Kabaréba éjfél után érdemes menni, amikor az ember már gátlástalanul képes sírni a szerelem tragédiáján, és nevetni a halál komédiáján. Ez a francia társulat mindkét élvezetben részesítette nézőit: csontfehér arcukból kivillogó, szénnel körbefestett szemük az ismeretlen élet porondjára csábított bennünket, c’est la vie. – Triceps az Amanda kalapjáról
Rögtön az elején be kell vallanunk, hogy egy szót sem értünk franciául, csak néhány gesztust és pillantást, de talán ennyi is elég. Ha elfelejtjük az eredeti történetet – ami szerint Pier Irma Frodite, a nagy mágus váratlanul elveszíti szíve hölgyét, majd váratlanul megleli –, bátran elmesélhetjük egyéni, édesbús variációnkat.
A Turista keresi a plász dö obeliszköt, de nem találja. Betér egy kabaréba, ahol a Lepkenő neki ajándékozza csodálatos piros kalapját. A Szakállas Nő óva inti, és közben szívbemarkolóan tangóharmonikázik. A Turista nem hallgat rá, és ezért szörnyű metamorfózison esik át: nőies férfiból férfias nővé változik. Zenés-táncos moulenes szöszönszáz következik, ahol hősünk már mint Kék Ruhás Nő énekli el keserű sorsát a varieté színpadán. És akár az akvárium üvegfala előtt elúszó, tarajos halak, múlik el az idő…
Végül nem feledkezhetünk meg a Piros Ruhás Nőről sem, aki csak a prológusban jelenik meg, és sejthetően övé a misztikus kalap. Marlene Dietrichet, a múlt évezred híres díváját kell idéznünk: “Nem vall okosságra piros ruhát viselni. De én megértem a kísértést, ha valaki felveszi, mert a férfiak azt fogják mondani: Ki ez a piros ruhás nő?” Vagy ez a piros ruhás férfi. Vagy ez a piros ruhás ufó. Vagy ez a kék.
- Le Châpeau D’amanda / Amanda kalapja
- Szereplők: Camille Brunel, Thierry Deamy, Barbara Jacquaniella, Erik Fernandes, Lisiane Michel, Guillaume Segouin
- Rendező: Raphaël Kaney
GITTEGYLET 