Az 1956-os forradalom és szabadságharc végét jelentette, amikor november 4-én megindult a szovjetek harckocsioszlopa. A megtorlás és félelem időszaka jött. Nem gondolná, de az egyik legjobb korrajzot egy ízig-vérig thriller szolgáltatja. A vizsga izgalmas és tanulságos.

Köbli Norbert (Balázs Béla-díjas) forgatókönyvíró „56-os trilógiája” – A vizsga (2010), Szabadság – Különjárat (2013) és A berni követ (2014) – nyitóopusaként született meg Bergendy Péter második nagyjátékfilmje. Ritka pillanat a magyar film életében, ha egy hazai gyártású thriller kerül a mozikba – becsüljük meg. Pláne, hogy minden kívánalomnak eleget tesz: feszült, tempós, csavaros, ráadásul izgalmas közéleti miliőben játszódik, imponáló szereplőgárdával. De nem 1956 – pontosabban az utána következő megtorlóhullám – a fő hangsúlyos, a történelem keret és háttér a főhős-négyszög közti macskaegér-harchoz. A vizsga a politikai cselekményszála mellett közönségszórakoztató zsánerfilm. Higgyék el, ez nagy dolog.

Bergendy filmje a magyar zsánerfilmet teremti újjá. Szépen felépített és kivitelezett kamara-krimi, amiben minden ott munkál, ami ehhez kell: a kidolgozott karakterek hálója, a pontos párbeszédek, a fordulatok – és a feszültség. A vizsga másfél órában úgy képes megjeleníteni a – jellemzően: szűk – belsőkben játszódó cselekményét, hogy mindvégig izgalomban tart, és mellesleg a nehéz közelmúltat úgy tudja megeleveníteni, hogy átélhető, hiteles jellemábrázolásaival közel hozza az ötvenes évek emberét.

A vizsga egyetlen napon, 1957. december 24-én játszódik. A zűrzavaros októberi forradalmi-szabadságharcos eseményeket követően az Államvédelmi Osztály meg akar győződni arról, hogy ügynökei közül kiben bízhat meg a jövőben, ezért próbára teszi – vizsgáztatja – azok lojalitását a rendszerhez (valóban létezett az a titkos rendelet, ami előírta ezt). A nagyreményű tartótisztet, Jung Andrást (Nagy Zsolt) a szenteste napján tesztelik. Jung a konspirált pesti lakásán gyanútlanul teszi a dolgát: a beszervezett jelentőit („Atya” – Haás Vander Péter, „Bolha” – Szabados Mihály, „Radnai” – Széles László) fogadja németóráknak álcázott raportjaira, és hó-kiflit süt, töltött káposztát rotyogtat, egyszóval készülődik az ünnepre.

Eközben a szemközti ház egyik ablakából mentora, a spanyol polgárháborút megjárt kommunista ezredes, Markó Pál (Kulka János) és a szolgalelkű államvédelmis vizsgabiztos, Kulcsár Emil (Scherer Péter) figyeli őt a kirendelt smasszereivel (Balogh András, Dimény Áron, Hellebrandt Gábor, Kovács Lehel). Értékeli minden mozdulatát és mondatát. Úgy tűnik, nem túl szerencsés húzás, hogy titkolt – és homályos múltú – szerelmével, Gát Évával (Hámori Gabriella) éppen ezen a napon randevúzik a lakásban, ahonnan ráadásul egy szigorúan bizalmas ügynöklistának is nyoma vész…

A kellő alapossággal kidolgozott forgatókönyvhöz Bergendy Péter rendező remek színészválasztásával (az említetteken kívül epizódszerepekben láthatjuk még Pap Verát, Elek Ferencet és Haumann Pétert is) és színészvezetésével, hangulatteremtő képességével járult hozzá. Breckl János jelmezei, Hujber Balázs látványvilága, Parádi Gergely zenéje pillanatokon belül megteremtik ennek a fojtott világnak az atmoszféráját.

S bár A vizsga szerény költségvetésből, tévéfilmléptékű százharmincmillióból gazdálkodott, semmilyen szegényesség (igénytelenség) nem látszik meg rajta. Ez a digitális fényképezőgépekkel dolgozó operatőrnek, Tóth Zsoltnak is köszönhető (no, meg a vágónak: Király Istvánnak). Tóth a Napozz Holddal – A Kispálfilm című, hasonló technikával rögzített mozi (ott a felvételekért Nagy Bálint és Szőke Dániel felelt) után újra bebizonyította, ez a módszer tökéletesen alkalmas filmrögzítésre – „csak” érteni kell hozzá.

A filmes szakértelem és szeretet látszik Köbli és Bergendy együttműködése egészén is. Műfajra (és hosszra) való tekintet nélkül Köbli mindent meg tud írni, amit kell (9 és ½ randi, Made in Hungaria, illetve T. Ú. K. – Tanár úr kérem! című tévéfilm és a Hacktion című tévésorozat), Bergendy pedig mindent képes megrendezni. Hiszen a számtalan kiváló ujjgyakorlatot – videoklipeket és olyan tetszetős reklámetűdöket, mint a képernyőkön olykor most is futó Unicum- és Hubertus-reklámok – követően első nagyjátékfilmjében, az Állítsátok meg Terézanyut! című romantikus vígjátékban a megfilmesíthetetlen Rácz Zsuzsa naplóregényt kerek egészként álmodta újra. Ezúttal pedig egy másik filmterületen mutatta meg oroszlánkörmeit.

Bergendy (és Köbli) jó érzékkel arra törekedett, hogy a kénytelenül visszafogott (anyagi) körülmények között egy épkézláb thrillert készítsen, amely nem az induló Kádár-korszak tablóját és kritikáját adja, hanem egy általánosabb érvényű üzenettel szolgál. Ez a thriller a mélyebb összefüggéseiben az árulás (és a törtetés) mindenkori emberrajzához járul hozzá. A történet főcsavarja sejthető, ám a filmet olyan ízléssel és eleganciával építik fel, hogy ez nem csorbítja az izgalomfaktort.

A néhánymondatos mellékszereplők éppen úgy helyükön vannak, mint a nagyobb lélegzetvételű alakításokhoz jutott színészek – különösen Scherer karaktere hálás, a hivatalnokoskodó pondró alakváltozásában –, Kulka és társai, Nagy és Hámori tehetséggel öltik magukra a figurákat.

Igazán hálásak lehetünk Bergendy Péternek ezért az élményért. Aki eddig kihagyta A vizsgát, pótolja be – mert alap. Így kell jó filmet csinálni Magyarországon.

Mozielőzetes:

• A vizsga – színes, magyar thriller, 90 perc, 2010
• rendező: Bergendy Péter, forgatókönyvíró: Köbli Norbert, operatőr: Tóth Zsolt, vágó: Király István, zene: Parádi Gergely, producer: Bodzsár István
• szereplők: Nagy Zsolt, Kulka János, Hámori Gabriella, Scherer Péter, Elek Ferenc, Haumann Péter
• magyarországi bemutató: 2011. október 13., hazai forgalmazó: Vertigo Média Kft., honlap: http://vertigomedia.hu/premierek/a-vizsga
• port.hu
• IMDb

Ha tetszik az ajánló, add tovább másoknak is (gombok a monitorodtól függően a cikk alatt vagy balra fent), köszönjük!

Nézd meg, mi van a címlapon! »