Szergej Jeszenyin: Elviháncolt a tavaszi zápor

Elviháncolt a tavaszi zápor,

kék az ég megint.

Meguntalak istenigazából,

Szergej Jeszenyin!

 

Unalom! Nagy, láthatatlan szárnyak

a fejed felett.

Dalaiddal porló dédapádat

föl nem keltheted.

 

Szavak, igék sorvasztják el áldott

esztendőidet.

Papír nyeli el sok fényes álmod,

ásatag kötet.

 

Valaki, lustán kutatva verset,

néha ráakad:

tetszik kéklő tájad, piros ested –

nem kellesz magad.

 

Gyönyörködnek Blokban és Brjuszovban,

s másban néhanap.

De a perc, az éppen úgy kilobban,

épp úgy kél a nap.

 

Nem másít a föld arcán az ének,

lombot se szakit.

Megfeszítve jajgatnak a szélnek

ékes szavaid.

 

Nem tud már a süket ég megszánni,

Pilátus kiad…

Éli, Éli, lama sabaktáni!

Hagyd bukni fiad!

Fordította: Rab Zsuzsa

(Szergej Jeszenyin válogatott versei a MEK-en)


Szergej Jeszenyin és Isadora Duncan. Szergej Alexandrovics Jeszenyin orosz költő 1985. október 3-án (Julián-naptár szerint szeptember 21-én) született Konsztantyinovóban.
Szergej Jeszenyin és Isadora Duncan. Szergej Alexandrovics Jeszenyin orosz költő 1895. október 3-án (Julián-naptár szerint szeptember 21-én) született Konsztantyinovóban.

Nézd meg, mi van a címlapon! »

Reklámok

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s