David Bowie a Blackstarral búcsúzva alaposan feladta a leckét az idei évben új lemezzel készülőnek. A zenei irányzatok széles spektrumát kutatva azonban már januárban rengeteg érdekességet találunk. Íme három lemez amelyet sikerült most előhúzni a hatalmasra dagadt rocktarisznyából:
1. Batu Kura Kura: Circle Of Stars
2. Cult Of Luna & The Old Wind – Råångest
3. DIIV – Is the Is Are
1. Batu Kura Kura: Circle Of Stars (Ep)
Kiadó: EchoCosmic Records
Stílus: stoner rock
Ország: USA, Kalifornia
Megjelent: 2016. jan. 02.
Formátum: CD, mp3, Vinyl
1. Circle Of Stars 05:16
2. She’s A Killer 04:40
3. Ouroboros 05:20
4. Mars Is Rising 04:40
Teljes játékidő: 20 perc
Adott egy egzotikus név (a Batu Kura Kura indonéz nyelven kőteknőst jelent) és egy izgalmas borító négy introvertáltan bulizós dallal: a poharat szorítva ritmusra bólogatóstól a szoba sarkába húzódó csípőmozgatós-karlengetős egyszemélyesig. A dallamokkal Batuék leástak a múlt korok pár jól csengő rock-kövületéig, erről a kisuvickolt, végletekig tökéletesített, mégis atom-keményen dübörgő hangzásról azonban messziről virít, hogy a 2010-es években készült.
A zenekar a kaliforniai Oaklandban működik, stílusa szépen beleillik a pszichedelikus rockból, doom metálból és glamrockból gyúrt hólabdába, amely a kilencvenes évek óta stoner-rockként csattan hol nagyot, hol közepeset.
A Circle of Stars (Csillagkör) lemez nem újító erejű, azonban az irányzat legszebb pillanatait hozza, és a nagy elődökhöz képest, mint a Kyuss (stoner metal), vagy a The Queens Of The Stone Age (stoner rock) sem kell szégyenkeznie.
A Batu Kura Kura egy 2015-ben szerveződő projekt, melyet a stonerre jellemző gitár-basszusgitár-dob felállásban rögzítettek. A számok hosszú jam session-ök eredményeként születtek, csiszolódtak, majd a saját oaklandi HD stúdióban sikerült elérniük a tökéletes hangzást.
A She’s a Killer és a Circle of Stars erőteljes lemezkezdés, ott lapul bennük a glam rock és az alter-rock, az Opal zenekar Rocket Machine-jétől David Bowie Jean Genie-jéig. A címadó szám középrészén hullámzó pszichedelikus gitárhangokkal tisztelegnek a proto-metál, de főként Hendrix géniusza előtt, a gitáros-üstökös Band of Gypsys-korszakára fókuszálva. Az utolsó Mars Is Rising pedig hozza a korai Black Sabbath-albumok spirituszát.
A dalszövegek együtt kerek egészek. A ritmus táncoltat, az énekek az elementálokról szólnak, az emberiség közös lelkéről… szerencsére nem dagonyáznak a gél-miszticizmusban. Inkább a Föld megóvására intenek, és a gaugini „Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?” kérdéseket feszegetik.
A húsz perces anyag ígéretes kezdet egy új, sikeres, akár az Egyesült Államokon kívüli (pl. európai) karrierhez.
A Circle Of Stars lemez teljes hanganyagát itt hallgathatjátok meg.
2. Cult Of Luna & The Old Wind – Råångest (EP)
Kiadó: Pelagic Records
Ország: EU, Svédország
Stílus: post-metal
CD-változat. 2015. dec. 15-én jelent meg:
1. The Old Wind – Wooden Scythe 05:20
2. Cult of Luna – Last Will and Testament (Amebix cover) 06:57
3. The Old Wind – Daughters of Cleanse 04:52
12” vinyl (bakelit) változat 2016. jan. 26-án jelenik meg:
A oldal
1. Cult of Luna – Last Will and Testament (Amebix cover) 06:57
B oldal
1. The Old Wind – Wooden Scythe 05:20
2. The Old Wind – Daughters of Cleanse 04:52
Teljes játékidő: 17:01
Amikor a Kinks 1964-ben keményen a húrok közé csapott a You Really Got Me felvételein, még nem sejtette, a Beatlest a Helter Skelter rögzítésekor nem érdekelte, a Led Zeppelin első nagylemezén azonban már átragyogott a blues mögül az új zenei stílus, amely szilaj és kemény: nem kőszikla, inkább vad, ropogó fém.
