Nehéz furcsább párosítást elképzelni a show-businessben: a popzene extrovertált üdvöskéje a beatkorszak csöndes és zárkózott hősével. Popkult: Geroge Harrison és Madonna közös filmje idén 30 éves – Benedek Szabolcs írása
1986 elején vagyunk. Madonna csillaga rohamosan emelkedik. Már megjelent a Borderline, a Holiday, a Lucky Star, de kijött a Material Girl és a Like A Virgin is. Harmadik nagylemezen dolgozik, az év közepén fog megjelenni, olyan dalokkal, mint a Papa Don’t Preach és a La Isla Bonita. Felfedezte a filmipar is.
Egy kisebb szerep és egy ún. független filmes megjelenés után a Desperately Seeking Susan (Kétségbeesve keresem Susant) c., Madonna főszereplésével bemutatott zenés komédiát 1985 legjobb mozijai között emlegetik. Amerika a lábai előtt hever, de a világhír sem ismeretlen érzés már számára. (Magyarországon ekkor még inkább hírből ismerik. A hazai popéletet az eurodiszkó uralja, a tinik szívét a nyugatnémet és az olasz bálványok dobogtatják meg. Madonna kelet-európai áttörése még kicsit várat magára.)
Ekkor fut be a megkeresés egy egész estés filmről, amely az 1930-as évek Kínájában játszódik, és egy kalandor meg egy misszionáriusnő viharos kapcsolatát meséli el. A film egyik producere a Beatles hajdani szólógitárosa.
Nem ez volt George Harrison első filmes vállalkozása.
Az egésznek az volt az előzménye, hogy huzamosabb ideje rokonszenvezett Eric Idle-val és a Monty Python csoporttal (akikről John Lennon azt nyilatkozta, hogy szívesebben lett volna közöttük a Beatles helyett). Kalóznak maszkírozva 1975-ben fellépett a Monty Python tévéshow-jában. 1978-ban pedig beszállt a csapat The Life of Brian c. vallási szatírájának finanszírozásába, mi több, néhány kocka erejéig a vásznon is feltűnt. Előtte mindössze annyi feltételt szabott, hogy el akarja olvasni a forgatókönyvet, minden továbbit Eric Idle-ékre bízott.
George Harrison vörös burnuszban tűnik fel a Brian élete néhány kockáján:
A Pythonok kicsit tartottak ettől, lévén, hogy az előző producer éppen akkor szállt ki a vállalkozásból – miután fölépítették a díszleteket Tunéziában, és minden adva volt a forgatás megkezdéséhez –, amikor végre hajlandó volt időt szánni a forgatókönyv elolvasására, majd gyorsan telefonált, hogy ő nem adja a pénzét ebbe a produkcióba. Hamarosan kiderült azonban, hogy Harrison esetében nem kell ilyesmitől tartaniuk: 4 millió fontot és fedezetül a saját házát ajánlotta föl.
A jól sikerült premier után még abban az évben, 1979-ben megalapította a HandMade Films nevű, filmkészítéssel foglalkozó vállalatot, amely rohamtempóban kidobott tíz B-kategóriás filmet. A legsikeresebbnek közülük az 1981-ben, ugyancsak a Monty Pythonnal készített Time Bandits bizonyult. Ezt azonban gyöngébb és rosszabb alkotások követték. Pedig Harrison amerikai irodát is nyitott, és a HandMade kapcsolatba került a hollywoodi filmgyárakkal.
Így keveredett a képbe 1986 elején a Metro–Goldwyn Mayer, amellyel karöltve a HandMade Films beszállt a Shanghai Surprise címmel készülő új brit komédia elkészítésébe. Ez volt a cég legdrágább mulatsága: 18 millió dollárba került. A film alapját egy pár évvel korábban megjelent, nem túl sikeres regény adta. Ami miatt mégis fölkeltette már az elejétől fogva a média figyelmét, az a két főszereplő volt: Madonna és botrányhős férje, Sean Penn. Valamint természetesen George Harrison.
A forgatások már zajlottak, amikor Madonna és Harrison 1986 elején Londonban közös sajtótájékoztatót tartott: Madonna fehér ingben és hosszú kabátban, Harrison a kor divatja szerint rikítóan színes öltözékben, rövidre nyírott hajjal.
Madonna mindjárt a sajtótájékoztató elején leszögezte, hogy őt soha nem találta meg a Beatlemánia. Túl kicsi volt még, amikor az egész őrület zajlott, el kellett telnie némi időnek, mikorra értékelni tudta a dalaikat – akkor viszont a Beatles már nem létezett. Harrison mindazonáltal – így Madonna – nagyszerű főnök, megértő és empatikus, és nem is annyira a szereppel kapcsolatban tud remek tanácsokat adni, hanem a tekintetben, hogy miként kell bánni a sajtóval.
„Mikor hallott először Madonnáról?” – szögezték a kérdést Harrisonnak, amire ő azt felelte:
„Nem tudom. Néhány évvel ezelőtt.”
Madonna nem tudta kihagyni a ziccert:
„Akkor, amikor a Lady Madonna-t írta” – Ez tényleg magas labda volt. Még úgy is, hogy az 1968-as Beatles-slágert Paul McCartney szerezte.
„Nem vagyunk egy rossz csapat, ugye?” – tette föl Madonna a sajtótájékoztató végén a költői kérdést, miután Harrison lezárta az újságírókkal való beszélgetést.
Az 1986 augusztusában bemutatott Shanghai Surprise azonban kritikai és pénzügyi értelemben egyaránt óriásit bukott. Akik látták a filmet, biztosan nem csodálkoznak rajta. Felejteni való. Legközelebb 25 évvel a debütálása után került újra némi reflektorfénybe, amikor a Daily Mail 2011. szeptember 9-i száma megszellőztette, hogy a forgatás során George Harrisonnak esetleg viszonya lehetett Madonnával. Aki éppen akkor házasságának egyik válságos periódusát élte meg, a csöndes Beatle pedig állítólag soha nem vetette meg a szebbik nemet, és mindig is élt a fölkínálkozó lehetőségekkel.
A forgatások egyébként nem voltak jó hangulatúak: Penn és Madonna hol egymást gyötörték, hol a rendezőt, Jom Goddardot. Harrison közvetítőként lépett föl, aztán elege lett mindenből. Mielőtt kiszállt a filmiparból, még iszonyatos pénzeket veszített.
A mozihoz azonban filmzene is dukál: majdnem négy év, zenei értelemben vett hallgatás után George Harrison beült házi stúdiójába, és gyorsan megírt, majd fölvett három vadonatúj dalt.
Ezzel tette meg az első lépéseket azon az úton, amely az 1987 végén megjelent és az egyik legjobb Harrison-albumaként számon tartott Cloud Nine c. nagylemezhez vezetett. Úgyhogy, ha mást nem, annyit mindenképpen köszönhetünk az idén 30 éves Shanghai Suprise-nak – és közvetve Madonnának, aki egyébként nem énekel a filmben –, hogy a csöndes Beatle általa tért vissza ahhoz, amihez a legjobban értett: a zenéhez.
GITTEGYLET 
“Furcsa pár – A popdíva esete a csöndes Beatle-vel” bejegyzéshez egy hozzászólás