Lassú természet – Kollár-Klemencz László: Miért távolodnak a dolgok?

A Miért távolodnak a dolgok? című kötet idén jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. Természetét tekintve lassú, egyébként meg novelláskötet. Tizenhét novellát olvashatunk benne, melyek közös főszereplője a csendes, maga-magát emésztő, a világ dolgait illetően kissé bizonytalan, és többnyire meglehetősen frusztrált Toszka.


Kollár-Klemencz László: Miért távolodnak a dolgok? a kép forrása: http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/Kollár-Klemencz László nevét inkább ismeri a nagyközönség dalszöveg-íróként (Kistehén Tánczenekar esetleg akusztikusabban a Kistehén és a Melankólikusok), a kortárs verseket kedvelő  kis(ebb) közönség pedig a Rájátszás egyik közreműködőjeként. Ha ezek közül egyik sincs meg, akkor az legalább szokott menni, hogy Erdős Virág őt is elviszi magával. (Mondjuk nem, de ettől az apró pontatlanságtól most tekintsünk el.)

Kollár-Klemencz Lászlóval prózaírói minőségben viszont még nem találkoztunk. Mondhatná persze bárki, hogy aki dalszövegeket, az bármit, de ez azért nem feltétlenül igaz, hiszen a dalszöveg, lássuk be, inkább lírai műfaj még akkor is, ha nem rímelnek a sorok. A kérdés adja magát: miért is jut eszébe valakinek… de nem is folytatom, mert ez egy hülye kérdés, amire hülye válaszokat lehet adni, ha az ember nem akarja azt mondani, hogy csak. Nyilván ilyesmit olyanok szoktak kérdezni azok, akik nem írnak.

A Miért távolodnak a dolgok? című kötet idén jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. Természetét tekintve lassú, egyébként meg novelláskötet. Tizenhét novellát olvashatunk benne, melyek közös főszereplője a csendes, maga-magát emésztő, a világ dolgait illetően kissé bizonytalan, és többnyire meglehetősen frusztrált Toszka.

Toszka vidéken él, tanyát szeretne, mert természetközeli életre vágyik, és mert szereti az állatokat. Ezzel nincs is semmi probléma, azt hiszem, az olvasók többsége egyetért abban, hogy jó helyen van ott, jól áll neki a szabad levegő. Talán erre utal az alcím is: Új természetírások, a novellák hátterében ugyanis az új magyar Vidék (Ady hogy szeretné ezt is az Ugar helyett) körvonalai bontakoznak ki. A vidéké, ami olyan, amilyen: kicsi, vadromantikus, szalonnaszagú, olykor még rohadt hideg is, de legalább van benne kecske meg pálinka. Elég életszerű, azt hiszem.

„Lejött Szigligetre szerénynek lenni, és majd szerényen fog hazamenni – gondolta. Annyira megerősödik majd benne a szerény érzés, hogy ettől kezdve mindenkivel türelmes lesz, mindenkit meghallgat. Konkrétan szerény lesz, ami azt jelenti, hogy ha nem kérdezik, nem mond semmit, ha kérdezik, akkor mond, de csak halkan. Erről álmodozott és ez akkor ott, a sötétben a kecskével, pálinkával teljesen hihető volt.”

(Hogyan lett Toszka szerény)

Az is igaz azonban, hogy a kötet novellái nem csak a biológiai értelemben vett természetről, hanem az emberi természetről, sőt Toszkán és az ő szemén keresztül leginkább a férfi természetéről szólnak. Férfikönyv ez egy kicsit, azt hiszem, nőknek talán kényelmetlen is olvasni, mert hiába vannak tele a történetek szerethetően béna, kapcsolati anorexiás férfiakkal, mellettük elég kevés nő akad, és hát abban sincs sok köszönet. Nekem ezzel nincs bajom, tetszik, hogy az elbeszélő érzékeny, olykor elég meghatározóan magányos pali, aki őszintén mesél arról, hogy bár nem reményvesztett ember, gyakran éli meg rosszul a mindennapjait.

„Most gondolja azt, hogy minden nap ilyen? Nem gondolja, mert nem ilyen.”

(Minden nap ilyen?)

A Miért távolodnak a dolgok? írásai engem, legalábbis ami a hangulatukat illeti, Móriczra emlékeztettek; kellemes, és a kortárs magyar prózában szokatlanul lassú szövegek. Eleinte annyira meg is voltam lepődve, hogy arra gondoltam, hát azért lehetne ezeket a mondatokat egy kicsit szigorúbban, egy kicsit húzni belőlük, lennének feszesebbek inkább, aztán néhány oldal után rájöttem, hogy nem. Hogy mégiscsak jó lesz ez a kimért tempó.

Kollár-Klemencz László (Révai Sára fotója forrás: www.ordogkatlan.hu )

Kollár-Klemencz László kötetét szerettem olvasni, mert olyan volt mint valami slow food. Nem kellett gyorsan megrágni, nem kellett gyorsan lapozni, lehetett időt hagyni az ízeknek, és mint a lassan főtt ételnek, az emléke is jó marad. A szerzőt zenészként is kedvelem, és nem szeretném, ha többé nem írna dalokat, de azt remélem, jut majd prózára máskor is ideje, és esetleg egyszer ír majd másvalakiről is, mondjuk egy másik férfiről, aki egy cseppet kevésbé hasonlít önmagára, vagy egy nőről, aki meg pláne nem.

Csupán két dolog van, amin fennakadtam, és csak az egyik igazán fontos: a borító. Biztosan kedvenc ez a kép, de kellene egy másik.

Könyvadatok:


Nézd meg, mi van a címlapon! »

Reklámok

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s