A Madrass együttes április végén tartotta a Hulljatok levelek EP-jének bemutató koncertjét a budapesti ShowBarlangban, amelyen vendégként a Szuhaj Péterrel kiegészült eredeti felállású Nulladik Változat, valamint a Death in Love – H.I.M. Tribute Band Hungary fokozta az élményt. A Madrass énekesnőjét, Angyal Dorkát ennek apropóján többek között a muzsikai gyökereiről és motivációiról kérdeztük, és szóba került különleges hivatása és hobbija is.
Az érthető, hogy hivatásod, a kutató zoológus-barlangbiológus és a szabadidős szerelmed, a búvárkodás összetartozik. De hogy jön a képbe a zene? Miért és hogyan kezdtél el énekelni, muzsikálni?
Valahogyan azt érzem, ez mind összefügg. A zene, az éneklés minden tevékenységemet áthatja. Éneklek a mikroszkóp előtt, a barlangban és a víz alatt. Mindig zene van a fejemben. Az a három dolog, amit felsoroltál, a mostani életszakaszomban kell ahhoz, hogy működni tudjak. A kutatással – azon túl, hogy iszonyú izgalmas – valamiféle szellemi éhséget próbálok kielégíteni, a búvárkodás megnyugtat és kisimítja az idegeim, az éneklés pedig az érzelmek intenzív megélésében segít. Nálunk a családban mindenki „normális”, senki nem volt zenész vagy biológus. Talán csak egy valaki volt hozzám hasonló. Nagypapám, Várkonyi Károly nemrég előkerült búvárnaplóját olvasva kezdem megérteni, hogy mit hordozok magamban és mi a feladatom az életben.
Amúgy kérdésedre válaszolva, mindig is énekeltem. Először hatéves koromban álltam színpadon az iskolai Ki Mit Tud?-on. Akkortájt nagymamámat azzal szórakoztattam, hogy WC-papírgurigából és zsinórból készített mikrofonnal Tina Turner-számokat énekeltem, nyilván táncos kísérettel és fellépő ruhában. Kilenc évesen anyukám beíratott gitározni. Eleinte szépen működött a dolog, de négy év után kirúgtak, mert lusta voltam gyakorolni. Általános iskolában és gimná-ziumban is ének-zenetagozatos voltam, szuper kórusokban énekeltem, nyolcadikos koromban pedig operákban szerepeltem, tehát a zene végigkísérte a gyerekkorom.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Madrass-szal? Annyit tudunk, hogy 2011 júniusában váltottad a zenekartól távozó Barkó Bogit, már előtte is kapcsolatban álltál a fiúkkal?
Nem, előtte nem ismertük egymást. 2011-ben költöztem Budapestre (előtte Pécsett laktam), akkor már egy éve megszűnt az előző zenekarom, a Jeffo’s Dream. Nyolc évig szólt az életem a Jeffóról, nagyon sokat kaptam tőle. Hiányzott már a zenélés, a Madrass pedig éppen énekesnőt keresett, így a kereslet és a kínálat találkozott. A Madrass teljesen eltér a Jeffo’s Dream trip-poppos zenei világától, mégis megtaláltam benne a helyem. Korábban egyébként énekeltem jazz zenekarban is, első együttesem pedig a pszichedelikus zenét játszó szegedi banda, a Meztelen Ebéd volt.
A Madrass azért is fontos neked, mert a folkrock műfaj közel áll hozzád, vagy mondhatjuk úgy, hogy általában véve a rockzenét szereted; netán a népdalok kedvesek a számodra?
Alapvetően én nem a rockzene világából jövök. Az a mód viszont, ahogyan a Madrass ezt tálalja, nagyon tetszett a kezdetektől. Mindig is ódzkodtam a műfaji besorolásoktól, szerintem nem ez a lényeg. Egy zene valamiért vagy megfog, vagy nem. Az viszont biztos, hogy a népzene közel áll hozzám. A magyar népdalokat énekelni is, táncolni is szeretem. A zsigereimben érzem őket. Engem a Kodály-módszer szerint tanítottak zenére, ahol hatalmas szerepet kapott a népzene.
Vezető énekesként nemcsak a hangja vagy a Madrass-nak: az arca is. Mi sem bizonyítja jobban, mint avarba borított fotód a Hulljatok levelek EP borítóján. Kinek az ötlete volt?
Annak ellenére, hogy az új EP-n egyedül éneklek, nem tartom magam a zenekar vezető énekesének. Kövi Lóri, a másik énekes képviseli a férfi erőt, férfi hangot a zenekarban. Sajnos messzire költözött, így az utóbbi időben ritkán tudunk együtt próbálni-dolgozni, de a koncerteken együtt éneklünk. Neki iszonyú jól állnak a régebbi, erőteljesebb Madrass-dalok, míg én a lágyabb vonulatot képviselem. Nagyon szeretem a hangját, azt, amikor két szólamban éneklünk. Nem beszélve arról, hogy a színpadon is egy jelenség, aki ismeri, tudja, miről beszélek. Az pedig, hogy én vagyok a zenekar arca azért lehet, mert a bandában én vagyok a legjobb nő, igaz, egyben a legszarabb is (nevet).
