Női szám – Könyvskorpió karácsonyra, extrákkal

Vannak bizonyos szavak, és kifejezések, amelyek hallatán a KÖNYVSKORPIÓ sápadt, bársonyos bőrén burjánzó remegések futnak át, lelkét hullámzó kedély keríti hatalmába. Ilyenek: csaj, hölgy, asszony; továbbá: költőlány, írónő, ezek variációi és még hosszasan sorolhatnánk. – KÖNYVSKORPIÓ karácsonyi extra!


A csak „Karácsony” néven futó fergetegesen szórakoztató ünnepkör közeledtén mi mással lephetné meg a kulturált olvasóközönséget, mint izgalmas nőszerzők szövegeivel? – töprengett a KÖNYVSKORPIÓ. Ezért, mikor a mosolygós, ám határidők tekintetében zord főszerki nekiszegezte a kérdést, mit tervez az ünnepekre, a KÖNYVSKORPIÓ mélyen a főnöke szemébe nézett, és tömören így szólt: NŐI SZÁM!

A főszerki szeme elkerekedett, s fejét csóválva, ajkait csücsörítve érdeklődött: Női szád lesz? A beszélgetés folytatását a Gittegylet.com gazdag fantáziájú követőire bízzuk.


Sári Panni: Szabad?

Találkoztál már angyallal? Az a hihetetlen, hogy nem tudják magukról, hogy ők angyalok.

Nézhetnék most pornósite-ot, de nincs kedvem… Írok inkább, nekimegyek a következő szösszenetnek. Hátha… Hány nő legyen benne? (Kettő.) Rajtam kívül még egy nő? És pasi? (Egy.)

Hajrá.

Nem gondoltam, hogy ez ilyen egyszerű. Ennyire természetes. Soha nem kívántam még nőt, bár azt sokszor, hogy egy nő nyaljon ki. Azt is elképzeltem már, hogy egy másik nő a mellemet izgatja. De én soha nem akartam más nőket izgatni. Na, ez nem igaz. Képzelegtem már mindenfélét, hogy miközben engem több nő és férfi elégít ki, az arcomon ül egy csaj, akit nyalok. Oké, de ezek képzelgések. Még soha nem kívántam meg egy konkrét nőt, ez az igazság. Belementem ebbe a helyzetbe, mert évek óta beszélünk róla, milyen lehet hármasban dugni, de szinte biztos voltam abban, hogy először fordított lesz a nemek aránya. Magyarul, hogy én leszek két pasival. Miközben az egyik dug, a másikat szopom. Egész pontosan az egyiken fekszem, és jobbról a másik a számba adja a farkát. Ez konkrét vágyként jelentkezett. De nőt még nem kívántam meg, mondom.

Úgy mentem bele ebbe az estébe is, hogy nincs semmi kötelezettség. Benne van a pakliban a trojka, de ha csak beszélgetünk, iszogatunk, az is jó. Pezsgőt vettünk, azt már megittuk, most a Sangría jön. A kanapén ülünk, már nagyon nevetünk, a pasi persze kiment. Egyszer csak Sára megérinti a mellem, mert arról beszéltünk épp, mi a jobb, ha kicsi, de formás, vagy ha nagy, de nem annyira szép. Csak egy pillanatra hallgatunk el, majd folytatjuk a beszélgetést, de a keze továbbvándorol. A szélét simogatja, azt is mintegy véletlenül – ő sem volt még nővel. Az van ebben a mozdulatban, hogy végül is ezért vagyunk itt… Jólesik, fel is izgulok, persze a hogyan tovább miatt is. Mire bejön a pasi, már ki van gombolva a blúzom, és a beszélgetésünk sokkal elrévedezőbb. Egyszer csak magamhoz húzom a nő fejét, megcsókolom – már elrepültem. Nem az alkoholtól, az csak a felszállási engedély volt. Ez maga a szabadság: nem tudom, mit hoz a következő pillanat, de megyek tovább.

G. – legyen ez a pasi neve – megáll, kezében pohár, néz. Zavarba jövök, ez még jobban felizgat. Sára visszacsókol, és a keze már nem a mellemen, hanem a combomon halad. Nagyon megijedek, de ez egyre jobban felhúz. Szeretném, ha G. leülne mellénk, és elkezdhetném simogatni, de ő csak áll és néz. Ismerem a farkát, látom magam előtt, kívánom nagyon. Ahogy erre gondolok, elindul a kezem Sárán, a csípőjét simogatom, már az oldalán haladok felfelé, átfogom a nyakát… Lassan lecsúszunk, összekapaszkodunk, rám fekszik, és most hirtelen elsodor a vágy. Már csak a sötétség van, meg az érintések, a keze, a szája, a melle… Érzem a férfi tekintetét rajtunk, de nem zavar. Semmi nem zavar. Veszem le a ruhát magamról, Sáráról, finom a bőre, hűvös, a nyelve a vállamon, a mellemen, a hasamon… Amikor a pinámba fészkelődik, megérzem a férfi szagát, közelebb jött. Megcsókol végre, a keze a csaj fején – érezni akarja, ahogy engem nyal. Nem vár sokat, letolja a nadrágját, érzem az ismerős szagot, a farka szagát, szopnom kell, tudom, boldogan… Ahogy szopom, Sára nyalja a csiklóm, a hüvelyem, és a kezem alatt G. farka meg Sára feje.

