Kivonulás – Tatár György: A „másik oldal”

Tatár György filozófus legújabb kötete csak részben esszékötet, hiszen csak a könyv mintegy kétharmadát teszik ki a Kabbalához, de leginkább a Biblia szövegéhez kapcsolódó hosszabb-rövidebb, már korábban, különböző hazai folyóiratokban, megjelent, esszéi. A fennmaradó egyharmad a szerző kritikáit, illetve egyéb írásait (viták, észrevételek) tartalmazza.


masikoldalA kötetbe beválogatott esszék kiváló írások, és nem csupán a filozófiában vagy a vallástörténetben jártas olvasó számára. Aki ismeri Tatár György munkásságát, annak természetesen nem meglepetés az a tájékozottság és széles látókör, ami az írások hátteréül szolgál, mégis még számukra, számunkra is irigylésre méltó a szerző bibliai szövegek iránti kérlelhetetlen elkötelezettsége. A kötet előszavában Kornis Mihály Tatár és Kirkegaard hasonlóságáról így ír:

„Mindketten – nem a hagyományos értelemben, s éppen az a döntő – istenhívők. Megismerték az Írást. Annak fundamentumán állva merik látni a világot. Isten a családjuk. Nem kérnek a templomból. Látják a helyzetet. Az elhitt tudás, az ideológiává züllött meggyőződés és testvére, a tudással megközelíthetőnek vélt hit antinómiái, az álszentség mögött lopakodó Isten-gyűlölet, a szellem ellen vívott háború kisebb-nagyobb botrányai noszogatják írásra Tatárt. A hitt tudás és a tudásnak tekintett hit hétköznapi őrületével komoly logikai apparátus birtokában néz farkasszemet, legszívesebben a témához kapcsolható szöveghelyek elemzésével, az Írás segítségével szereti bizonyítani az álláspontját. A Tóra Királyának szolgál.”

Tatár György, mint mindig, szép és elgondolkodtató mondatokban ír arról, ő hogyan látja világot, és bizony jól látja azt. Pontosan és kérlelhetetlenül mutat rá a visszásságaira, ostobaságainkra, felületes szöveg- és világértelmezéseinkre, és ettől sajnos van az írásaiban valami mérhetetlen szomorúság és jogos csalódottság is. Ha nagyon egyszerűen akarnám elmondani, miről szólnak az esszék, már ha érdemes ilyesmibe belefogni egyáltalán, akkor olyasmit írnék, A „másik oldal”-ban arról olvashatunk, a világ a semmi felé száguld, a Tóra szavait saját tetteink törlik ki a tekercsről, Isten pedig nem tehet mást, elrejti az arcát az ember elől, a választott nép pedig kénytelen-kelletlen, de visszaindul Egyiptomba, ezúttal nyilván hajóval, Isten ugyanis (érthető okokból) nem választja ketté a Vörös-tengert.

Úgy érzem, Tatár György sokunkkal egyetemben vágyakozik egy olyan világba, ahol a nép Isten népe tud maradni, közben azonban tudja, a vágya irreális, a világ kizökkent, tűnik a semmibe. A parton álldogáló, a többiek hajójának szomorúan integető, gondolkodó ember csak annyit tehet, hogy ragaszkodik az Írás szó szerinti értelmezéséhez, ragaszkodik ahhoz, hogy a jelentés önmagában is létező, és mivel az ember cselekedetei jelentéssel bírnak az univerzumon belül is, a sok lehetséges világ közül egy boldogat, egy Istennek tetszőt teremt magának.

„Ezek a belülről is teljes univerzumokként felfogott világok végtelenül bonyolult kölcsönhatásban állnak egymással. (…) Miután mindennek teremtett helye van, és minden egy fölmérhetetlen és eleven összefüggés rendszerébe illeszkedik, minden tett, gondolat és érzés hatással van minden világra. (…) Erkölcsi megfontolásaink és cselekedeteink dolgokat vagy lényeket teremtenek valahol másutt. Az imák fénylő vándormadarakként húznak a magasban világról világra, miközben a vétkek sötét angyalokat szülnek a lentinek nevezett világokban.  (KERUBOK TÁNCA) Persze az új világ keletkezéséről a meglévő nem feltétlenül szerez tudomást, hiszen az előbbi önmagában valóként értelmezi létét. Az elvonulás, az Exodus csak a kivonulók történetében létezik. (…) ahová Mózes ujja mutat, ott ő (a fáraó) nem láthat semmit.”

Tatár György
Tatár György (kép innen)

Aki ma a kivonulást választja a meglévő világból, konkrétan vagy szellemi valójában, nem hagy nyomot annak történelmében.  A hiányát nem jegyzik fel történészek, és csak kevesen, talán egyedül a maguk is kivonulásra készülők figyelnek fel rá.

A kötet végén helyet kapott kritikákhoz és a vitákhoz csak két dolgot szeretnék hozzáfűzni. Az egyik az, hogy egészen biztosan nem szeretnék olyasmit írni, mellyel Tatár Györgyöt felbosszantom, mert bár részéről a kritika minden esetben jogos, sőt bevallom, számomra még szórakoztató is volt, gyilkos iróniájának feldolgozásához minden bizonnyal sok időre volt szüksége az érintetteknek.  A másik az, hogy bár nyilván több dolgok vannak földön és égen, mint amit bölcselmem álmodni valaha is képes lesz, ért jó néhány meglepetés a Viták és észrevételek szövegei olvastán. Például az is, hogy volt olyan pillanata a világtörténelemnek, melyben Tamás Gáspár Miklós nacionalistának bélyegezte Tatárt Györgyöt. Sebaj, többek közt azért is olvasunk könyveket, hogy ámuljunk a világ különös fordulatain.

A könyv utolsó néhány oldalán Finta Szilvia, eredetileg a Hetekben megjelent, interjúja kapott helyet, melyben az interjúkészítő aktuális kérdésekről is  igyekezett faggatni a pillanatnyilag Svájcban élő filozófust.

A „másik oldal” írásait feltétlenül olvasásra ajánlom mindenkinek, akit foglalkoztat maga az élet, az ember világban betöltött helye, és mindaz, ami ezeken túlmutat. Bármennyire is a kivonulásról szól ez a könyv, ha az ember igyekszik megérteni a mondanivalóját, mégiscsak kiindulópont lehet a teljesség (a világ és az Írás) megismerése felé.

Könyvadatok:

  • Tatár György: A „másik oldal”
  • Kalligram Kiadó, 2014
  • 252 oldal
  • ISBN: 978 615 545 4219
  • Moly.hu
  • Rukkola.hu

Nézd meg, mi van a címlapon! »

Advertisements

Tedd hozzá a magadét! Csak az első kommentnél van moderáció, azután szabad a pálya:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s