A Mentőexpedíció (The Martian) a botanikusok kedvenc sci-fije lesz, de rajtuk és az ezermestereken kívül másoknak is érdemes 3D-ben megnézni moziban, a szép képek miatt. Monodráma a Marson, izgalom a Földön – bepillantunk a kamerák mögé is.
Az űrutazás és mentőakció mint az összefogás jelképe (katonák és civilek közös munkája, esetenként úgy is mint nemzetközi együttműködés) kiapadhatatlan forrása a sci-fi iparnak, az óriásléptekkel fejődő technikai háttér pedig egyre lenyűgözőbb, egyre valóságosabbnak ható mozikra nyújt lehetőséget. A Mentőexpedíció (The Martian) is szép példája ennek. Ridley Scott a Szárnyas fejvadász óta a műfaj teljes evolúcióját megélte, és most ismét egy precíz, minden elemében jól működő filmet készített – ennél viszont semmivel se többet.
A film alapjául Andy Weir amerikai író azonos című regénye szolgált, amely magyarul A marsi címen jelent meg, szerencsére a filmnek nem ez lett a címe fordításban. (Érdekesség, hogy a regényt eredetileg a szerző magánkiadásban volt kénytelen megjelentetni 2011-ben, 2014-ben vette meg a jogait a Crown Publishing és újra kiadta.) Weir is dolgozott a forgatókönyvön, Drew Goddarddal közösen.
A nem túl távoli jövőnek abban a pillanatában érkezünk a Marsa, amikor az ott dolgozó NASA-űrhajósok egy közeledő vihar miatt kénytelenek csapot-papot (lakot) hátrahagyva menekülésszerűen elhagyni a bolygót. A vihar kitörésekor elveszítik a legénység egy tagját, a Mark Watney (Matt Damon) szkafandere által leadott jelekből egyértelműen arra következtetnek, hogy a társuk halott. Természetesen megpróbálják felkutatni, de már csak a saját életük kockáztatásával tehetnék meg, úgyhogy útra kelnek. Az utazás pedig évekig tart.
Amikor elül a vihar, Watney magához tér, félig betemetve a marsi porral, hasában egy antennadarabbal. Az életét mentette meg a szakadást eltömítő por és alvadt vér, no meg maga a fémdarab. Oxigénje fogytán van, de nincs idő gondolkodni, visszaevickél a laknak nevezett konténerszerű építménybe, ahol megfelelő a légnyomás és van levegő is, úgyhogy gyorsan kiműti magából a fölösleges dolgokat. Aztán rádöbben, hogy rengeteg ideje lesz gondolkodni, hiszen egyedül van. Az egész bolygón.
A Földdel nincs kapcsolat, a legközelebbi expedíció 4 év múlva érkezik és ha minden lehetséges katasztrófától el is tekintünk, az élelem egészen biztos, hogy nem tart ki addig. Innentől a Mentőexpedíció Mark Watney magányos drámájáról és a NASA munkájáról, intézkedéseiről szól. Minden nagyon korrekt, az egész film iszonyúan p.c., az eredeti legénység kapitánya egy nő (Jessica Chastain), a csapat soknemzetiségű, egy kritikus ponton pedig a kínaiak is besegítenek a NASA-nak, úgyhogy szó nem érheti a ház elejét. Van izgalom, terv, újabb terv, végső terv, heroikus mentés. Nagy meghatásra viszont szerencsére nem kell számítani, habár kétségtelenül egy minden képkockájában hollywoodi produkciót látunk.
Matt Damon az a színész, akire filmet lehet építeni (a Pókerarcok – Rounders, 1998 – óta legalábbis így gondolom), sosem túl sok, sosem hiteltelen. Ez ismét igazolódni látszik: Mark Watney a Marson egy nagyon is hihető, valódi ember, tudós (botanikus), aki azonban nem véletlenül lehet az expedíció tagja. Nem törik meg, pszichikailag felkészült az extrém helyzetekre sőt, még humora is van és elég jó mondatokkal szórakoztatja magát meg a nézőket.
Elő is kapja a tudományt és az egyetlen fellelhető trágyázási lehetőséggel élve (kitalálta a kedves olvasó), a lak egy szeparált részén krumpliültetvényt hoz létre az ellátmányban található gumókból. Akár a következő négy évet is kihúzhatná így, ha nem történne egy kisebb baleset, de nyilván történik, különben hol maradna az izgalom. És itt jut szerephez a mindent megoldó szigetelőszalag. Ne felejtsük el, hogy már az Apollo 13-ból tudjuk, hogy nem létezik olyan űrkorszaki probléma, amire ne jelentene tökéletes megoldást! Jó hasznát veszi persze a kézifúrónak és a köveknek is.
A Mentőexpedíció szépen kidolgozott film, egy részét zöld háttér előtt forgatták, egy részét valóban sivatagban, az összhatás tökéletes. Az űrjelenetek 3D-ben igazán élvezetesek. Külön plusz pont az aprólékossága, minden jelmez, kellék, műszer igazinak hat. Ezzel kapcsolatban találtam egy remek fotógalériát, John Decker vizuális művész a hollywoodi ArcLight előterében lefényképezte az ott kiállított jelmezt, Mark Watney szkafanderét:
Több, minden részletre kiterjedő fényképért IDE kell kattintani.
Itt pedig nézzünk be a forgatás apró kulisszatitkaiba – lehet, hogy még filmes űrhajósnak se mennénk szívesen ezek után:
Végül a szinkronos trailer:
Kattintós:
GITTEGYLET 
Átemelte NatiLap és hozzászólt:
Gyertek velem a Marsra! 🙂
KedvelésKedvelés