Sokáig azt hittük, hogy a Beatles a Please Please Me-vel futott be végleg, de most kiderül, hogy ez nem egészen igaz. A dal körül más legendák is élnek (alighanem a Beatles-pletykák, legendák sosem mennek ki a divatból), lássuk, mennyi közük van a valósághoz. – Benedek Szabolcs Beatles-történelmi cikksorozata
Évtizedeken keresztül úgy szólt a fáma, hogy a Beatles a második kislemezével, az 1963. január 11–én megjelent Please Please Me-vel (B oldalon: Ask Me Why) jutott föl a csúcsra: míg négy hónappal korábban az első kislemezük, a Love Me Do (B oldalon: P.S. I Love You) a slágerlista tizenhetedik helyéig emelkedett, addig ez a 45-ös fordulatszámú korong meg se állt az elsőig.
Álljunk meg egy szóra!
A hivatalos, kereskedelmi adatokon alapuló brit kislemezlista 1969-es megjelenéséig minden jelentős zenei lapnak megvolt a saját slágerlistája, amelyeket – kiegészülve a BBC-ével – változó arányú objektivitással és szubjektivitással állítottak össze.
1963 elején például, vagyis akkor, amikor a Beatles második kislemeze napvilágot látott, négy zenei magazin listáját tekintették mérvadónak, ezek közül a Disc-én, a New Musical Express-én és a Melody Makerén a Please Please Me följutott a csúcsra, ami alapján a BBC is No. 1. slágernek kiáltotta ki.
Igen ám, csakhogy a negyediken, a Record Retailer listáján „csak” a második helyet érte el. Ugye, erre mondhatnánk, hogy négyből (illetve a BBC-vel együtt ötből) egy, az nem perdöntő. Azonban bizonyos módon – és a jelek szerint – mégis csak az. Sokan bírálták ugyan a Record Retailer kereskedelmi adatokon és mintavételeken alapuló listaállítási módszerét, ám annyira azért nem lehetett rossz, lévén, hogy 1962 elején az addig saját listát összeállító másik nagy zenei lap, a Record Mirror is inkább a Record Retailer listáit kezdte közölni – mint ahogy sokan a hivatalos brit kislemezlista előtti időkre visszatekintve szintén a Record Retailer chartjait tekintik mérvadónak.
Többek között a Beatles-lemezeket kiadó EMI is, amely 2000 őszén jelentette meg a 1 című Beatles-válogatásalbumot, rajta olyan dalokkal, amelyek első helyezést értek el, konkrétan két slágerlistán, a hivatalos amerikainak tekintett Billboardon, illetve a Record Retailerén. (Az album egyébként hatalmas kereskedelmi siker volt, több országban heteken át vezette a nagylemezek eladási listáját és a 2000. év legkelendőbb albumának számított, tíz év alatt pedig több mint 31 millió példányban kelt el.) Ennek eredményeként ez az összeállítás elütött az addigi kánontól, illetve átírta azt.
Példának okáért a Love Me Do másfél évvel eredeti megjelenése után, 1964 elején, amikor az Egyesült Államokban kitört a Beatlemánia, első helyet ért el a Billboard-listán, ez alapján tehát az új kanonizáció szerint ugyancsak No. 1.-nek számít. Csakúgy, mint a Penny Lane, amelyről évtizedeken úgy szólt a fáma, hogy a rajongók és a közönség értetlenül állt a Beatles 1967. eleji irányváltása előtt, ezért ez a kislemez csak a második helyig jutott – ami a britekre igaz, a Billboardon viszont No. 1. volt, tehát fölkerült a 1 című válogatásalbumra, az ily módon összeszedett 27 Beatles-csúcsdal közé.
A korábban No. 1.-ként számon tartott Please Please Me viszont nincs közöttük, lévén, hogy se a Billboardon, se a Record Retaileren nem ért el első helyet. Vagyis officiálisan immáron nem sorolhatjuk a No. 1. Beatles-dalok közé.
Nemrégiben a Beatles hivatalos Facebook-oldala is olyan tartalmú cikket linkelt be, amely ugyanezt, a dal mítoszának végét fejtegeti. A Please Please Me-t lelökték trónjáról. (Tavaly ősszel a 1 ismét megjelent, ezúttal két DVD-vel kiegészülve, azok közül a másodikon, a bónuszdiszken rajta van azért.)
Pedig nem rossz nóta ez. Eredetileg sokkal lassabb és szétfolyóbb volt, olyannyira, hogy a Beatles-lemezek nemrégiben 90. életévét betöltött halhatatlan producerének – az igazi ötödik Beatle-nek –, George Martinnak nem is tetszett, ő megint előjött azzal az ötletével, amelyet már a Love Me Do előtt is bedobott, hogy a Mitch Murray által írott How Do You Do It? című szerzeményt csinálják meg inkább.
A Beatles azonban hallani se akart erről a nyáladzásról, pedig arról talán nem is tudtak, hogy előttük már ketten is visszadobták. Ragaszkodtak a saját szerzeményhez, amire Martin előrukkolt azzal, hogy ez esetben az addig leginkább Roy Orbison Only The Lonely című felvételére hajazó dalt gyorsítsák föl, hagyják a francba a vontatott, lassú bluest, és csináljanak belőle egy gyors, pergős, lendületes slágert.
A kompromisszum és vele a Please Please Me végleges változata megszületett. Második hely ide, trónfosztás oda, tényleg robbant, olyannyira, hogy ez lett a címadó dala a Beatles két hónappal később megjelent első nagylemezének. Korabeli sikerében persze szerepet játszhatott bujtatott erotikus töltete is.
Mert ugyan az csak urban legend, hogy a „to please” igének olyan jelentése is van, hogy „leszopni” (a dal címe ilyenformán orális szexre való buzdítás lenne – nem az, legalábbis nem ilyen direkten), a szöveg azonban kétségkívül arról szól, hogy a férfi arra kéri kedvesét, hogy tegyen vele olyat, amit azelőtt még soha.
Ne hagyjuk ki a slusszpoént. A Beatles harmadik kislemeze, a From Me To You az első olyan Beatles-topdal, amely megkérdőjelezhetetlenül No. 1., lévén, hogy mind a régi, mind az új kánon annak tartja. És történetesen a végül a Gerry and the Pacemakers által elfogadott és lemezre énekelt How Do You Do It?-ot lökte le a trónról. Viszont így akkor a Beatles pár héttel később jutott fel a csúcsra, mint ahogy eddig számoltuk.
GITTEGYLET 
Nahát, ki gondolná, hogy a slágerlistás helyezések is ennyi titkot rejtenek! Egyébként a How do you do it?-et azért a Beatles is felvette, és az ő előadásukban nem is lett olyan szörnyű.
KedvelésKedvelés