Mért pont utak ne lennének itt,
amikor semmi sincs. Mért pont utak
lennének itt, amikor mindig minden
mindenhol van. Nincs mért máshová
menni. Sehol se szenvedünk
hiányt semmiben. Hát ilyen hely Sehol.
Ez pedig a legszebb kerülete:
Semmi. Amióta eloszlott a köd,
és kilátásunk is van, soha nem
nézek ki az ablakon.
(Forrás és további versek: Jelenkor.net)

“Vörös István: Sehol, semmi, soha” bejegyzéshez egy hozzászólás