Igyekszem nem elélvezni. Valahogy átrendeződtünk, most G. van a kanapén, csókolom, verem a farkát, és érzem Sára kezét az enyém mellett… A szájába teszem és leülök. Nézem, ahogy szopja, nézem a pasi arcát, a pasiét, akit szeretek. Ahogy élvezi, én is megkívánom, szopni akarom. Számba veszem, felnyög – ezt szeretem hallani. Már beszél is, Szopjad, Tücsök… A lány simogat. Egyszer csak a pinámba hatol valami, kell pár pillanat, míg megértem, mi az, egy vibrátor, jaj… Most G. dugja Sárát, ettől a pillanattól rettegtem, de nemhogy nem zavar, felizgat, elrepít, boldoggá tesz. A testemben érzem az örömüket, ráadásul Sára a csiklómat nyalja, miközben a vibrátorral dug. Most még egy nyelvet érzek magamon, a pasi tudja, hogy az az álmom, hogy ketten nyaljanak ki egyszerre. Itt elveszítem az időérzékem, elrepülök, és arra jövök vissza, hogy elélveztem, a pasi dug, valamit beszél, Sára maszturbál mellettem. Amikor ő is elment, G. leül a kanapéra, én mosolygok, ez sokkal bensőségesebb, mint ahogy gondoltam. Most ketten szopjuk őt, ezt akarja, mondania sem kell. Kitartó és felkészült a teste, sokáig tart, mire elélvez. Van hogy egyszerre van a nyelvünk a farkán – én szopom, Sára nyalogatja -, de van, hogy egymás szájába adjuk. Amikor már érzem, hogy mindjárt elmegy, megkérdezem, hová szeretne. A pasik szeretik, ha ilyet kérdeznek tőlük. Szóval megkérdezem, ő azt mondja, a számba. Hát kinyitom, ahogy szereti, de közben Sárát is simogatom. Jólesik, hogy itt van velem, hogy elkísért erre az útra. Minden csepp gecit lenyelek, persze. Ez hozzátartozik.

G. nagyot élvezett, hosszú percekbe telik, mire magához tér. Most kicsit zavarban vagyok, ezért fogok egy pohár bort, beleiszom. Sára kiment a fürdőszobába, vizet enged a kádba. Utánamegyek, beülök mellé, jólesik a közelében maradni.

Tényleg nem tudják magukról, hogy ők angyalok.


Martin Iringó: (cím nélkül)

keddre szerda és így tovább

Nem állítom, hogy beröpültem, mondjuk egy kis októberi bodrácska fellegen, de benn voltam rendesen. Arra számítottam, hogy rám rontanak, lehordanak a sárga földig, minek képzelem én magamat, tudom-e mi az a munkamorál. Legalábbis ezt mondták a Krisztának, úgy egy hónapja, mikor, mondjuk nem egyszer, jóval munkaideje lejárta előtt hagyta ott az irodát. Aludni is alig tudtam. A főnököm szobájában jajgattam, valamiképpen sarokba voltam szorítva, dühödten rám mutogattak a munkatársaim, aztán beviharzott még Lídia is és kiugrott az ablakon. Ilyeneket álmodtam.

Szóval úgy hittem, most némileg meg vannak sértődve, és mindent összevetve igazuk lenne, mert bizony én a lakásavató után hazafelé vettem az irányt. Összeszűkült, karikás szemekkel, rettegve néztem – megérdemelt jussomat – a jövőm. Halkan köszöntem, ők meg vissza, ki-ki a szokott módján, mintha mi se történt volna, hát családi problémákra hivatkoztam. Elhitték vagy nem, az már mindegy volt akkor nekem, mert végre enyhült egy kissé a gyomrom zsibongása. Ment minden, úgy a maga módján, tovább. Belevetettem magam a munkálkodásba rettenetesen, kávét főztem, lótottam, futottam, akárha kitüntetésre pályáznék. Estére már a bűntudatom is alábbhagyott. Mikor szedelőzködni kezdtek a többiek, felhívtam Lídiát.

