A fantáziát komolyan kell venni – Janet Echelman lebegő szobrai

Azt, hogy a kortárs szobrászat egy végtelen lehetőségeket kínáló művészeti ág, olyan alkotók miatt hihetjük, akik ma is képesek újraértelmezni, keresni és kitolni a határait. A háromdimenziós alkotások a tér formálói, készítőik új és új anyagok, technikai megoldások alkalmazásával lépnek párbeszédbe a környezetükkel, formálják, kiegészítik, továbbgondolják azt. Szemlélőiket megállítják, gondolkodtatják, gyönyörködtetik.


Ilyen különleges alkotásokat láthattunk a Gitten Edoardo Tresolditól, dróthálóból formált emberalakjait, épületeit. Hasonlóan izgalmas Janet Echelman munkássága, aki fonalat használ gigantikus, lebegő szobraihoz.

Janet Echelman: As if it were already here, 2015, Boston
Janet Echelman: As if it were already here, 2015, Boston (fotó: Melissa Henry)

Legújabb munkája májusban került egy bostoni park fölé, kb. 180 méter hosszúságban „úszik” a járókelők fölött. Az alkotások légiesen könnyed anyaga folyamatosan reagál a környezeti hatásokra, állandóan mozgásban van, ezzel teremt varázslatos atmoszférát. Különösen érdekes, hogy itt is fontos szerepet játszik (akár Tresoldi fesztiválszobránál) az éjszakai megvilágítás.

Itt láthatjuk a szobrot – ami most már semmiképpen sem a kimerevített mozdulatlanság szinonimája – mozgásban:

Janet Echelman eredetileg festészettel foglalkozott, habár 7 képzőművészeti egyetem közül egyre sem vették fel, rendületlenül alkotott.

Janet Echelman: Amsterdam (2012-13)
Janet Echelman – Amsterdam (2012-13) fotó: Laura Taylor

Talán ennek a félig-meddig kívülállóságnak köszönheti, hogy egy alkalommal, amikor egy ösztöndíj keretében halászfaluban vállalt kiállítására nem érkeztek meg a képei, rögtönözni tudott. Jól sejti a kedves olvasó, első munkáit az indiai parton dolgozó halászok hálói ihlették.

Janet Echelman - Mahaballiupram, India, 1997
Janet Echelman – Mahaballiupram, India, 1997

Első, igazán nagyszabású munkája egy állandó köztéri alkotás létrehozása volt, ami nem kis fejtörést okozott a művésznőnek. A lebegő szobrokhoz addig használt anyagai ugyanis nem tudnak hosszú időn át ellenállni a környezeti hatásoknak, szennyeződésnek. Porto városépítésze felfigyelt Janet különleges munkáira és 2005-ben megbízta egy minden addiginál nagyobb léptékű alkotás létrehozásával. Az első akadályt nem is a méret jelentette, hanem maga az anyag. A művésznő ezért komoly ipari segítséget vett igénybe, olyan fonalat állítottak elő számára, ami elvileg egy hurrikánt is képes túlélni. Így valósult meg ez a látomás:

Janet Echelman - Porto, Portugalia, 2005
Janet Echelman: She Changes, Porto, Portugalia, 2005 (fotó: Joao Ferrand)

Ez a videó bemutatja, hogyan kerül egy húsztonnás acélgyűrű a levegőbe, mennyi munka és tervezés előzte meg a Porto városképét meghatározó objekt felállítását, sőt azt is, mit szóltak hozzá a helyiek:

Végezetül szólaljon meg maga a művész: Janet Echelman egy TED videóban is elmondja, miért gondolja, hogy a fantáziát komolyan kell venni.


Tarts velünk a Facebookon! »

Advertisements

A fantáziát komolyan kell venni – Janet Echelman lebegő szobrai” bejegyzéshez egy hozzászólás

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s