Mivel Coney Island a tiszta természetesség szempontjából nem tudott megfelelő kontrasztként szolgálni Manhattan számára, a másik végletet választotta és a városiasságot, a technikai fejlődés túlzásait biztosította opcióként a nagyvárosból hozzá menekülőknek. A sziget New York játszótere lett. – Részletek Rem Koolhaas könyvéből, Izabella Carranza fordításában.
LUNA PARK
Kölcsönvéve Tilyou elszigetelt park modelljét, Thompson (Frederic Thompson, a park egyik szülőatyja – a szerk.) azt olyan szisztematikus és intellektuális szigorral, és olyan alaposan átgondolva alkalmazza, amely a park elrendezését egyszer s mindenkorra tudatos és építészetileg megindokolt alapokra helyezi. (…)
Thompson megkettőzi a Luna Park elszigetelését azzal, hogy olyan témát választ, mely a park egész területének metaforikus jelentést kölcsönöz: területe nem a Földön van, hanem a Hold része. (…)
Ezzel az egyszerű gesztussal a Föld egymást megerősítő valóságainak rendszere – a törvények, az elvárások, a gátlások által teremtett rendszer – zárójelbe tevődik annak érdekében, hogy egyfajta erkölcsi súlytalanság jöhessen létre, mely összhangban áll a holdutazások valódi súlytalanságával.
LILLIPUTIA, a törpék városa (Midget City)
Háromszáz törpenövésű embernek, akik korábban szétszóródva a világkiállítások (és vándorcirkuszok) látványosságaiként tengették mindennapjaikat a kontinensen, itt állandó, kísérleti közösséget ajánlottak fel.
(…)
A városka igazi látványossága a társadalmi kísérlet maga. A törpenövésűek fővárosának falai között a hagyományos erkölcsi törvényeket szisztematikusan figyelmen kívül hagyják, és ez a látogatók odacsábításának egyik eszköze lesz.
A promiszkuitást, a homoszexualitást, a nimfomániát és az ehhez hasonló viselkedést bátorítják, sőt büszkén hirdetik: a házasságok szinte megköttetésük pillanatában kudarcra vannak ítélve; az újszülöttek 80 százaléka pedig házasságon kívül születik. A szervezett anarchia keltette izgalmat fokozandó a törpenövésűeket arisztokratikus címekkel halmozzák el, így is kiemelve az elvárhatóan (erkölcsös) és a tényleges viselkedés közötti szakadékot.
A Midget City azt a Reynolds által kigondolt és intézményesített devianciát ábrázolja, mely a viktoriánus erkölcsök maradványainak búcsút mondani készülő (amerikai) társadalom számára másodkézből származó tapasztalatot biztosított.
TORONY
1876-ban szétszerelik a philadelphiai centenáriumi ünnepségek központi darabját, egy 300-láb magas tornyot, méghozzá azzal a nem titkolt céllal, hogy majd máshol felállítsák azt.
Mindenféle helyszínek szóba kerülnek Egyesült Államok szerte, de az összeset elvetik, majd, miután a torony két évet tölt szétszerelt állapotban, egyszer csak ott áll összeszerelve Coney Island központi részén.
Tetejéről belátni az egész szigetet, távcsöveit pedig Manhattan-re lehet irányítani. Akárcsak a Latting Obszervatórium, a Centenáriumi Torony is egy olyan építészeti objektum, amely (…) egy közösen birtokolt terület madártávlati megfigyelésére ad módot, ez pedig utat nyithat a kollektív energia és ambíció kifejeződésének.
A torony ráadásul újabb menekülési útvonalat is kínál az embereknek: a kollektív felemelkedését.
A 19. század végén az emberek számára, de különösen is az amerikai emberek számára a technikai fejlődés egyenértékű volt a felemelkedéssel. Mindez azonban nem csak átvitt, hanem konkrét felemelkedést is jelentett, a szó legszorosabb értelmében. Az ember a magasba vágyott, ehhez pedig Elisha Otis segítő kezet nyújtott. A felvonó érdeme azonban nem pusztán az volt, hogy a magasba emelte a tömegeket, hanem, hogy biztonsági mechanizmusa révén nem engedte őket a mélybe zuhanni. Ily módon emelkedett aztán a többi nemzet fölé az amerikai; mind fizikai értelemben, mind öntudatát tekintve.
FIASKÓ
1906-ban, a Luna Park megnyitása után két évvel Maxim Gorkij szocialista riporterként ellátogat az Egyesült Államokba.
Látogatása nem sikerül valami jól, főleg azért, mert a manhattani lapok tömegtüntetést szerveznek a Times Square Hotel elé, ahol Maxim Gorkij, „a Keserű” megszáll. Hogy felvidítsák, barátai elviszi az oroszt Coney Island-re. Az író ‘Unalom’ című esszéjében számol be arról, milyen borzalmas benyomást tett rá Coney és az egész hely torz kultúrája.
Gorkij undora jól mutatja a modern értelmiségi dilemmáját: hiába csodálja a tömeget elméletben, amikor a valóságban találkozik vele, hirtelen undor fogja el. Mivel azonban ezt még önmagának sem meri bevallani, mindezt átemeli egy magasabb gondolati síkra: a tömegek kifordult ízléséért a … kizsákmányolást és a korrupciót teszi felelőssé.
TŰZ
1911 májusában a ‘Világvége’ homlokzatán, az ördögfigurák világításánál rövidzárlat keletkezik. A szikrákból kialakuló tüzet a tenger felől fújó élénk szél tovább szítja.
(…)
Dreamland három óra alatt porrá ég.
VÉG
Dreamland-nek addigra sikerült olyan mértékben elszigetelnie magát a valóságtól, hogy a manhattani lapok egyszerűen nem hiszik el a katasztrófáról érkező híradásokat. Még akkor sem, amikor a szerkesztők a saját szemükkel látják a lángokat és a füstöt saját irodájuk ablakából.
Azt hiszik, ez is csak egy újabb Reynolds-féle szenzációhajhász látványosság. A baleset híre 24 órás késéssel jelenik meg az újságokban.”
Coney Island New York játszótere volt. Aztán, ahogy az már az olcsó játékszerekkel olyan gyakran megesik, egyszer csak apró darabokra hullott. Akkor viszont már nem hiányzott senkinek.
Rem Koolhaas: Delirious New York
- egy másik részlet fordítása: Ház a Városban – A Woldorf-Astoria Hotel
- a könyv adatlapja a moly.hu-n
- adatlap a Rukkolán
GITTEGYLET 