Sírjak vagy röhögjek? – kérdezhetjük magunktól Debreczeny György verseit olvasva, esetünkben a Tértivevényes csillagok sok kollázs-, montázs- vagy akár Facebook-posztból született versét. A válasz szerencsére megvan: is.
Debreczeny Györgyöt többek között a szó-, mondat- és képzettársítás mestereként ismerjük, közösségi oldalakon naponta találkozunk szellemes, többnyire a mindennapokra reagáló „kicsavart” mondataival, verstöredékeivel, ami nagyon is jellemző (mind metódusában, mind gondolatiságában) a teljes költészetére.
Csupa semmiségnek tűnő apróság keveredik nála a szemünk láttára egy abszurd (olykor pedig fölröhögősen fanyar) humorral, asszociációk hadát indítja el a szóvicceivel, áthallásos mondatkapcsolásaival. Mondhatnám, hogy nem ismer se istent, se embert, ha versről van szó – de ez persze nem igaz, pont az van, hogy elég jól ismer, minket olvasókat legalábbis biztosan. Honnan tudná különben, hogy a régészet és a részegség után az „ébredő magyarok”-ról mire asszociálunk, és miért is fogunk elmosolyodni végül, a régészeti lelet című, a kötet első szakaszában szereplő versnél:
régészeti lelet
részegek megtalálták
attila sírját
sérült részegek megtalálták
attila kardját
síró részegek megtalálták
attila papírzsebkendőjét
szomjas részegek megtalálták
attila üres üvegét
vagyis még volt az alján
egy kevés
holtrészegek megtalálták
attila holttestét
ébredő magyarok megtalálták
attila vekkerét
Az említett első szakasz címe – a fekete lyuk főbejáratánál – ad egy ko(z)mikus alapot a benne szereplő verseknek: mini-világunk szövegei ezek, a semmi-ségünk biztos tudatában dolgozza fel a történelmünket a sörtől, Attila sírján át a háborúkig: háborúk? majd megszámozzuk őket! – mondja egy verscím, egy másik szöveg pedig azt, hogy „hátországnak viszket a háta”.
Meddig lehet ezt ragozni? Elég sokáig, ha bírja az olvasó, mert persze nevetünk, el-elnevetjük magunkat (amint a bevezetőben már említettem), de éppen annyira kedvünk támadhat sírni is, hiszen minden sorból süt egy szinte tetten érhetetlen keserűség, amit alighanem sokan magukénak érezhetnek. Ma, itt.
a kakas csontkürtjébe kukorékol
meghasadnak a bearanyozott felhők
bearanyozódnak a pedáns pedálok
nem hagynak az út szélén senkit
belelökik a szakadékba
mert magyarországon
kívül nincsen élet
mert magyarországon
belül nincsen élet
a nincs-élet nem nehéz
fele cukor fele méz
harmadik fele majonéz
negyedik fele felemészt(a szakrális nagymama a strandon, részlet 12. o.)
A Tértivevényes csillagok második szakasza a Sanyi bácsi, képzelje, sikerült! Debreczeny György kedvelt technikájával írott versek csokra: kollázsok, montázsok, átiratok szédítő gyűjteménye. Sanyi bácsit (Weöres Sándor) idézi az első vers, és a neve később is felbukkan a szakaszban a gondos, pontos lábjegyzetek között, ahogy Eörsi Istváné vagy éppen Krúdy Gyuláé.
De a költő megidéz sok kortársat is – többek között Birtalan Ferencet, Hegyi Botos Attilát, Stiller Krisztát, Szőke Imrét, olvashatunk Marno János versátiratot, sőt az Élet és Irodalom egyik 2004-es számának könyvjegyzékéből(!) készült verset is:
ne bántsd!
a neurotikus személyiségek napjainkban
az európai festészet nagy mesterei
büntetésipar az anyanyelv
karoling-kori emlék
az élő pénz s a fehérnemű évszázada ez
az ember életképeket játszik
mit keresett isten a hálószobában
történeteket mesél
a transzvesztitáról és másról
gyémánt és lótusz a történelmi tapasztalat
léleküdítő az abszolút zene eszméje
berzsenyi dániel hallgass anakreonra
mit tudsz az európai únióról?
vándorparadicsom?
kisasszonyok a szív hangütései
széppróza a tatai gimnázium névtára
filozófia ne bántsd a magyart!
megbukott iskolák
a kárpát-medence várai
megsebzett szívem pityke és kökény
medvevilág ne bántsd a magyart!(52. o.)
Egyszóval: reagál. Régire és újra, folyamatosan – mint egy locsogó társaságban – párbeszédben van a kortársakkal épp úgy, mint a mesterekkel, amit egyszer valahol föladtak, az Debreczeny-nél célba ér, és még a tértivevényt is visszaküldi.
Elgondolkodhatunk, hogy van-e a világon olyasmi, amiből nem lehet vers? (A recenzió írója most eltöpreng, vajon illik-e megemlíteni, hogy ő maga is részese ennek a mindenből-lehet-vers birodalomnak? Pláne, hogy azzal a dicstelen történettel szerez jogot versbe kerülni, hogy egyszer belefejelt egy szekrény sarkába… Pláne, hogy a sárga házat rég bezárták című szakaszban… Hm. Talán inkább mégsem említi.)
A minden lakkcipő című, utolsó szakaszban a teljes megvilágosodás felé tartunk, de ne ijedjen meg az olvasó, semmi komoly: „feltételek következtében jön létre a krumpli és / a héja felismerem a krumpli / és a héja szenvedését” (a végső igazság, 167. o.) – ezen Buddha is nevetne. Végül, de nem utolsó sorban: a kötet utolsó szakaszában többet tudunk meg a lakkcipőről, mint valaha remélni mertük.
Könyvadatok:
- Syllabux Kiadó, 2015
- 198 oldal
- Szerkesztette: Köves István
- Borító: Borsos Lajos
- ISBN: 978 615 5578 18 2
GITTEGYLET 