A fehérorosz Szvetlana Alekszijevics író, oknyomozó újságíró kapta idén az irodalmi Nobel-díjat. Az írónő 1948. május 31-én született az ukrajnai Ivano-Frankovskban.
Szvetlana Alekszijevics prózai műveiben a valóságot szólaltatja meg mint egyéni hangok kórusát. Realista és közeli képet ad a poszt-szovjet világról, írt regényt a csernobili katasztrófáról. Műveit eddig harmincöt nyelvre fordították, magyarul eddig A háború nem asszonyi dolog (Zrínyi Katonai Kiadó, 1988) és a Fiúk cinkkoporsóban (Európa, 1999) című regényei jelentek meg.

Az irodalmi Nobel-díjat 1901 óta adják át Alfred Nobel végrendelete értelmében annak az írónak, „aki az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá” – ez vonatkozhat a szerző teljes életművére vagy egy-egy alkotására.
A kiválasztási folyamat viszonylag bonyolult, a jelölre ajánlatot tesznek többek között a svéd, a francia és a spanyol akadémia tagjai, az egyes országok írószövetségei, 1949 óta pedig a korábbi Nobel-díjasok is. A Nobel Bizottság feladata a jelölt írók életművének tanulmányozása. Ez a 3-5 fős bizottság terjeszti végül a jelölteket a Svéd Akadémia elé, ahol megszületik a végső döntés.
A díjat számos bírálat érte amiatt, hogy nagy hatású és népszerű szerezők sokszor a jelölésig sem jutottak el. Az Akadémia munkája igen nehéz, nem csoda, hogy belső feszültségeket is generál, előfordult már, hogy egyes tagjai kiléptek, amikor számukra nem elfogadható döntés született – például 1989-ben, Salman Rushdie mellőzése miatt, ill. 2004-ben Elfriede Jelinek díjazásakor.
Idén nálunk is lehetett tippelni, olvasóink többsége Nádas Péterre szavazott – jövőre veletek ugyanígy!