Na ugye-ugye, hogy azt hittük, hogy meghalt a tanerő?! Ó, a diákok örök csalódása ez, kérem. A csöngetés után feltámadó remény, amit a tanár belépése szaggat szana és szét. Bizony, bizony mondom néktek, nem ismeri az a szenvedés minden bugyrát, akit nem csalt még meg az órájáról (alapos indokkal) késő tanár. Ó, az a szívünkbe hasító fájdalom, amikor végül nyílik az ajtó! Ó, kegyetlen, ó, sors!
Na jó, ezt most hagyjuk abba, nem irodalomórán vagyunk, nem görög dráma ez, vagy ha már drámai műnem, legfeljebb ködös, csontzörgéssel tarkított ír dráma, a háttérben két kukával és egy sivító Banshee-vel. (Ez még nem a tananyag, ezt guglizza meg, akit érdekel.) De nem csak ír, hanem olvas is, szóval édes fiam, ne nézzen ilyen fancsali képpel, nem haltam meg, nem ütött el a lovashuszár március szép ünnepén, és mint jó Urunk, én is feltámadtam, oké, kicsit elébe mentem a Húsvétnak elnézést, de most már nehogy az legyen, hogy ennyi kihagyott hét után még én érezzem magam szarul, hogy bejövök órára. Mi az, hogy azt hitték? És mi az, hogy nincs felszerelés??? Jó, nem érdekel, megoldom ezt is, de hogy itt ma mindenki szenvedni fog, az is biztos. Nyissák ki a füzetüket. Persze, a matek is jó, majd felnyomom a matektanáránál szünetben.
A mai tananyag a szenvedő szerkezet. Mindenki nézzen a szomszédjára, oké, vizuális illusztráció pipa. Igen, na tessék, megokosodott míg nem voltam itt vagy mi? Tudom, hogy magyarul nem használunk szenvedő szerkezetet, de én attól még hívhatom így, nem? Most az jobb érzés, ha passzívnak hívom? Aha. Egy öntudatos versenyző. Jó. Anglisztikára készül? Édesjézus. Szóval passzív. Hogyne, így fogom hívni. Maga meg a jövő órai felelésen milyen aktív lesz, majd csak figyeljen.
A passzív szerkezet, így hívjuk hát, olyan esetekben használatos, amikor nem tudom vagy nem akarom megmondani, ki hajtotta végre a cselekvést.
Maga a szerkezet így néz ki BE+V3 Ebből a BE a segédige, amit megfelelő igeidőben kell használni (értsd jelen, múlt, present perfect satöbbi) a V3 pedig az igék harmadik (becenevén past participle) alakja.
Mondok példákat.
Simple Present Tense: English is spoken all over the world. A világon mindenhol beszélik az angol nyelvet. Jó, nem mindenhol és nem mindenki, tudom, hogy a kedves nagyszülők németül, de mindegy. Nem filozófiai lexikont írunk, kérem, hanem használható nyelvtudást próbálunk a fejekbe tölteni.
Present Continuous Tense: A new school is being built in our street. Új iskola épül az utcánkban. Ki építi? Nem tudom. Fontos? Nem. Mondtam, hogy találóbb a szenvedő szerkezet kifejezés, ugye?
Simple Past Tense: This car was made in Mexico. Ezt az autót Mexikóban gyártották. Ne szóljon már be, nem Kínában, mert ez egy Volkswagen bogár. Ilyenkor egyrészt mindegy, ki szerelte össze, Juan vagy Pablo, másrészt úgysem tudom meg soha, ki nem csavarozta oda a visszapillantót rendesen. Világos? Naugye.
Past Continuous Tense: I was being watched last week by the FBI. Múlt héten megfigyelt az FBI. Mondjuk nem túl ügyesen, ha rájöttem, kik figyelnek, de ezen ne akadjunk fenn, ezek az amcsik, azt hiszik, övék a világ. Na honnan idéztem? Na honnan? Hát persze, hogy a Nemo nyomában című örökbecsű opuszból.
Future Simple Tense: The old school will be demolished next week. A régi sulit jövő héten lerombolják. Nem röhög, ez itt nem a Pink Floyd koncertfilm vetítése, az újat már rég felépítették.
Az a helyzet, hogy a passzív szerkezetet az angol anyanyelvűek igencsak aktívan használják, úgyhogy nem elég, hogy mindenféle igeidőt tudnak belőle generálni, de még a módbeli segédigékkel is össze tudják őket hozni, szóval szívás az egész. This grammar has to be learnt. Ezt a nyelvtant meg kell tanulni. And it shoould be learnt well. És jól meg kéne tanulni. Mert ne felejtsük, nem mindegy, hogy az ember akaszt vagy akasztják. It is not the same to hang or to be hanged. Ezt az örökérvényű igazságot persze más igével szokták használni, egészen konkrétan azzal, ami f betűvel kezdődik (the F word), de hagyjuk, erre, mármint a káromkodásokra majd év vége felé visszatérünk.
Hogy ne teljen hiába a hét, hadd csempésszek ide az unalmas ismétlés mögé némi érdekességet a pletykálkodással kapcsolatban. Ha valakiről valamit mondanak, nem én terjesztem a pletykát, á, dehogy, mások mondják róla, értjük ugyebár, akkor is passzívot használunk. Mondok példát: She is said to have cheated during her exam. Azt mondják, csalt a vizsgáján. (Hű, és milyen gyönyörű ez a perfect infinitive, ugye? To have cheated.) He is thought to be an egoist. Állítólag egoista. They are believed to have inherited all the money. Állítólag ők örökölték az összes pénzt.
No, mára ennyi elég is. Jövő órán dolgozat. Vagy felelés. Vagy mindkettő. Tessék gyakorolni, mert hogy Coelhónét idézzem: Everything in life can be learnt except for the things that can’t be for some reason. Az életben minden megtanulható, kivéve azok a dolgok, amik valamilyen oknál fogva mégsem.
És ha még mindig nem lenne világos, mindez mire jó a való életben, gondoljunk Stingre, amikor azt énekli, hogy I’m lost without you. Ennyi. Van, hogy át kell érezni a fájdalmat és a szenvedést.
Én már csak megmaradok a régimódi “szenvedő szerkezet” terminus technicusnál. Már csak azért is, mert mostanában a közéletben hihetetlenül népszerűvé vált a használata. És ettől minden ép nyelvérzékű embernek szenvedni kezd a “szerkezete” 🙂
Hogy miért burjánzik únos-untalan ezt a nyelvtani modul, arra a poszt szerzője maga is rávilágít:
” olyan esetekben használatos, amikor nem tudom vagy nem akarom megmondani, ki hajtotta végre a cselekvést.” Bingo! Ott a pont!
Hiszen mennyivel jobban elkenhető a felelősség kérdése pl. így: ” A törvénybe kissé pontatlanul került bele az érintett útszakaszok meghatározása”, mintha azt mondanók:
“Trehány disznók voltunk, kérem alássan, különben is, nagy ívben teszünk rá, döntéseinknek mi lesz a következménye, legfeljebb ráfogjuk a zelmúltnyócévre”
KedvelésKedvelés
A nyelvben sincsenek véletlenek, attól tartok. 🙂
KedvelésKedvelés