Rá sem fogsz ismerni az Útonra, mondta egy kedves barátom, amikor szóba jött, hogy tervezem elolvasni Az eredeti tekercset. Valóban óriási a különbség az általam korábban olvasott fordításhoz képest, és nemcsak azért, mert (végre!) a teljes szöveggel találkozhattam.

M. Nagy Miklós újra életet adott egy regénynek, a „beatnemzedék Bibliájának”, méghozzá olyan bravúrosan, hogy nem veszíti el az időben (nem modernizálja túl), ugyanakkor megőrzi a lendületét, sodrását, ahol kell, élőbeszéd-szerűségét.

Jack Kerouac legendás regényéről a magyar kiadás előszavából (amit szintén a fordító jegyez) sok mindent megtudhatunk, például rögtön tisztázza a kínzó kérdést, miért is „tekercs” ez Az eredeti tekercs. Jack barátunk ugyanis mintegy harminchat méternyi írógéppapírt ragasztott össze  csak azért, hogy egyfolytában, megszakítás nélkül írhasson, még a lapokat se kelljen kivenni és befűzni. Gondoljunk bele, mi mindent írna ma, a végtelen digitális tekercsre!

A legendához hozzá tartozik, hogy állítólag Kerouac mindezt három hét alatt vetette papírra, kábítószert használt az írás alatt, hogy ébren tartsa magát, és a tekercset maga vitte be a kiadóba, azt állítva róla, hogy „a szentlélek diktálta”. Úgy tartotta volna helyesnek, ha javítások nélkül közlik.

Az elutasítás évfordulójáról (1951. június 24.) pár nappal ugyan lemaradtunk, ezt a szöveget most mégis ennek a dátumnak ajánlom.

Az Úton egy Kerouac által átírt/meghúzott (gyakorlatilag keményen cenzúrázott) változata 1957-ben láthatott napvilágot az USA-ban, de Az eredeti tekercs kiadatlan maradt egészen 2007-ig (Allen Ginsberg meg is jósolta, hogy egyszer így lesz, „majd ha mindenki meghal”, akkor kiadják), nálunk pedig 2011-ig, ekkor jelent meg az Európa Könyvkiadónál.

Minden szereplő a saját nevén, szinte zavarba ejtően pőrén áll előttünk, elsősorban természetesen Neal Cassady (az átírt változatban Dean Moriarty), Jack legjobb barátja, az Út Hülyeszentje, akinek mindig (mindig) ott figyel a bőröndje az ágy alatt. Őrült, egész Amerikát többször átszelő utazásaik története – mondanom sem kell – nem kevesebb számomra, mint az ember, a művészet, a kutatás, az idő és a szabadság története. És mint ilyen, magányos dolog.

Ezek a srácok nem viccelnek, ha úgy érzik, el kell jutniuk A-ból B-be. Európai léptékű térérzékkel alig felfogható hosszúságú utakat tesznek meg – igen, néha eszeveszett tempóban, szó szerint döngetve az aszfaltot -, nincs körülmény, ami megállíthatja őket, pedig van például feleség (számos), gyerek, pénzhiány, és még rendőrök is. Lüktet a szöveg és hömpölyög, tökéletes tagolatlanságban, és vele sodródunk, olyan sebességgel, amiről nem szokás álmodni olvasással kapcsolatban, mert ez nem a Lassan Ízlelgetett Mondatok, hanem a Sodró Zenei Mondatok Könyve. Bebop a javából, ilyen szólókkal:

„Ez volt a kontinens csücske, a szárazföld vége. Valaki megdöntötte az amerikai kontinenst, mint egy flippergépet, és az összes dilibogyó a dél-nyugati csücskében lévő L. A.-be gurult. Sírtam mindannyiunkért. Nincs határa az amerikai szomorúságnak és az amerikai tébolynak.  Egy napon majd mindannyian gurulni fogunk a nevetéstől, amikor meglátjuk, milyen vicces ez az egész. De addig van benne valami gyászos komolyság, amit szeretek.”

Izgalmasnak gondolom a könyv és általában a beat-életérzés mai virágzásának okát vizsgálgatni. Az 1957-ben megjelent Úton a hatvanas évek Amerikájában tett szert a Biblia-státuszra, amikor a szüleik életmódját elutasító fiatalok saját maguk megtalálására koncentráltak, minden lehetséges (és lehetetlen) eszközzel lázadtak a fogyasztói társadalom ellen.

Ahogyan Csuhai István írja 2011-es kritikájában, ma „az 1940-es évek végi amerikai világ tárgyi valósága ismerősebb a magyar olvasó előtt, mint lehetett 1966-ban vagy akár 1983-ban is” – valóban, mára a mi életünk is egy nagy bevásárlókocsivá vált. Mi ezekkel szeljük keresztül-kasul plázaországainkat, és ettől csömörlöttünk meg. Talán ezért is tudjuk újra és minden korábbinál jobban magunkénak érezni Kerouac útjait.

Könyvadatok:

• Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs, 2011
• Eredeti cím: On The Road – The Original Scroll
• Fordító: M. Nagy Miklós
• 484 oldal
• ISBN: 963 079 2943
• A könyv lapja a moly.hu-n
• A könyv lapja a Rukkolán

Tarts velünk a Facebookon! »