásait párhuzamba állítva tekinthettük meg.
Úgy tudjuk, idén, a Miskolci Galériában ismét láthatunk Moscona-képeket. Addig pedig, aki teheti, ruccanjon ki Franciaországba, ahol március 20-ig tart a Törött virágok című időszaki tárlata Riom városában.
GITTEGYLET 
Átemelte .
KedvelésKedvelés