A borítófotót én álmodtam meg. (Szó szerint.) Imádom az őszt, az őszi erdő színes kavalkádját. Valahogyan ebbe szerettem volna beleágyazni a dalokban megjelenő női alak képét, aki akár én is lehetek (nevet). Dombó Szabi és Töller Bandi (Dombó Szabolcs a Madrass és az Ekonomi dobosa, Töller András a Nulladik Változat gitárosa– a szerk.) pedig szépen megfogták ennek a lényegét a fotóval és a grafikai munkával.
Egy kisinterjúban nyilván nem lehet „megfejteni” egy embert, de azt hiszem, életed különböző meghatározó területeit – zoológia, barlangászat, rock-zenekarban éneklés – a szenvedély köti össze. Szenvedélyesen űzöd a szakmát, kutatod a föld mélyét, és ahogy egy Madrass-sor szól: „gyógyítod a sebeket” a zenével. Szerinted van ebben igazság?
Ha arra gondolsz, hogy ugyanaz a rugó mozgatja a színpadon ugráló Dorkát, mint a hideg vízben merülő vagy barlangok mélyén vakrákot vadászó Dorkát, talán igazad lehet. Borzasztó szenvedélyes ember vagyok, mindent hatalmas érzelmekkel élek meg. És talán éppen ezért nem leszek soha „top kutató”, hiszen nem a gyors szakmai előmenetelt, a magas impakt faktoros publikációk halmozását tartom elsődlegesnek, hanem romantikus álmokat kergetek, mint például a hazai barlangbiológia újjáélesztése és felvirágoztatása. A „szórakozott őrült professzor” és a „művész” személyiségjegyek találkozása egyébként nagyon vicces szituációkat szül, a földi dolgokkal gyakran nem boldogulok.
Hogy gyógyítom-e a sebeket? Nagyon remélem, hogy igen. Ugyanúgy, ahogy nehéz helyzetekben számomra is gyógyír egy-egy dal hallgatása, éneklése, talán az én hangom, érzelmeim is segíthetnek másokon.
Hogy lehet a sűrű elfoglaltságok közé beiktatni a zenekari próbákat és gyakorlást?
Hú, ez nem könnyű dolog. Próbálok úgy lavírozni, hogy mindenkinek megfeleljek, senkinek ne okozzak csalódást. Ez néha elég frusztráló, mert lehetetlen feladat. A munkám miatt sokat vagyok terepen, barlangokban, ugyanakkor minden héten merülök egy csapattal, közben nemcsak a Madrass-szal próbálok, hanem a barlangász zenekarommal, a Speleo Banddel is, jegyzői feladatokat látok el a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztályában, és akkor még nem is voltam otthon… Ehhez jön még hozzá egy lelkes magyar vizsla lány, aki hozzászokott a napi kétszeri hosszú sétához.
Van-e személyes kedvenced az új Madrass-hangzóanyagon?
A kedvencem a Hulljatok levelek, mert terápiás célra használom és csordultig töltöttem fájdalommal. Nagyon szeretem a Sólyoméneket, mert nyers és tele van szexualitással. Az Azt gondoltam eső esiket, mert letisztult és őszinte. A Hattyúst, mert lüktető és élettel teli. És persze a Mosolygóst, mert felszabadult és boldog, pont, mint amilyenné válni szeretnék.
Új Madrass-dalok kezdőknek és haladóknak
Az egyedi hangulatú folk-rockos MadrassHulljatok levelek címmel négyszámos EP-t állított össze, amihez három bónuszcsemegét csatoltak. Az új hangzóanyagból ízelítő a zenekar honlapján található, a teljes repertoárt az április 26-i ShowBarlang-beli lemezbemutatón hallhattuk. A rendezvény vendégfellépői a Love in Death H.I.M. Tribute Band Hungary és a 25. éves jubileumát ünneplőNulladik Változat együttesek voltak.
A Madrass együttes Hulljatok levelek elnevezésű EP-jén (CD kislemezén) négy népdal-feldolgozás szerepel. A Hattyús, a Sólyomének, a Hulljatok levelek és az Azt gondoltam, eső esik című dalok közül a Sólyomének bolgár népköltés, amit Nagy László költőnk ültetett át magyar nyelve (és Sebő Ferenc is énekelte). A másik három szám a magyar népdalkincsből merített, onnan is ismerhető, hogy többek között a Muzsikás együttes játszotta őket. Az EP „törzsanyagát” a zenebarátok örömére speciális bónuszok gazdagítják. Így került a hanghordozóra a Mosolygós című dal (zene: Madrass, szöveg: Hricsovinyi Tamás) és a When the Tempest Wanes (zene: Madrass, angol szöveg: Haraszti Mátyás) című szerzemény. Utóbbi a Vihar után című daluk angol változata, amiben Győző Gábor működik közre dobon, Barkó Boglárka és Haraszti Mátyás vokálozik. A kiadvány záró tétele az Azt gondoltam, eső esik kezdetű Madrass-szám különleges elektronikus remixe, amit Deutsch Gábor producer-előadó készített (róla bővebben).
A Madrass együttes támogatója a Nemzeti Kulturális Alap.
Madrass:
GITTEGYLET 