Bertók László ma 80 éves. Legújabb verseskötete, a Firkák a szalmaszálra a napokban jelent meg a Magvető Kiadónál. Ebből olvashatunk itt részletet.
(Részenként veszted el)
Nap
Hiába sütött ki fölötted a nap,
ha nem látod, csak a szilánkjaidat.
Pártosodnak
Ahogy pártosodnak testedben a részek,
részenként veszted el lassan az egészet.
Rácsok
A kor is, a kórok rácsa is bezár,
tátogatsz, mint egy kirabolt bazár.
Ember!
Csak mert a második évezred fia vagy,
nem kéne elcseszned még a harmadikat.
Amit főztél
Minek kezdesz bele, ha tudod, hogy nem megy?
Nem tudod? Akkor meg, amit főztél, edd meg.
Nem mindegy?
Elrontani sorra minden kapcsolatot,
vagy tétlenül nézni, önmagától, ahogy…?
Például
Ha ugyanúgy fáj a kiidegelt fogad,
ne jajgass, cseréld le a fogorvosodat.
Gyerekkor, karácsonyeste
Utcáról utcára, aki csak bírt, futott,
ostorral, kolomppal űztük Belzebubot.
Próbáld meg
Ha nem sikerül a nehezét lebírni,
próbáld meg kihányni, kiizzadni, írni.
(Mintha álmodnál)
Születésnapi
Hiába esküdsz meg hetvennyolcszor,
ma megint engedsz a negyvennyolcból.
Dolgaidat,
mintha álmodnál, úgy teszed-veszed,
s ez ébren napról napra nehezebb.
A másik vége
A szem, a fül, a nyelv még majdnem ugyanúgy,
de a másik vége, az elme csupa lyuk.
Között
Mi darabol, milyen kések között,
hogy akkor is lükteted, tükrözöd?
Ától zéig
Ha a teret s időt mind magukhoz mérik,
csak a magad útján jutsz el ától zéig.
Ó, édenkert
Ó, édenkert, hiszékeny ifjúság,
Évák, kígyók, Úristen, almafák…
Most hol vagy?
Tehát az árnyékodat is átugrottad…
De meg tudod-e mondani, hogy most hol vagy?
Boldog vagy?
Mint aki az akasztófa alatt
megfogott egy csicsergő madarat.
Egyenleg
Míg nem hagy cserben emlékezeted,
mindig tartozni fogsz valakinek.
(Apránként hozod föl)
Ország
Magasról nézvést, mint a hangyaboly…
Mindenki szabad, mindenki fogoly.
Frakció
Együtt vannak, ahogy a szerkezet
egyben tartja az alkatrészeket.
Az egyik
Bajairól, hülyeségeiről fecseg,
s csodálkozik, hogy csak legyintenek.
A másik
Szerencséjét, sikereit meséli,
s megcsodálják, szeretnének cserélni.
A menthetetlen
Mintha oda lenne kötözve a perchez,
semmit sem fejez be, de örökké tervez.
Üres
Üres, üres, üres… Ez tehát az agyad.
Ki-be ugrál, játszik benne a pillanat.
Élet
Mélyeket lélegzel, mélyen van az élet,
apránként hozod föl, s éppen hogy eléred.
A lélek
Csak a „hozott anyag” fáradt volna el?
A lélek ellenáll, amíg van mivel?
Hajolj meg
Lent, lent, lent, legalul, magad alatt,
hajolj meg, emeld meg kalapodat.
GITTEGYLET 
“Bertók László: Firkák a szalmaszálra (részlet)” bejegyzéshez egy hozzászólás