A hetvenes években hol gyors boggie-rocknak tartották – mint kezdetben az AC/DC-t – hol jobb híján új hullámként kezelték, mint az 1979-es toplisták a korai Van Halen és Mötley Crüe albumokat, vagy csak szimplán lehardrockozták őket, legrosszabb esetben értetlenkedve, mint a méltatlanul elfeledett amerikai Dust triót.
Aztán egyre többen gyorsultak… a Judas Priest a progresszív rockból érkezett, az Iron Maiden a punkból – a korai kislemezeik és pár dal az első albumról még őrzi a stílus lenyomatát, amely végleg Paul Di’Anno énekes távozásával költözött el a zenéjükből. Jöttek a fiatalok, mint a New York-i Anthrax, a kaliforniai Metallica, a japán 5X, rögtön belecsaptak a közepébe, és 1980 körül
egyszerre minden kemény zene heavy metal lett.
Hiába tiltakozott Lemmy Kilmister, hogy „a Motörhead nem is metált játszik, hanem zajos rock’n’rollt”, a show-biznisz számára a kemény fémzene a biztos rajongótábor és a jól eladhatóság védjegye lett. Őrült verseny kezdődött a kiadók között, ki tud rangosabb, majd egyre újabb, fiatalabb metálbandákat felfedezni. 1985-ben az Agent Steel első nagylemezén játszó gitárosról, Kurt Colfeltről az a hír járta, hogy még csak 14 éves, de már ez sem számított. A vad fémzene felaprózódott trash, speed, core, death, black, doom, white, gothic, power és rengeteg egyéb metálra, hogy végül elérkezzen saját határaihoz, és megtegye a lépést az önmagán túlnövő post-irányzat felé.
A metálon túli metál régi klasszikusának számít a svéd Cult Of Luna zenekar. 1998 óta több lemezük megjelent, két és fél éve Budapesten is felléptek. Legújabb hanganyaguk a Råångest (Nyers szorongás) EP, azzal a Thomas Hallbommal közösen készült, aki 2013 óta The Old Wind néven alkot. A negyedórás cd a gitárnyüstölő irányzatokban kevéssé jártas hallgatónak is ékesen példázza, miben különbözik a kőszikla (rock) és a kemény vad metál… mert a fém bizony rozsdásodik, és a Råångest dalainak gitár-basszus-dob szekcióját vokálostul belepi, felfalja a vörösesbarna kémia.
A kombináció lehet nagyszerű, mint Kopasz Tamás fémszobrai, vagy lesújtó, ahogy a hosszú tél után megjelenik az autók alvázán. A Cult of Luna és a The Old Wind így a közös lovon valahol a kettő között galoppozik.
A metálon túli metálzenének három olvasata ismert.
Aaron Turner a Hydra Head kiadó feje szerint a „gondolkodó ember fémzenéje”. Mások avantgárdból rügyező kísérleti hajtásként tartják számon, megint mások a metál-enyészet hangsorait puszta hangulati elemként aposztrofálják: csak semmi kísérletezés és filozófia!
A maródó fém lassú, fájdalmas sikolyától remegő dübörgéseiért a Holdkultusz és Az öreg szél lemezére a fenti háromból az első (gondolkodó) és harmadik (hangulati) jelző illeszthető. A filozófiait az apokalipszis határmezsgyéjén ívelő dalszövegek képviselik: az énekesek torkából kitüremkedő hangok gyakran vérszomjas üvöltésekként hatnak, ezért a Råångest nem egy elsőrandis háttérzene.
3. DIIV – Is the Is Are
Kiadó: Captured Tracks
Stílus: shoegaze, alterrock
Ország: USA, New York City
Megjelenés dátuma: 2016. febr. 6.
