Furcsa dolog az emlékezés. Most, hogy tisztelői a londoni King’s Cross pályaudvar ominózus 9 és ¾-dik vágányánál gyászolják a Golden Globe-díjas színészt, rá kellett jönnöm, hogy a legtöbb filmbéli szerepében nem is őt, hanem a megjelenített hőst látom. Különböző karaktereket játszott olyan természetességgel, hogy csak most tűnt fel, hány arca létezik a filmkockákon. Képzeljük csak el, mi lett volna ezekből a történetekből Alan Rickman nélkül… – Ürmös Attila írása
Az Igazából szerelemben az Emma Thompson alakította Karen bizonyára valaki más felesége lenne, a csilivili cd-válogatásnál vélhetően szebbet kapna karácsonyra. Talán nyakéket, vagy ha már Joni Mitchell-album, akkor százszor inkább a Mingust, Jaco Pastorius basszusgitár-játékával – az tényleg igazi gyöngyszem…
És Robin Hood? A tolvajok fejedelme halálra unná magát a Notthinghami Sheriff nélkül. Morgan Freeman, Christian Slater és Kevin Costner csak kártyáznának az árnyas sherwoodi fák alatt.
A Parfüm pszichopata illatzsenijének sem kéne küzdenie a lányát féltő nagyhatalmú Antoine Richissel a szépséges Laure-ért, Kate Winslet pedig még most is ott ázna a parkban az Értelem és érzelemben, és énekelné: „Minden napra jut egy szamba, jut egy twist. Ki az, aki engem ma este hazavisz?”
A Galaxis útikalauz stopposoknak kis űrcsapatát legfeljebb jelbeszéddel idegesíthetné Marvin Paranoid Android az állandó rosszkedvével, de Rickman hangja nélkül Tim Burton animált hősei közül is jó páran csak tátognának. A Die Hard toronyházának dolgozói pedig átvészelnének egy újabb uncsi hétköznapot. John McClane és neje a hó végére már biztosan válnának, sőt Bruce „Világmegmentő” Willis karrierjének rakétái sem izzanának, mert ha nem jön Hans Gruber a terroristáival, valószínűleg film sem készül: irodai dolgozók szokványos munkanapjai, meg feleséget visszahódítani vágyó rendőrkopó magában kutyát sem érdekel.
A további el-nem-készült harmadik rész főgonosza, Simon Peter Gruber is vélhetően egykeként nőtt volna fel, saját gyerekszobával és Jeremy Irons a New Yorkban robbantgató szuperbűnöző helyett egy vegyesbolti eladót alakítana a Várkert Bazárban.
Abba pedig belegondolni is rossz, mi történne Harry Potterrel Piton tanár úr nélkül, igaz, Kevin Smith Dogmájában addigra már mindannyian a nemlétbe zuhannánk, hiszen Linda Fiorentino nem kapná meg az égi útbaigazítást a furcsán alkoholizáló Metatrontól.
Ki ez a színész, aki ennyire nélkülözhetetlenül írta be magát a filmtörténetbe, lopta be magát a nézők szívébe?
1946-ban született, második fiúként egy gazdagnak nem mondható négy gyermekes londoni családban.
Háziasszony anya, gyári munkás apa, helyi Montessori módszerű iskola, ahol felfedezték képzőművész-tehetségét. Ennek köszönhetően hamarosan jobb iskolába kerülhetett, a Latymer Upper School-ba, ahol megismerkedett a színjátszással. Pályafutásának első szakasza a rajz és a színház vonzásában telt. Néhány barátjával Graphiti névvel design stúdiót nyitottak, az üzlet jól prosperált, és három év múlva – már elég pénzzel a tarsolyában – meghozta élete döntő lépését. Otthagyta a grafikusi munkát a színjátszásért.
Royal Academy of Dramatic Art hallgatója lett, kísérleti színházakban játszott, első nagyobb sikere 1978-ban a Court Drama csoport kötelékében született a Rómeo és Júlia előadásban. Hamarosan már a világ legrangosabb színházának tartott Royal Shakespeare Company-ben játszott, a nyolcvanas évek elejétől pedig BBC-tévéfilmekben szerepelt.
Nem csak a színpadon, hanem a kamerák előtt is egyre nagyobb tekintélyre tett szert. Ma már legtöbben a filmkarrierjét ismerjük, ám az Alan Rickman név a színház világában legalább olyan jól cseng.
2000-ben a Texas rockegyüttes klipjében is tangózott egyet. A zenekar válogatáslemezt dobott a piacra, amelyen három új dal is szerepelt. Ebből az egyikről, az In Demandról készült videón láthatjuk a neves színészt:
Filmjeinek hosszú sorát az idén tavasszal vetítésre kerülő Alice tükörországban című Tim Burton-animáció zárja. Az angol nyelvű változatban hallhatjuk utoljára Alan Rickmant; Absalom, a pillangó szerepéhez adta a hangját.
Alan Rickman egészsége akkor fordult rosszabbra, amikor 2015 nyarán agyvérzést kapott. Ennek kapcsán alaposan kivizsgálták, így diagnosztizálták nála a hasnyálmirigyrákot. Alig fél év múlva, 2016.január 14-én – csodálatos életművét hagyva hátra nekünk – egy londoni kórházban halt meg, barátai, rokonai végig mellette voltak.
Február 21-én lett volna 70 éves.
GITTEGYLET 
Jajj… Nem Python tanár úr, hanem Piton (vagy esetleg Snape, ha nem a fordítást nézzük), és Metadron helyett inkább Metatron…
KedvelésKedvelik 1 személy
Ú, köszi! Javítjuk! 🙂
KedvelésKedvelés