Mondjad, Sárikám, búgott bele a telefonba, de fogd rövidre, még kizökken a lendületéből a babazsúr. Akkor jutott eszembe, hogy férjhez megy az egyik barátnője, vele az egyetemen verbuválódott össze, régi cimboraság. Regélt róla a hétvégén többször is, hogy ő próbált a fejére beszélni, de ha már beköti a fejét Magda is, akkor hosszú leánybúcsúztatót tartanak, egy hétig tart a dáridó, különféle vicces programokkal és édes pihenőkkel. Teljesen zavarba jöttem, dadogtam valamit, hogy csak rácsörögtem, mert unatkoztam. Kösd le magad, édes, mondta és bosszúsan elköszönt. A fülemnél tartottam a kagylót, talán még motyogtam is bele valamit, amíg kiürült a szoba. Szevasz. Úgy, de úgy ellágyultam, ringattam magam az önsajnálatban. Bizony meglepődött a takarítónő, mert egy idő után jött végezni a dolgát, de nem tagadhattam le, az arcomon ott volt a jel, nagy csomó takonykenet. A közértben vettem bort, azzal hazalavíroztam.

Nem bírom az italt, könnyen a fejembe száll, de akkor csak nem akart ledönteni, nem igen aludtam kedden sem. Gézán morfondíroztam, meg az életemen úgy általában, és eszembe jutott, hogy nem tudom, mi az az anális, hát lekaptam az idegen szavak szótárát, majd feldöntöttem a polcom, két szót találtam, ami hasonlított is meg nem is, az egyik az elemzéssel volt kapcsolatos, a másik érzéketlent jelent. Szerdán nagy álmosságomban már nem sürögtem annyira a munkahelyemen, otthon ágynak dőltem, de este 9-kor kipattant a szemem. Hezitáltam jó darabig, aztán nem tudtam mást kieszelni, kicsinosítottam magam, és lementem a közeli bárba. Alig pár ember imbolygott a füstben, leültem a pulthoz, egy pohár sör mellett, magamba roskadva, úgy fél óráig néztem az üvegeket.

Akkor kellett volna meggondolni, amikor elfogadtam az unikumot, az a szép kézfej nyújtotta felém a poharat, de meg abban a lerongyolódott állapotomban, nyújthatta volna éppen csúnya is, bárkivel elüldögéltem volna. Ahogy elnéztem, kifejezetten férfias testét, enyhén hajlott háta ellenére, hosszú kézfejének lusta, finomkodó mozdulatai nőiessé tették, de nem panaszkodhatok, ez első unikumtól az utolsó sörig a férfi, aki elmondása szerint valami fotós, a tapasztalataim is ezt igazolták, állta a cechet.

Táncoltunk, ha nevezhetem így azt a fékevesztett tombolást, amit műveltem. Tetszett neki, legalábbis ezt éreztem. Viháncoltam az utcákon, a félőrült kéjnő szerepében tetszelegtem, vagy csak Lídiát utánoztam, amit egy idő után elunhatott, mert azt javasolta, hogy üljünk taxiba. Azért mentünk hozzá, mert neki engem le kell fotóznia, mondogatta tánc közben, de mit is tehetne ilyen helyzetben egy férfi és tagadhatatlan, hogy lelappadt hiúságomnak jót tett az invitálás ezen formája. A taxiban a fotózásnál használható fény-árnyék beállításokról adott elő, ettől valamelyest kijózanodtam, pedig akkor jött csak a fény, bele az arcomba. Miközben elfényképezett rajtam két tekercs filmet, ittunk egy-egy pohár pezsgőt, de semmi csinnadratta, nem hab, komoly munka folyt, fotózta az arcom jobbról, balról, változott a szög, a háttér, a fények, hiúság ide vagy oda untam ezt a hercehurcát.

Oké, vége, mondta, majd miután letette a gépet, kinyitotta az ablakot, gondolom szellőztetett. Miután kinyújtóztam, odaálltam mellé és rágyújtottam. Tudod, mi az az anális, kérdeztem halkan, miközben bámultam az eget. Tudom. Sóhajtoztam ott a csillagok alatt, minek jajgatok, mondta ő, így vész el mindenem.


