„Az elmélet csak a mi elménkben létezik, ezen túl semmi realitása nincs (akármit jelentsen is ez).” – írja Stephen Hawking, Az idő rövid története* (A Brief History of Time from the Big Bang to Black Holes, 1988) című, könyvében, ami az általunk ismert világ legnépszerűbb fizikával, kozmológiával foglalkozó kötete.
Az embert örökké hajtja az őt körülvevő világ megismerésének vágya, minden rendelkezésére álló eszközzel folyamatosan törekszik a látható és láthatatlan dolgok feltérképezésére – végső soron megértésére -, de sokat változott a kép Arisztotelész, Ptolemaiosz és még Kopernikusz óta is. Newton és Einstein nevei jelzik az újabb mérföldköveket, és most itt van nekünk Stephen Hawking, aki a sors hülye viccéből adódóan szinte csak elme.
Még a tudomány iránt kevésbé fogékony közönség is tudja, hogy igen, van az a fickó a kerekesszékben, aki nem bír mozogni, beszélni se, de világraszóló elméletei vannak a világunkról. Fekete lyukak, szubatomi részecskék, a világegyetem kezdete, vége, és persze az idő. Na meg, a nagy kérdés: Isten van-e? Van-e isten?
A mindenség elmélete (The Theory of Everything) valójában nem foglalkozik a Mindenség Elméletével – ezzel igyekszem megnyugtatni minden moziba készülő, a kvantumfizikában és matematikában kevésbé járatos nézőt -, a film középpontjában a tudós személye áll, egyetemi éveitől szinte napjainkig. Meglepően érzelmes mozi, és szinte semmi tudomány.
A magam részéről (mint Hawking-rajongó) kötelezőnek éreztem a megtekintését és tizenéves gyermekeim számára is megfelelőnek ítéltem az előzetesek alapján – nem csalódtam, nagyjából azt kaptam, amit vártam, egy élet metszetét, az élet metszetét, és nyugodtan vihettem rá a gyerekeket is. (A jelenleg futó filmek közül nincs is több, amire könnyű szívvel beülnék velük.)
A rendező, James Marsh nem először foglalkozik híres ember életével, korábban több dokumentumfilmet is forgatott, érdekes, szokatlan nézőpontból mutatva be őket. A Hamburger és a Királyban például (The Burger and the King, 1996) Elvis Presley életét táplálkozási szokásain, pontosabban falánkságának zsírrétegén át mutatta meg, 2008-ban készítette el az Ember a magasban (Man on Wire) című dokumentumfilmjét, amelyben Philippe Petit híres „kötéltáncát” dolgozta fel a World Trade Center ikertornyai között, elsősorban a megvalósításig vezető több éves utat. Játékfilmesként sokat meríthetett ezekből a tapasztalatokból.
Számomra mindig külön érdekesség, ha egy film hőse élő, aktívan dolgozó személy. Hawking támogatta a film elkészítését, megjelent a bemutatón is, ami talán azt is mutatja, hogy hiteles feldolgozással van dolgunk, még akkor is, ha néha kissé sziruposnak tűnik. Úgy hiszem, Hawking pontosan jól látja, hogy mit jelent eladhatóvá tenni valamit – ki is láthatná ezt nála jobban, aki olyan tudományterületen, olyan témáról szóló könyvvel lett világhírű, amivel a hétköznapokban az emberiség maroknyi csoportja foglalkozik csak és egymásnak publikálgat róla szakfolyóiratokban.
A film megmutat valamennyit abból is, milyen egy beteg, magatehetetlen emberrel együtt élni. Tényleg csak valamennyit, amennyi a teljes történet elmeséléséhez szükséges, óvakodik a naturális részletektől, a nehézségek, apróbb-nagyobb kínok inkább a közeli képekben és a hatásos vágásokban érhetők tetten.
Eddie Redmayne kiváló színészi játéka tökéletesen elhihető figurát eredményez, ha történetesen nem tudnám, kiről szól a film, ugyanilyen érdekes lenne számomra – minden gesztuson érződik, hogy komoly felkészülés előzhette meg a forgatást. A film egyébként is pontosan ragaszkodik a valósághoz, helyszínek, tárgyak, az életrajzból ismert sztorik, sőt képi beállítások szintjén is, színvilága egyenesen megkapó. Nem kerüli el persze a végén a közhelyeket sem, de ez igazán megbocsátható.
Nem érdemes azzal az elvárással ülni be rá, hogy választ kapunk Az Élet Nagy Kérdésére (azt úgyis mindenki tudja: 42), sokkal inkább az elme dicsérete ez a mozi, a csodálatos, kifürkészhetetlen és határtalan emberi agyé, legyen az bármilyen testben, és persze… a szerelemé. Ami az idő és isten mellett az emberiség legnagyobb misztériuma.
Lehet szerelemmel szeretni egy haldoklót? lehet szerelemmel szeretni egy magatehetetlen embert? Lehet szerelemmel szeretni a matematikát? Mit bír ki egy emberi kapcsolat? Bele lehet szeretni egy agyba? (Nekem megvannak a válaszaim, amiket A mindenség elmélete igazolni látszik.)
Megengedek magamnak a végén egy kis magánfilozófiát, csak mert egy régi „elméletemmel” éppen összevág: meglehet, hogy az isten maga az idő, a szerelem meg a sötét anyag. Hawking professzor, remélem nevetne, ha olvasná. Mert humora az van, szintén világbajnok.
______
*Maecenas Könyvkiadó, 1989, f. Molnár István
GITTEGYLET 
Átemelte NatiLap és hozzászólt:
Voltam moziban, és mint Hawking-rajongó, meg is írtam:
KedvelésKedvelés