A kortárs irodalom legrejtettebb terülteire is bepillanthatunk a KÖNYVSKORPIÓ jóvoltából. Szalóczi Géza verseit mutatja most be, cím nélküli költemények Egerszalókról. – Ménes Attila rovata.
A KÖNYVSKORPIÓ egy egészen aprócska jelentéktelen, oktalan élőlény. Kis testecskéje alig három milliméter hosszúságú. Szerény mérete azonban lehetővé teszi a számára, hogy beférkőzhessen a kortárs irodalmi élet legeldugottabb, félhomályos zugaiba is. Egy ilyen távoli, a mélyen tisztelt olvasóközönség által alig, vagy egyáltalán nem ismert, szinte már isten háta mögötti vidékén bukkant rá Szalóczi Géza verseire. Géza nem mondható ifjú, pályakezdő költőnek, ellenkezőleg, javakorabeli úr, aki Egerszalókon él és alkot. Versei a magyar végek szomorkás, szociografikusan pontos leírását adják, s így válnak a kiszolgáltatottság, a reménytelenség, a megalázottság megkapóan őszinte lenyomataivá…
KÖNYVSKORPIÓ*
Szalóczi Géza verseiből:
egercsehi egercsehi takarék megjött abusz
azállomás azavég
ácsong akis sárga diszkontáruház
szúcs felé az eskanyarig kisugárz
csengő berren aztán kapu nyekereg
szétgurulnak az iskolás gyerekek
szorongatják színes új abroncsukat
smindet elnyelik anéma házlyukak
csendet kérnekott megvana rávaló
üget aszív mintegy dolgos bányaló
ésne csaka posta legyen nyárizöld
nebejárni mindiga postásírta kört
akáckfakedv a szúcsi útra habzó
minden széplegyék necsaka harangszó
*
háborúba mentem ha végelesz jövök
kérdihogy orosz jöne vagy megin török
jó erős cipőt vegyek óva int anyám
sa váltás melegalsó ittne hagyjamám
a háború nem kis dolog vér folyik fiam
és nincs meszelt plafon az ember felrian
legbékésebb álmából ami létezik
ellát mittudomén a csillagos egig
háborúban nincsen hagymánsütött tojás
vakarózó kutya meg kotkodácsolás
sakkor hova megyek mostan a határra
smelyikre merakkor arrafelől várna
snefelejtsem mondani a századosnak
felkell róni kikés hogylettek halottak
snefelejtsem átadni az üdvözletét
shogy a szeme végig rajta lesz mindakét
*
péterként lettemvolna árukirakó
fogdoshattam volna avastag zoknikat
vanott minden fejsze meg porcelánhajó
és micsinálaz ember semmitcsak kirak
ott benna jómelegben hetvenezerér
majnem rózsaszínre festettema körmöm
szénfény szemöldököm is majnem összeér
blúzomonis vanmit volna összeöltnöm
ámde csenliu aszondta hétre jöjjek
és szúcsbányatelepről nem indula busz
csak fél nyolckor tiéd az idő örökleg
azzalkéne kezdened valamit ha tudsz
ésén akkor hosszú lonchajam levágtam
holdaskörmömet mit azidő növesztett
csipke bogyójával rúzsoztambe szájam
tán kökénybimbajú mellekre öleltek
*
(Szatmári Gyurinak)
köszhogy rámölelted ezta nagykabátot
mégcsak kutakodok benn a bőzsebekben
mindegyikben bütykös öklöket találok
a belsőzsebbéli düböngőt kiszedtem
anélkülis elég zaklatóaz érzés
a villámzárak ahogy cikáznak lefel
akapucni súlya mikor egyet lépszés
hátonüt akárha lötyögne benne fej
énviselem őmeg tégedhord a gazdát
nemszeretne lenni másik testre átúnt
gallérom saz övé még egymást harapják
csak idő kérdése majdcsak egybeázunk
*
minden napot egyenként elkoboznak
hogy majd ezekből épül fel a holnap
az ébredést hogy lehessenek álmok
hajnali kávénk zaccából a látnok
rámás fekete magyar félvért jelent
amint a bekötő úton idelent
a délelőttünket legelve ottáll
aztán böglyöktől hajtva elporozgál
és a delünkből lesz a holnap íve
és tükör által látjuk színről színre
ahogy kövezet lesz a délutánból
az alkony mint a galamb szárnya lángol
és elrejtjük a sötétbe az estét
a párna közös a takaró egyrét
és itt fürdünk a testünk melegében
ma éjfelig a nap mienk egészen
*
jöjjön valaki vezessenát
türelmetlenül kopoga bot
pedig előttünk hányszor eljárt
itta járdánkon ahogyszokott
szép napvan ugye ésma hogysmint
csak jötta bot kipikopogva
néha a kerítésre kólint
felfelgörbül jávorfa orra
most átakar kelni az úton
megyekés fogom kezefejét
mennyi szeplővan mennyi ujjnyom
mennyit botortát mennyi reményt
gyönge lábbakkal megyünk vakon
átkelünk azút szürke testén
kopkopogva áta meghalon
lehántott háncsunkat keresvén
*
mindjártjövök most kórházni mentem
külső támadás ért afejemben
írja az értem felelős program
a képemi ernyőn hogy riadóvan
hogya mindent meghajtóra lépjek
lesz út sigazság ott lesz az élet
és keresgélemis az egérrel
futkosa képernyőn szanaszéjjel
snem üzenek mert nincsmár erőtér
az ágyamon fagottot fúj a nővér
mennyi rózsaszín lepedőt hánytál
lementeném de megtelt a fájfájl
GITTEGYLET 