Timea Gulisio: Kurva akarok lenni

Kurva akarok lenni de nem megy
A szexhez értek
A pénz kifolyik a kezemből mint a sperma
Ezt az egyet szégyellem

A tanárok díjazták képességeimet
Lábuk közötti szorgalmam
Osztályozták ötösre vagy buktattak meg
Jegytől függetlenül rajongtam értük

A vőlegényemtől egy gombóc fagyit se érdemeltem
A lakást nem fűtötte csak vetkőztetett
Dolgozni nem járt inkább szopni
Önfeláldozó módon a kettőnk érdekében

Gyorsan le is cseréltem egy művészre
Aki keretre veszített vásznat csinált belőlem
Cserébe szakadt könyveket adott
És egy portrét rólam amit alá se írt be se fejezett

Életem szerelme hozzám vágott fél pár cipőt
Kértem dobja a másikat is
Rám fogott egy fegyvert majd azt hogy
Egy bőrkabátért feküdtem le vele

A karvalyorrú nénitől fületlen vázát kaptam
Megalázónak éreztem
Kiderült hogy kétszáz ezret ér
Az ócskásnál kaptam érte nyolcvanat

Legközelebb pénzt tett a párnám alá
Vissza akartam adni neki de már nem volt otthon
Törzshelyén a cukrászdában kerestem
Nem volt ott ám találtam négy másikat helyette

Az egyik dagadt a másik kapafogú a harmadik heteró
Maradt a negyedik vele kíváncsiságból elmentem
Hideg hatvanas a felső tízezerből
Fehér Ferrarival néger sofőrrel

Kikötözést verést kért megadtam
Utána se volt kedves
Ezért a szájába tömtem ötven ezret
Így lettem ribanc ingyen

Mindig az illúzió a legdrágább
Vékonynak húsz évesnek
Gazdagnak híresnek lenni
Elhinni hogy boldogok vagyunk pár percig

A prostit megvetik
Pedig csak az ágy az ami megvethető vessük
Elvégre kurva lennék ha mernék de nem merek
A kurva életbe


Stiller Kriszta: némafilm

sárga csillag vagyok ami földet ér
magamnak idegen, másoknak rokon
szél-lyuggatta sötét a lövölde tér
itt angyalok basznak virágszirmokon
elfordulok de a szívem fénye láng
néha elsüvít egy lezárt drótvagon
lesz még időm nem gondolni ránk
szívdarab leszek egy örök színpadon
most ne mérlegelj a lelkem súlytalan
vérfoltok közt lebeg egy pohár falán
már az lettél aki hozzád nincs szavam
ördög ver ritmust egy törött zongorán


Györe Gabriella: Nőgyakorlat

Megjött az első menzeszem.
Némán ülök a vécén,
ha nem látom, el sem hiszem.
Élhetnék végre békén?

Mért ez a sok vér, Istenem?
Mért ez a barna kátrány?
Hát mit tegyek? Kihez megyek?
Van erre jó találmány?

A nagymamám majd morcosan
néz rám. „Anyád nem mondta?!”
Vattát keres és azt veti
még remegő karomba.

Ilyennek őt nem ismerem,
én rosszat nem csináltam!
Remélem, hogy csak álmodom,
de véres még a lábam.

Ó Istenem, mi lesz velem?
Hogy megyek majd a strandra?
Hiába itt a Balaton?
Nem járok majd a napra?

Hogy ünnepnek tekinthető,
az nem merül fel. Még nem.
De felköszöntöm egyszer én
Így vérző asszony-énem.


Szeifert Natália: Télen egyszerűen

télen egyszerűen halálfélelmem van
(mindent meg lehet szokni)
nem hiszem hogy meg lehet szokni hogy
kiköltözünk az u-alakú házból pedig
haláli tényleg jópofa hogy
selyempapírba van csomagolva a szalon
ki lehetne cakkozni a széleit de
ezektől a letakart bútoroktól
nem tudunk beljebb menni most már
nyárig így lesz
(mitől félsz?)
átütő lüktetés a torkomban
a játszótered kifakult képe miatt
amit az ablakpárkányon hagytunk
(persze belül)
nem is tudom talán nagyvonalúbban
kéne kezelni a helyeket vagy elfelejteni
(nincs emlékezet) hogy célszemély vagyok
amikor csak úgy utamra vagyok
eresztve egész hidegen na persze
tél van máshogy nem is lehetne
olyan nehéz kifésülni néha
a lényeget mint a nyári hajunkat
(négykezest játszunk) amikor beszala-
dunk a napról és leülünk a zongorához
de ilyenkor már nem is tudok játszani
úgy értem a kottát sem ismerem fel
ahogy csukódik úgy ürülnek
a képességeim
(harangoznak a városban) és ünnepekre
készülök majd de
téli álmot alszik bennem a megszokás
és azt hogy megfogom a kilincset az
első olyan tavaszi napon amikor
nem fagy le reggelre a harmat
ettől a pillanattól fogva nem is tudom
elképzelni
pedig jót tenne azokon a szétomló
estéken ha eszembe tudna jutni


December 30-án várunk az év végi bulinkra! Részletek itt »

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.