Lépjünk közelebb Gulácsy Lajos a Varázsló kertje című festményhez! Mit rejt és mit mutat meg ez a varázslatos kép, milyen hatásokat fedezhetünk fel rajta és hogy jön ide Csáth Géza?
„De én csak félig álmodva éltem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli.” (Gulácsy Lajos)
Gulácsy Lajos a századforduló egyik különös – a személyiségét körüllengő titokzatosság miatt akár különcnek is mondható – alakja. Európai viszonylatban a „nagy magányosok” közé szoktak sorolni, és művészsorsa valamint munkásságának egyedisége gyakran ugyanabban kontextusban kerül említésre, mint Gustave Moreau vagy Odillon Redon szimbolista festők neve. Ugyanakkor Gulácsy nem tartozott semmilyen iskolához vagy művészi csoporthoz, sajátos stílusa pedig nem követte kizárólagos módon egyik korabeli irányzatot sem.
A festő szoros kapcsolatban állt az itthoni írói körökkel, és alkotásaiban is felfedezhető az irodalmi ihletettség, hiszen nem egy ezek közül idézi például Baudelaire verssorainak hangulatát. A Magyar Nemzeti Galériában megtekinthető festménye, a Varázsló kertje is ilyen.
A képen egy egymásba feledkező, talán éppen a csók előtti végtelennek tűnő másodperceket átélő szerelmes párt látunk. A férfi és a nő az előtérben helyezkedik el, közvetlen közel a nézőhöz – a pillanat rendkívüli meghittsége miatt, túlságosan is közel. A háttér csak néhány naplementét vagy éppen hajnalt sejtető színfoltban tűnik fel. Egy időn túli vagy kívüli (elvarázsolt?), pontosan semmiképen sem meghatározható helyen vannak a szerelmesek: virágzó faág mintegy védelmezően öleli őket körül az egyik oldalról és borul feléjük a másikról, mellettük pedig tömjén füstölög.
„egymásba csendül a szín és a hang s az illat”
– írta Baudelaire a Kapcsolatok című versében, és Gulácsy mintha kifejezetten az érzékek eme kavalkádját szerette volna ábrázolni. A festményen ezt a zsongást egy szinte tapintható harmónia (a két emberi lény között, illetve ember és természet között) tartja finom egyensúlyban.
A címről is az a feltételezés, hogy egy irodalmi mű, egész pontosan Csáth Géza novellája nyomán keletkezett, melyben ugyanez a mesebeli, illatokkal és színekkel teli kert jelenik meg. Egyébként a buja természet a szecesszió egyik kedvenc motívuma, maga a kert pedig több Gulácsy alkotáson is felbukkan.
„Kábító virágillat csapott meg. A kerítés megett kert volt; nem nagyobb, mint egy kis szoba […] Hosszú szárú, kürt alakú virágok, amelyek szirmai mintha fekete bársonyból volnának. A sarokban liliombokor, óriási kelyhű fehér liliomokkal megrakodva. Mindenütt elszórva alacsony, vékony szárú fehér virágok, amelyeknek egy szirma, csak egy szirma, gyenge piros színű volt. Úgy tetszett, hogy ezek bocsátják azt az ismeretlen, édes illatot, amelyet szagolva az ember azt hiszi, elakad a lélegzete. A kert közepén egy csomó bíborpiros, kövér virág terpeszkedett. Húsos, selymes fényű szirmaik hosszan lógtak le egészen a magasra nőtt haragoszöld színű fűbe. Mint egy kaleidoszkóp, úgy hatott ez a kis csodakert. Közvetlen előttem a nőszirom lila virágai nyíltak. Százféle virágillat tevődött össze a bódító szagában, s a szivárvány minden színét megtalálhattad a virágok színében.” (Csáth Géza: A varázsló kertje)
A képi elemekben nemcsak a szecesszióra sajátos dekorativitást lehet felfedezni, hanem a reneszánsz kori, Botticelli-féle vagy a XIX. századi preraffaelita lehet finom, éteri ábrázolás módot is, ami kifejezetten illik ehhez az álomvilágot idéző témához. A szerelmespár öltözete, valamint Gulácsy palettáján gyakran felbukkanó vöröses-barnás-arany meleg tónusok szintén hozzájárulnak a varázslathoz, mely tulajdonképpen a művész lelkében lakozó elvágyódásnak a kifejezése.
Itt érdemes megemlíteni egyfelől azt, hogy a festmény Varázslat címen is ismert, a varázsló pedig lehetne akár maga Gulácsy, akinek az arcvonásait egyes művészettörténészek felfedezni vélik a pár férfi alakjában. A kert mellett, a férfi és nő bensőséges együttlétének motívumát is megtaláljuk feldolgozva több alkotásán is. Ilyen például az Extázis, melyről úgy tartják, hogy tulajdonképpen egy variációja a Varázsló kertjének.
Az elégikus hangulatú festményen érzelmi gazdagság uralkodik, és elvontabb értelemben ez akár művészi elmélkedés is lehetne arról, hogy az időtlenség és a mulandóság ellentétét csupán a szerelem, mint a varázslatok egy egészen különleges műfaja, képes feloldani.
„Érzéseimet pedig nem szabályozom. Szabadon csapongok hol a legbujább melegségben, hol az éterikus, elvont szellemi tereken.” (Gulácsy Lajos)
Források:
Hessky Orsolya: Magyar Nemzeti Galéria honlapja – festmény leírás
Szíj Béla: 20. századi magyar festészet és szobrászat (A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának katalógusa)
A varázsló kertje (Gulácsy Lajos) – dokumentumfilm
Szabadegyetemi előadás:
Na’Conxypan – Kép és szöveg viszonya Gulácsy Lajos művészetében (Virág Judit Galéria, november 19., 17:00 óra – regisztráció és részletek itt: info@viragjuditgaleria.hu)
GITTEGYLET 
Átemelte .
KedvelésKedvelés