A november elsejére eső keresztény Mindenszentek hagyományának gyökere az angolszász eredetű Halloween-ünnepre vezethető vissza. All Hallows Eve, azaz minden szentek előestéje, röviden Halloween, az ősi pogány mitológia szerint a boszorkányok, kóbor lelkek, démonok, és a holtak istenének vérfagyasztó éjszakája. Úgyhogy ez alkalomból hoztam nektek egy temetőt.
Hol volt, hol nem, a mai Nagy-Britannia és észak-Franciaország területén, ott, ahol a kurtafarkú malac túr, ott éltek évszázadokkal ezelőtt a kelták. E több istent imádó, manapság diplomatikusan csak természetinek mondott nép legfőbb istensége Belenus, a napisten volt. Belenus egyszemélyben jelképezte a munkát, a pihenést, termékennyé tette a földet, gyarapította a termést – ebbe most nem mennék bele, kelta vallás és mitológia tekintetében olvassatok inkább Tolkient.
A kelta újév, amely november 1-jén vette kezdetét, a nap-szezon végét, a sötétség és hideg beköszöntét jelezte. Miután gondosan betakarították és elraktározták a termést, október 31-én megkezdődött a tivornya.
Az új évet egy monumentális fesztivállal, a pogány Samhainnal nyitották meg. Az ünnep tehát október 31-én sötétedéskor kezdődött, és november 1-én ért véget. A Samhain különben az ún. gael nyelveken beszélő népeknél a november elnevezése, eredete egy kelta halálisten kultuszában gyökerezik, az élők és a holtak világa közti korlát megszűntét jelképezi.
A sötétség és hideg beköszönte a kelta mitológia szerint annak köszönhető, hogy a már korábban említett Belenus – hogy, hogy nem – a halál és sötétség istenének fogságába esett. Na most ez a Belenus az újév előestéjén összetrombitálta az azévben elholtak lelkeit, akik különböző formában, leginkább állatok (főként macska) alakjában meg is jelentek. Gondolom, nyilván azért csinálta ezt az egész felhajtást, hogy magával vigye őket a halottak birodalmába, bár a történetnek ezen a pontján azért nem egészen világos, hogy pontosan milyen előjogok illetnek meg egy foglyot.
Mivel úgy tartották, hogy a kóbor lelkek alaposan összezavarhatják az élők életét, a kelta papok, az úgynevezett druidák mindenféle tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, ezzel segítve a holtak vándorlását, majd körtáncot jártak a tűz körül. Virradatkor aztán a papok minden családnak adtak egy kevés parazsat, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. A hagyomány szerint ezek a tüzek tartják melegen az otthont, és űzik el a gonosz szellemeket.
A Samhain aztán a történelem folyamán szépen összekapcsolódott a katolikus keresztény egyház saját ünnepével, a Mindenszentekkel.
Mivel az őskeresztény gyakorlat szerint nem fogadtak el a Biblia kijelentéseivel ellentétes ünnepeket, a keresztény szokásokat inkább a pogány ünnepekhez igazították azok elsorvasztása helyett. III. Gergely pápa volt az, aki november 1-jére helyezte át a korábban május 13-án ünnepelt Szűz Mária és a mártírok emléknapját. 835-ben pedig a keresztény katolikus egyház hivatalosan is ünnepnek nevezte ki november elsejét. Így domesztikálta tehát a pogány Samhaint a kereszténység. Később az egyház november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánította.
Ezen, illetve ezeken a napokon ma is szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése, illetve a gyertyagyújtás halottaink emlékére.
A néphit szerint a holtak ilyenkor hazalátogatnak, ezért bizonyos helyeken szokás számukra is teríteni, kenyeret, sót, vizet tenni az asztalra.
Szeged környékén állítólag kóduskalács néven még üres kalácsot is sütnek, amit aztán a temető kapujában várakozó koldusoknak adnak.
Hasznos információ és jó hivatkozási alap lehet, hogy ezen a napon tilos a munka, nehogy megzavarjuk vele a holtak nyugalmát. Tilos a mosás, mert a hazajáró halott vízben állna. Tilos a meszelés, mert férgek lepnék el a házat. És semmi esetre se végezzetek semmilyen földmunkát, nehogy még a végén kelésesek legyetek.
Végezetül: hoztam nektek egy temetőt. Hátborzongatásnak kattints a Lejátszás gombra.
(fotók: Németh Kriszta)
GITTEGYLET 