Azt, hogy a kortárs szobrászat egy végtelen lehetőségeket kínáló művészeti ág, olyan alkotók miatt hihetjük, akik ma is képesek újraértelmezni, keresni és kitolni a határait. A háromdimenziós alkotások a tér formálói, készítőik új és új anyagok, technikai megoldások alkalmazásával lépnek párbeszédbe a környezetükkel, formálják, kiegészítik, továbbgondolják azt. Szemlélőiket megállítják, gondolkodtatják, gyönyörködtetik.

Ilyen különleges alkotásokat láthattunk a Gitten Edoardo Tresolditól, dróthálóból formált emberalakjait, épületeit. Hasonlóan izgalmas Janet Echelman munkássága, aki fonalat használ gigantikus, lebegő szobraihoz.

Legújabb munkája májusban került egy bostoni park fölé, kb. 180 méter hosszúságban „úszik” a járókelők fölött. Az alkotások légiesen könnyed anyaga folyamatosan reagál a környezeti hatásokra, állandóan mozgásban van, ezzel teremt varázslatos atmoszférát. Különösen érdekes, hogy itt is fontos szerepet játszik (akár Tresoldi fesztiválszobránál) az éjszakai megvilágítás.

Itt láthatjuk a szobrot – ami most már semmiképpen sem a kimerevített mozdulatlanság szinonimája – mozgásban:

Janet Echelman eredetileg festészettel foglalkozott, habár 7 képzőművészeti egyetem közül egyre sem vették fel, rendületlenül alkotott.

Talán ennek a félig-meddig kívülállóságnak köszönheti, hogy egy alkalommal, amikor egy ösztöndíj keretében halászfaluban vállalt kiállítására nem érkeztek meg a képei, rögtönözni tudott. Jól sejti a kedves olvasó, első munkáit az indiai parton dolgozó halászok hálói ihlették.

Első, igazán nagyszabású munkája egy állandó köztéri alkotás létrehozása volt, ami nem kis fejtörést okozott a művésznőnek. A lebegő szobrokhoz addig használt anyagai ugyanis nem tudnak hosszú időn át ellenállni a környezeti hatásoknak, szennyeződésnek. Porto városépítésze felfigyelt Janet különleges munkáira és 2005-ben megbízta egy minden addiginál nagyobb léptékű alkotás létrehozásával. Az első akadályt nem is a méret jelentette, hanem maga az anyag. A művésznő ezért komoly ipari segítséget vett igénybe, olyan fonalat állítottak elő számára, ami elvileg egy hurrikánt is képes túlélni. Így valósult meg ez a látomás:

Ez a videó bemutatja, hogyan kerül egy húsztonnás acélgyűrű a levegőbe, mennyi munka és tervezés előzte meg a Porto városképét meghatározó objekt felállítását, sőt azt is, mit szóltak hozzá a helyiek:

Végezetül szólaljon meg maga a művész: Janet Echelman egy TED videóban is elmondja, miért gondolja, hogy a fantáziát komolyan kell venni.

Tarts velünk a Facebookon! »