Ha zordsága miatt esetleg elsőre azt gondolnánk, a tél sokkal jelentéktelenebb helyet foglal el a képzőművészeti alkotásokon a többi évszakhoz képest, bizony tévednénk.
A hónak, a jégnek, a kihalt és mozdulatlan természetnek ugyanolyan sok szimbólumértéke van, mint a nyár vagy a tavasz természeti jelenségeinek, és a különböző ábrázolások ugyanannyira sokoldalúak a mögöttük rejlő gondolatiságot, az esztétikai vagy az érzelmi hatást tekintve.
Az viszont kétségtelenül igaz, hogy az európai képzőművészetben a tél elég későn érkezett, ha mondhatjuk így. Ugyan az antikvitásban allegorikus, leginkább rőzsét hordó figuraként még felfedezhetjük szarkofágok vagy diadalívek díszítésében, de a középkor évszázadaiban teljes mértékben eltűnik. A szinte kizárólag vallásos témájú középkori festmények és szobrok az égi világot voltak hivatottak megjeleníteni, mely aranyba és azúrkékbe burkolózva, az élettől duzzadó növényvilág gazdag jelképeivel feldíszítve jelent meg egy időn kívüli térben, melyben semmilyen hely nem juthatott az elmúlást idéző téli jelenségeknek.
A napsütötte Itáliában virágzó reneszánsz sok színben ragyogó világot tárt a művészek elé, így a tél megjelenítése itt is csak szórványosan fedezhető fel. Az egyik legérdekesebb ábrázolás a szürrealizmus előfutárának tekintett Giuseppe Arcimboldo az évszakokat bemutató arckép sorozatában fedezhető fel:
A velencei reneszánsz egyik kiemelkedő képviselője, Tintoretto is az antropomorfizált, allegorikus ábrázolást választotta a hideg évszak megfestésénél, viszont nála a tél nem egy idős ember, hanem éppen ellenkezőleg:
Az éghajlati viszonyok miatt egyfelől, másfelől pedig a világi dolgok és a hétköznapi élet iránt sokkal inkább érdeklődő északi reneszánsz lesz az, melynek köszönhetjük a téli tájképek és a különböző téli tevékenységeket ábrázoló alkotások megjelenését a festészetben. Tulajdonképen az egyik legelső ilyen jellegű képi megjelenítése a télnek is itt születik a XV. század elején, mégpedig Berry hercege hóráskönyvének illusztrációjaként. A hóráskönyvet a kor legkiemelkedőbb miniátorai, a Limbourg fivérek díszítették. Az említett kép a kalendárium részben található, amelynek tizenkét lapját felül félkörívű mezőbe foglalt zodiákus-ábrázolások töltik ki, alattuk pedig a megfelelő hónaphoz illő jelenetek, a paraszti és az udvari élet idealizált bemutatásával:
Talán az egyik legismertebb tél témájú flamand festmény id. Pieter Brueghel munkája:
A budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében is található a négy évszakot ábrázoló festménysorozat Jacob Grimmer németalföldi festőtől:
A holland festők közül Hedrick Avercamp nevét szokták leginkább említeni, ha téli tájképekről van szó:
A következő két korszak, a barokk és a rokokó sem mellőzi a tél megjelenítését, de még mindig sokkal ritkábban találjuk meg a képzőművészeti alkotásokban, mint a színesebb tavaszt, nyarat vagy akár az őszt.
Rubens Vénusza különleges remekmű, hiszen a szépség és szerelem istennőjét előtte szinte kizárólag csak a melegebb és főleg színesebb évszakok természeti jelenségeivel együtt ábrázolták, annál is inkább, mert nem egy ezek közül szimbólumokkal gazdagította az ábrázolást. Rubens vette a bátorságot, és egy a hidegtől reszkető Vénuszt festett, gyönyörű meztelen testét téli tájba helyezve:
François Boucher, a rokokó kiváló mestere, aki a mitológiai alakok szerelmeit szenvedélyes jelenetekben festette meg, a tél vidám, életteli hangulatát ábrázolja egy hétköznapinak is mondható jelenettel a francia arisztokrácia életéből:
A romantika lesz az, mely újra felfedezi magának a telet, és kihasználja minden lehetséges jelentését. Caspar David Friedrich nevéhez köthetők a tél témáját feldolgozó legjelentősebb romantikus alkotások:
Az impresszionisták, akik munkáikban a folyamatosan változó természetes fénynek a környezetre gyakorolt hatását igyekeztek megörökíteni, nagyon szerették a tél adta művészi megjelenítés lehetőségeit. Az egyik ilyen emblematikus festmény Monet alkotása:
Egy másik impresszionistának, Camille Pissarro-nak köszönhetjük a csodálatos hangulatú téli városi képeket:
Mivel az impresszionistákat nagyon komolyan befolyásolta a távol-keleti művészet, lássunk onnan is egy képet:
Paul Gauguintól, a posztimpresszionizmus egyik legkiválóbb képviselőjétől van egy remek festményünk a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében:
A XX. század elején áthelyeződik a hangsúly a témák mondanivalójáról, a jelképekről és a narratíváról a színek és formák okozta tisztán esztétikai élményre. Ám ez egyáltalán nem űzi el a telet a vásznakról, éppen ellenkezőleg:
A posztmodernitás absztraktizáló látásmódja jelenik meg Peter Doig munkájában:
Végezetül egy magyar festő munkái zárják virtuális tárlatunkat: Mednyánszky László téli képei.
Kattintásra nyílik a képgaléria:
GITTEGYLET 
Átemelte .
KedvelésKedvelés