Téli tárlat

Ha zordsága miatt esetleg elsőre azt gondolnánk, a tél sokkal jelentéktelenebb helyet foglal el a képzőművészeti alkotásokon a többi évszakhoz képest, bizony tévednénk.


A hónak, a jégnek, a kihalt és mozdulatlan természetnek ugyanolyan sok szimbólumértéke van, mint a nyár vagy a tavasz természeti jelenségeinek, és a különböző ábrázolások ugyanannyira sokoldalúak a mögöttük rejlő gondolatiságot, az esztétikai vagy az érzelmi hatást tekintve.

Az viszont kétségtelenül igaz, hogy az  európai képzőművészetben a tél elég későn érkezett, ha mondhatjuk így. Ugyan az antikvitásban allegorikus, leginkább rőzsét hordó figuraként még felfedezhetjük szarkofágok vagy diadalívek díszítésében, de a középkor évszázadaiban teljes mértékben eltűnik. A szinte kizárólag vallásos témájú középkori festmények és szobrok az égi világot voltak hivatottak megjeleníteni, mely aranyba és azúrkékbe burkolózva, az élettől duzzadó növényvilág gazdag jelképeivel feldíszítve jelent meg egy időn kívüli térben, melyben semmilyen hely nem juthatott az elmúlást idéző téli jelenségeknek.

A napsütötte Itáliában virágzó reneszánsz sok színben ragyogó világot tárt a művészek elé, így a tél megjelenítése itt is csak szórványosan fedezhető fel. Az egyik legérdekesebb ábrázolás a szürrealizmus előfutárának tekintett Giuseppe Arcimboldo az évszakokat bemutató arckép sorozatában fedezhető fel:

Giuseppe Arcimboldo: Tél, 1573, Louvre, Párizs
Giuseppe Arcimboldo: Tél, 1573, Louvre, Párizs

A velencei reneszánsz egyik kiemelkedő képviselője, Tintoretto is az antropomorfizált, allegorikus ábrázolást választotta a hideg évszak megfestésénél, viszont nála a tél nem egy idős ember, hanem éppen ellenkezőleg:

Tintoretto: Tél, 1564, Scuola Grande di San Rocco, Velence
Tintoretto: Tél, 1564, Scuola Grande di San Rocco, Velence

Az éghajlati viszonyok miatt egyfelől, másfelől pedig a világi dolgok és a hétköznapi élet iránt sokkal inkább érdeklődő északi reneszánsz lesz az, melynek köszönhetjük a téli tájképek és a különböző téli tevékenységeket ábrázoló alkotások megjelenését a festészetben. Tulajdonképen az egyik legelső ilyen jellegű képi megjelenítése a télnek is itt születik a XV. század elején, mégpedig Berry hercege hóráskönyvének illusztrációjaként. A hóráskönyvet a kor legkiemelkedőbb miniátorai, a Limbourg fivérek díszítették.  Az említett kép a kalendárium részben található, amelynek tizenkét lapját felül félkörívű mezőbe foglalt zodiákus-ábrázolások töltik ki, alattuk pedig a megfelelő hónaphoz illő jelenetek, a paraszti és az udvari élet idealizált bemutatásával:

Limbourg fivérek: Február hónap illusztrációja , 1412- 1416 k.
Limbourg fivérek: Február hónap illusztrációja , 1412- 1416 k.

Talán az egyik legismertebb tél témájú flamand festmény id. Pieter Brueghel munkája:

Id. Pieter Brueghel: Vadászok a hóban, 1565, Kunsthistorisches Museum, Bécs
Id. Pieter Brueghel: Vadászok a hóban, 1565, Kunsthistorisches Museum, Bécs

A budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében is található a négy évszakot ábrázoló festménysorozat Jacob Grimmer németalföldi festőtől:

Jacob Grimmer_ Tél, 1550 után, Szépművészeti Múzeum
Jacob Grimmer_ Tél, 1550 után, Szépművészeti Múzeum

A holland festők közül Hedrick Avercamp nevét szokták leginkább említeni, ha téli tájképekről van szó:

Hendrick Avercamp: Téli tájkép korcsolyázókkal, 1608, Rijksmuseum, Amsterdam
Hendrick Avercamp: Téli tájkép korcsolyázókkal, 1608, Rijksmuseum, Amsterdam

