Amíg a keresztény Európa meghitt adventi gyertyafény mellett fényesítette a szívét a karácsonyi ünnepekre, én kiruccantam egy komplett kis szemléletmódváltásra ide, a közeli Indiába. Kicsit minden felborult, kicsit minden újraterveződött, kicsit minden átértékelődött, mert bizony „itt az élet hurrikán”. – Németh Kriszta fotói
Complete makeover of body, mind & soul
Az igazat megvallva, amíg a test, a szellem és a lélek teljes átalakításáig eljutottam, átestem néhány könnyebb kulturális sokkon. India az én álszentségig szofisztikált közép-európai habitusomnak riasztóan színes-szagos-szélesvásznú. Az élet átláthatatlanul vastag és sűrű, és szörnyen zajos. Mondhatni nyomják, mint süket a csengőt.
Ebben a látszólagos káoszban a spirituális epifánia egyik legmagasztosabb pillanata az volt, amikor elhatároztam, hogyha még egyszer az életben hazajutok, soha többé nem hagyom magam kihozni a sodromból a forgalmi dugó, a szombati flex vagy a benzinbűz miatt.
További új, meglepő benyomások, hogy Púnában a mentők rózsaszínű villogóval szirénáznak a kétszer hat sávon, illetve, hogy a közlekedési rendőrök fénykarddal irányítják a forgalmat, helyszíni bírság gyanánt pedig egyszerűen ráhúznak egy embereset a szabálytalankodó riksára. Nem mellesleg a kétütemű járművek miatt akkora a szmog, hogy a nagyobb kereszteződésekben – nem túlzok – szinte az orráig se lát az ember. Mindezekről persze nincs képem, de mutatok mást.
Nem árt megtanulnod néhány alapvetést, ami minimum szükséges ahhoz, hogy ne kapj agyvérzést, esetleg infarktust, mert elhiheted: az embernek ilyen távol az otthonától egyáltalán nem jó móka betegeskedni.
Jegyezd meg, egy indiai nem kapkod, nem siet, – utazás vagy bármi nemű csinálás esetén érdemes legalább fél-egyórás késéssel kalkulálni –, viszont ha egyszer ráveszi magát az indulásra, akkor nagyon határozottan halad. Ebben a haladásban nincs agresszió, csak elszántság – ezt feltétlenül érdemes fejben tartani.
Tapasztalatom szerint az indiai ember első reakciója csaknem minden esetben az elutasítás. Ha netán az a karmád, hogy megtanulj nemet mondani, tőlük aztán ellesheted, hogyan lehet frappánsan és fifikásan csinálni. Mindeközben ne feledd: itt mindenki próbálkozik. Ha nem képviseled a saját érdekeidet, csúnyán pórul járhatsz!
A kitartás persze általában meghozza gyümölcsét. Ha bárgyú vigyor jelenik meg a célszemély képén és – mintha egy roppant kosár banánt egyensúlyozna – imbolyogni kezd a feje, sínen vagy. A fejmozgás mintegy jelzi, hogy most hívja elő, most nyeri ki az inputból a képet. Ezt különben az általunk ismert bólogatás és fejrázás helyett használják. Okozott egy kis fennakadást, mire megfejtettük, pontosan hogy is kell értelmezni.
Az sem árt, ha tisztában vagy vele, hogy arrafelé (is) nagy divatja van a szelfizésnek. Úton-útfélen fényképezgetik magukat csivitelve, akár a gyerekek. Mivel náluk a fehér bőr a szépség jele, ha megengeded, hogy szelfizzenek veled, az komoly fegyvertényt jelenthet. Mondjuk még egyszer dobhatsz. Vagy előre léphetsz két mezőt. Hisz tudod. A finisben ott vár a szamádhi, az isteni tudat csúcsa.
GITTEGYLET 
🙂 ismerős ez valahonnan nekem 🙂
KedvelésKedvelés