Az istennek nem
eresztené el
Agyának lényeit. Hazáját és népét.
Ez a férfi hű, mint Alfréd a saját traviátájához.
A traviátájának az organza-ruhájához.
Az organza-ruhájának a ráncaihoz.
„Szenteltvíz jóízéhez az ujjbegyeden?”,
Kérdem. „Fogjuk rá”, feleli. Ezer sötétségen
Átbukdácsolt neveket sorolunk.
Vér és Föld, ilyeneket.
„Agyonverendő minden olyan szerelem,
Amely, mint egy megszűnt szórakozóhely
Továbbélő honlapja, tömény… abszurd.”
Fülében a hazautak eol hangsora:
Így aztán, ha akarja, sem felejti
Udvarát, s létének bútorait.
Zsidókék szeme van. Hétköznapi
Fájdalmát élményekkel csillapítja.
Semmi, de semmi.
Közönséges halálfélelem.
(kötetben: Moll, 2013, Libri Könyvkiadó)
GITTEGYLET 