A következő két korszak, a barokk és a rokokó sem mellőzi a tél megjelenítését, de még mindig sokkal ritkábban találjuk meg a képzőművészeti alkotásokban, mint a színesebb tavaszt, nyarat vagy akár az őszt.
Rubens Vénusza különleges remekmű, hiszen a szépség és szerelem istennőjét előtte szinte  kizárólag csak a melegebb és főleg színesebb évszakok természeti jelenségeivel együtt ábrázolták, annál is inkább, mert nem egy ezek közül szimbólumokkal gazdagította az ábrázolást. Rubens vette a bátorságot, és egy a hidegtől reszkető Vénuszt festett, gyönyörű meztelen testét téli tájba helyezve:

Peter Paul Rubens: Fagyoskodó Vénusz, 1614, Szépművészeti Múzeum, Antwerpen
Peter Paul Rubens: Fagyoskodó Vénusz, 1614, Szépművészeti Múzeum, Antwerpen

François Boucher, a rokokó kiváló mestere, aki a mitológiai alakok szerelmeit szenvedélyes jelenetekben festette meg, a tél vidám, életteli hangulatát ábrázolja egy hétköznapinak is mondható jelenettel a francia arisztokrácia életéből:

François Boucher: Tél, 1735, Frick Collection, New York
François Boucher: Tél, 1735, Frick Collection, New York

A romantika lesz az, mely újra felfedezi magának a telet, és kihasználja minden lehetséges jelentését. Caspar David Friedrich nevéhez köthetők a tél témáját feldolgozó legjelentősebb romantikus alkotások:

Caspar David Friedrich: Jégtenger, 1824, Kunsthalle, Hamburg
Caspar David Friedrich: Jégtenger, 1824, Kunsthalle, Hamburg

Az impresszionisták, akik munkáikban a folyamatosan változó természetes fénynek a környezetre gyakorolt hatását   igyekeztek megörökíteni,  nagyon szerették a tél adta művészi megjelenítés lehetőségeit. Az egyik ilyen emblematikus festmény Monet alkotása:

Claude Monet: A szarka, 1868-69, Musée d'Orsay, Párizs
Claude Monet: A szarka, 1868-69, Musée d’Orsay, Párizs

Egy másik impresszionistának, Camille Pissarro-nak köszönhetjük a csodálatos hangulatú téli városi képeket:

Camille Pissarro: A Montmartre Boulevard egy téli reggelen, 1897, Metropolitan Museum of Art, New York
Camille Pissarro: A Montmartre Boulevard egy téli reggelen, 1897, Metropolitan Museum of Art, New York

Mivel az impresszionistákat nagyon komolyan befolyásolta a távol-keleti művészet, lássunk onnan is egy képet:

Utagawa Hiroshige: Kanbara (nyomat), 1833-34
Utagawa Hiroshige: Kanbara (nyomat), 1833-34

Paul Gauguintól, a posztimpresszionizmus egyik legkiválóbb képviselőjétől van egy remek festményünk a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében:

Paul Gauguin: Téli tájkép, 1879, Szépművészeti Múzeum, Budapest
Paul Gauguin: Téli tájkép, 1879, Szépművészeti Múzeum, Budapest

A XX. század elején áthelyeződik a hangsúly a témák mondanivalójáról, a jelképekről és a narratíváról  a színek és formák okozta tisztán esztétikai élményre. Ám ez egyáltalán nem űzi el a telet a vásznakról, éppen ellenkezőleg:

Vaszilij Kandinszkij: Téli tájkép, 1911, Ermitázs, Szentpétervár
Vaszilij Kandinszkij: Téli tájkép, 1911, Ermitázs, Szentpétervár

A posztmodernitás absztraktizáló látásmódja jelenik meg Peter Doig  munkájában:

Peter Doig: Reflektálás (Hogy néz ki a lelked?), 1997, Tate, London
Peter Doig: Reflektálás (Hogy néz ki a lelked?), 1997, Tate, London

Végezetül egy magyar festő munkái zárják  virtuális tárlatunkat: Mednyánszky László téli képei.

Kattintásra nyílik a képgaléria:

Ha tetszett, add tovább az ismerőseidnek is (gombok a cikk alatt vagy balra fent), köszönjük! 🙂

Tarts velünk a Facebookon! »

Advertisements

Téli tárlat” bejegyzéshez egy hozzászólás

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s