Formátum: CD, letölthető formátum, Vinyl
1. Out of Mind 3:08
2. Under the Sun 3:47
3. Bent (Roi’s Song) 5:40
4. Dopamine 3:55
5. Blue Boredom (Sky’s Song) (featuring Sky Ferreira) 2:33
6. Valentine 3:17
7. Yr Not Far 3:19
8. Take Your Time 4:58
9. Is the Is Are 3:08
10.Mire (Grant’s Song) 5:34
11.Incarnate Devil 4:42
12.Fuck 0:16
13.Healthy Moon 4:11
14. Loose Ends 3:12
15. Napa 1:44
16. Dust 4:34
17. Waste of Breath 5:22
Teljes játékidő: 63:20
Aki a fiatal DIIV zenekaron keresztül ismerkedik a shoegaze stílussal, jól jár, mivel az irányzatban rengeteg a merev, zárt koncepcióhoz ragaszkodó csapat, ők pedig a rockzene teljes színskálája felől közelítenek. Játékosan, mégis illemtudóan kopogtatnak az ajtókon, melyek az alternatív rockból, noiseból és ambientből gyúrt shoegaze folyosójáról nyílnak. A szobákban különféle izgi világok várnak, mégis érdemes a ritmusszekció kék-rózsaszín-lila szőnyegére bízni magunkat – ez a zenehallgatót mindig a megfelelő ajtóhoz vezeti.
Az első Out of Mindban, mintha a korai Cure világába lépnénk, valahol a Three Imaginary Boys és a Seventeen Seconds felvételeire, már majdnem sikerül lefotózni a fiatal Robert Smith-t, de jaj, menni kell tovább, minden dalban ott egy új kaland ígérete… Néha a Throving Muses és a This Mortal Coil, máskor a Galaxy 500, vagy a Goo lemez idején alkotó Sonic Youth néz vissza ránk az ajtók mögül, hogy a különféle stílusok végül a címadó dalban olvadjanak össze:
Az album úgy készült, ahogy a DIIV vezetője Zachary Cole Smith egy korábbi interjúban előrevetítette:
„Csakis a hagyományokat felrúgva lehet viszonyulni a zenéhez. A rock megnyúlt, mindenfelé szétterült, mégis azt gondolom, létezik olyan műhely, ahol kemény munkával sokkal érdekesebbé tehetnénk.”
Persze az Is the Is Are sem teljesen eredeti: stílusok közt szörfözik, és közben reciklál. Pazar újrahasznosított rock’roll… hínár, de legalább nyárson.
„A hetvenes években minden amúgy is jobb és eredetibb volt” – mondják az öreg rockerek, ami igaz, csak sokszor nem látják, hogy az akkori, meg az összes többi kor pengenagy zseniális újításai mind a mostani kezdő zenekarok nyakába zúdulnak, szóval fából kéne vaskarikát csinálni itten, de az elektromos gitárból, dobból meg loopos-abletonos kütyühangokból nehéz kihozni olyat ami még nem volt: kutyából szalonnát.
A világzene meg a jazz friss lehelete is már vagy húsz-huszonöt éve bent fülled, a fúziós zene még egy teher annak, aki olyat merne, amit más nem… és csak nézem mai fiatal zenészeket a próbáikon, belekapnak mindenbe, játszanak dzsesszt, punkot, népit, meg rap-et, altert, funky-t, country-t, metált és gospelt… csak valahogy kitörni a névtelen körből, megkerülve a múlt nagy rockcsillagait: a ragyogóan súlyos sziklákat, amelyektől ők alig látszanak.
Újat alkotni? Már az is öröm, ha az ember három percig önfeledten táncol valamire, amit lendülettel és élettel telve játszanak.
A DIIV új lemeze – 2016. február 6-án lesz a hivatalos megjelenés – egy ilyen lemez. Ha pedig a shoegaze kötelező, kőbe vésett irányadója a My Bloody Valentine zenekar ominózus Loveless albuma (1991), akkor az Is the Is Are – ha nem is robbantja szét, de – alaposan összerázza, kitágítja ezt a stílusfelfogást.
GITTEGYLET 
“Új hangok 2016-ban – Három friss rock-album” bejegyzéshez egy hozzászólás