A lelkesen és fáradhatatlanul kutató KÖNYVSKORPIÓ most egy világcsavargó költőnőre akadt, bemutatja Eve Alexandert. „mert meleg akkor van amikor izzadtan jössz ki a hidegzuhany alól”
A KÖNYVSKORPIÓT erős szenvedélyek hevítik, leghőbb vágya új és újabb írók költők felkutatása, becserkészése – és amennyire szerény eszközeiből futja- segítségükre kíván lenni a rögös pályakezdésük megkönnyítésére. Járjon akár távoli falvacskák lepusztult, olvasója vesztett fiókkönyvtáraiban, vagy a fényűző fővárosi könyvpalotáiban, furtonfurt csak szimatol, leskelődik, apró ollóit csattogtatja, s éberen lesi, mikor bukkan föl végre egy ábrándos szemű költőpalánta, vagy kócos írónövendék.
Ha ilyesvalaki kerül az útjába, nem tétovázik, nem vacillál, hanem haladéktalanul lecsap az összegyűrkélt, tintapacás kéziratra, és igyekszik kicsavarni a tétova, gátlásos szerző kezéből, hogy máris bemutathassa a Gittegylet.com hőn szeretett olvasóinak. Ilyen nagy pillanat volt az is, amikor a világcsavargó Eve Alexandert megismerhette. Annyit a KÖNYVSKORPIÓ* bátran elárulhat, hogy az ifjú költőnőt nem kényeztette el a sors, mint maga mondja, kész csoda, hogy egyáltalán életben van még. Az igazi csoda azonban mindig maga a tehetség, amelyet szeretni és tisztelni kell.
Most pedig lássuk a verseket!
Eve Alexander:
Testfaló
entereden portói borzong ijedten remeg le róla
minden cseppje közhely a tested gegek borítják
kivetkőztetnélek szelfiallűrjeidből
csak a belső végtelenbe lopóznék
amikor benned vagyok fogalmam sincs rólam
Graphic Interchange Format kiterjesztelek
süketnémán meghasadva borulok feszes
zsemleszín mappáidra lábak közti meztelen linkek
hova szaladtok tudatlanul egymást falva fel
melleden portói csorog eredben windowskék vér
vicsorognak a bimbók és bekapják a fejem
tested szakadékaiban összetöröm magam
mint egy meggondolatlan poszt
A felszolgáló
merő kötelességből
megittam minden felest
nem alkalmaztam holmi
trükköket ha már fizették
különben is le voltam
ellenőrizve mindig
vendégköröm így gyűlt és
gyarapodott a trinkgeld
aztán ha letelt a műszak
egy infarktus utáni csendben
a mosatlan poharakból
részeg zsivaj búsongott
dögnehéz karral tettem
polcra a polírozott
hazug életemet
a habokban úszott egy szilánk
belőlem tört le kidobtam
Lakótelepi jelenések 2.
hagymalevest főzök egyre retróbb ez a konyha
felvágtam az életemet apró darabokra
odaégett a fele de elnyomjuk a borssal
mint bomló házasságot egy szidható anyóssal
még csak harminc vagyok ugyan de már az edények
kopottak és meguntak mint ikeás remények
csapot háromszor cseréltem a szerelmet többször
tucat lyuk is van a falon félrevert szögektől
a mosatlanok savanyúan néznek rám megint
ó reszkessetek betörők mert megöltem kevint
súrolószerrel itattam hypoval a srácot
nektek pedig drága panelprogramot kínálok
sok a morzsa lenn a földön majd a kutya föleszi
reszelem a teliholdat édes lábszag övezi
zsemlekockát is pirítok kanalat görbítgetek
fuldokolnak tányéromban strandoló szívbetegek
Nyári erkÉj
mert meleg akkor van amikor izzadtan jössz ki a hidegzuhany alól
és bugyiban trikóban ülsz le a citromfával és ráccsal
keretezett erkélyre
van dohány virginia hozzá egy hideg fröccs is
meg a járókeretes ember
aki
a bolt előtt járdát öntöz a slaggal
én éppen üresedem
ma kétszer is meggyújtottam a hórusz szeme
füstölőt
és az autogén tréning
jót tett a színpatikus idegrendszeremnek most
amikor visszaidézem a tengert
izgalmas vízhang hív
mert eljön a tél megint
és megfizetem a ködbért úgyis
de ma még nyaralok itt
a fakóteleperkélyen
fentről csöpög a muskátlivíz
én kiteregetem a csendem
Gondviselés
ma reggel/ betonszürke vasárnap
láttam/ egy galambot élve
szétcincáló varjúcsoportot
nem mentettem meg/ ez a természet dolga
beteg galamb is lehetett/ versek hordozója
GITTEGYLET 