Soha ne nézz rám – Civil Negyed: Graffiti Orpheus

Hárman a mi utcánkból. A két srác meg a csajszi, akik mindig együtt lógnak. Színes, bő cuccok, napszemüveg, hátizsák. Táncolnak, bohóckodnak, karatéznak, üldögélnek a téren. Barátok, szeretők, ki tudná megállapítani. Élik az életüket. Ők Orpheus, Eurüdiké és a Halál. – Triceps a Graffiti Orpheusról


Üres a színpad, jobb oldalt hideg fényű reflektorok a földön, középen valami bejárás. Jönnek, snasszul, melegítenek, mintha ott sem volnánk. Azután kifekszenek a padlóra, és nézzük egymást. Megszólal a Portishead, elgörög a lány, felgyűrődő blézere alatt látjuk a csupasz hátát. A fiúk mustrálják, kimennek. Elkezdődött az előadás.

A lány párnás testű, fehér bőrű, tüsifrizurás. A fiúk inasak, izmosak, az egyik fekete lófarkas, a másik borzas vörös hajú, a hasán tetkó. A küzdelem és erotika visszafojtott energiái sugároznak belőlük. Idáig érzem az izzadtságuk szagát. Nem kívánatosak. Mégis szeretnék közöttük lenni: van valami megfoghatatlanul zsigeri abban, ahogyan ott vannak. Vágyakoznak, egymásnak feszülnek, léteznek. A tét, látszólag, a lány. Egyenrangú harc folyik érte, egymás ellen, önmagukért. Kiszámíthatatlan a “vonzások és választások” képlete: nincs szövetséges, nincs ellenség. Orpheus és a Halál barátok, közös szerelemmel: de ki közülük a költő, és ki az elmúlás?

Fehér Ferenc (Fotó: Gálos Viktória)
Fehér Ferenc (Fotó: Gálos Viktória)

Félmeztelenül kergetőznek, iszonyú a tempó, szinte szállnak a térben, nincs megállás. Wing Tsun ökölváltás, csattognak az ütések a felhevült testeken, a padlón, mindig a padlón fekszik a lány. Aki győz, ráfekhet, megszerezheti elutasítását. Azután vége. Pici festéket kennek az arcukra, teljesen felöltöznek. Kezdődhet a színház. Kezdődhet a tánc: az ölelgetés, a fojtogatás. A lány csábítja mindkettőjüket, lába közé szorítja, rántja magához vissza a fiú fejét, aki feladta, nem bírja már. A lemondás szomorú sikolya: megtartani és elveszíteni keményebb, mint megszerezni és kielégíteni. Az más.

Zuhog az eső, megrendült a realitásérzékem: kint történik, vagy a bent színes poklának visszaútján. Valaki megkapja Eurüdikét, szétfeszített combjai között táncol, állva, zihálva, le sem veti a nadrágját. És a másik: nézi. Mi is nézzük, megrendülten.

Tedd fel a napszemüveged, megvárunk. A szemüveged belső oldalán egy másik világ. Ott otthon lehetnél, de – minek?

  • Graffiti Orpheus
  • Szereplők: Fehér Ferenc, Ladjánszki Márta, Porkoláb Antal
  • Rendezte: Juhász Anikó
Add tovább a kultúrát (gombok a cikk alatt vagy balra fent), köszönjük!

Tarts velünk a Facebookon! »

Advertisements

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s