Már régóta itt van az ideje, hogy felülvizsgáljuk, mit gondolunk a szobrászatról, egyúttal felülbíráljuk a hazai közösségi tereinket formáló gondolkodást. A fiatal olasz művész, Edoardo Tresoldi különleges, dróthálóból készült munkái ragyogó példái annak, mi mindent jelent ma a szobrászat köztéren – máshol.
Amíg Magyarországot évek óta egyre jobban ellepik a művészi, sőt esztétikai érték nélküli emlékhelyek (legtöbb kistelepülésünkön az egyetlen köztéri alkotás egy minden átgondoltságot, szakmaiságot nélkülöző vesszentrianon-típusú… nos, nehéz a megfelelő szót megtalálni… de talán mondjuk úgy: objektum), szégyenletesen sok pénzt költünk olyan történelminek hitt szobrok felújítására, amik már köszönő viszonyban sincsenek sem az eredetijükkel, sem az akkori épített környezetükkel, elképesztően meggondolatlanul csesszük ki (bocs) a köztereinkre a ronda vagy egyszerűen értékelhetetlen híresember- és/vagy zsánerszobrokat, kortárs szobrászművészeink dolgoznak raktáraknak (akiknek a nevét nem ismeri a nagyközönség, munkáikat egy-egy kiállítótéren kívül soha nem fogjuk látni), addig a világ boldogabbik felén a szobrászat a land art, street art nem ismeretlen fogalmak a hétköznapokban. Szóhoz és térhez jutnak például olyan művészek, mint Edoardo Tresoldi.
Nevére az idei Roskilde Fesztivállal kapcsolatban figyeltem fel. Ez Dánia legrégebbi zenei fesztiválja – 1971 óta rendezik meg -, melyre idén a fiatal olasz szobrászt is meghívták, hogy egy alkotásával emelje az esemény fényét. Tresoldi alapvetően dróthálóval dolgozik, munkái ettől különösen légiesek, a szó összes értelmében együtt élnek a környezetükkel.
A Roskilde-n felállított, hozzávetőleg 5 méter magas alkotása azonban nemcsak egy testháló – habár ennyivel is beérnénk -, de egyben mobil szobor is, mutatom:
Hogy a szobrászat ma mennyire más, mennyivel több, mint egy piedesztálra emelt halott ember lovas- vagy mellszobra, vagy mint egy utcaszintre helyezett szelfizhető giccs, arra szó szerint ragyogó példa Tresoldi alkotásának változása, amint leszáll az éj. A tér-forma művészete játszik az áttetszőséggel éppúgy, mint a fénnyel, a világítástechnikával:
Fotók: Fabiano Caputo
Edoardo Tresoldi további alkotásaira is érdemes vetnünk néhány pillantást. Az egyik leghíresebb az Incipit (latin: kezdődik) című, amit idén állítottak fel az olaszországi Marina di Camerotán.
A kihelyezésről rövid videót is készítettek, nagyon érdekes a folyamat (a cikk a videó alatt folytatódik):
A Roskilde-szoborhoz hasonló az Oltro Il Muro Street Art Fesztiválra készített alkotása: Sapri település tengerpartján ül, mélázik ez a kalapos fickó:
Ám, ha jobban megnézzük, ebből a videóból kiderül, hogy nincs egyedül a gondolataiban. Sőt, láthatjuk, hogyan készült és az alkotó is megszólal:
Szobrászat iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom:
- Csuhai István „szobormesés” oldalát, a csuhai.com-ot
- sok szobrászati/képzőművészeti témával Szeifert Judit JadeArt oldalát
- valamint a hazai köztéri alkotások legnagyobb térképes adatbázisát, a Köztérképet
Átemelte NatiLap és hozzászólt:
Ha kihúzzuk a fejünket a turulmagyarország-giccsszelfiszobor-nesztekegyemlékmű Bermuda-háromszögéből, csodálatos dolgokat láthatunk a köztereken. Más országokban. 🙂
KedvelésKedvelés